Az Oltalom Idősek Otthonába látogattunk el, ahol az intézmény vezetője, Tóthné Szölőssi Szilvia mutatta be otthonukat. A pandémia miatt fokozottan vigyáznak a bentlakókra épségére, az idős hölgyekre.
A 2004 óta működik az intézmény, mint átmeneti gondozóház. Ez mit jelent?
Azt, hogy a gondozottak maximum két évet tölthetnek el az intézményben. Ez idő alatt, ha állapotuk javul, visszakerülnek az otthonukba. Amennyiben elhelyezésük továbbra is indokolt, tartós bentlakásos intézményben kerülnek elhelyezésre. 2023 végével ez az ellátási forma megszűnik, ezért kezdeményeztük az átminősítést: tartós bentlakást nyújtó intézménnyé. Már csak két átmeneti férőhelyünk van. Akik nálunk vannak, s ezután érkeznek, maradhatnak nálunk végérvényesen. Ez nagy ajándék nekünk.
Az intézmény fenntartója a Károlyi Clarisse Alapítvány. Annak idején nagyon sok adományból jött létre az otthon, magát az épületet is felajánlásként kapta az alapítvány. Sok jó szándékú ember fizikai segítséget, tárgyi adományt is adott az intézmény kialakításához, berendezéséhez és a működéshez is. A mai napig sok segítséget kapunk helyi vállalkozóktól, az egyházaktól, és természetesen magánszemélyektől. Maga az alapítvány 2000 óta tevékenykedik Fóton, az idős otthon mellett, otthoni szakápolási szolgálatot is működtet.
Mennyi férőhely van a fótiak számára?
Az Oltalom Idősek Otthona és Időskorúak Gondozóháza tizenegy férőhelyes, csak nénik vannak nálunk, akik két-három ágyas szobában vannak elhelyezve. Országos az ellátási területünk, természetesen örülünk, ha helyiek jönnek, mert a fóti önkormányzat is támogatja az intézményt. Az a tapasztalatunk, hogy sok fiatal költözik Fótra vidékről, s ők szívesen hozzák a szüleiket hozzánk.
Hány tagú személyzettel működnek?
Tízen vagyunk. Egy műszakban egy gondozó van szolgálatban.
Melyek azok a változtatások, amelyekre szükség lenne?
Nagyon régóta szeretnénk bővíteni az intézményt, mert igény lenne rá, s nyilván gazdaságosabb lenne, ha nagyobb lenne. Eddig nem sikerült ezt megvalósítani anyagi nehézségek miatt. Erre jelenleg nincs pályázati lehetőség a megyében.
Hány férőhelyre lenne szükségük?
Negyven-ötven férőhelyes kapacitás lenne reális itt a városban, erre lenne igény. Vannak a környéken is intézmények, de a fótiak ragaszkodnának ahhoz, hogy itt helyben legyenek, mert könnyebben látogatnák őket a családtagok.
Milyen gyakran látogatják a hozzátartozók szeretteiket?
Kevés lakót hanyagolnak el. Legtöbb gondozottunkat heti rendszerességgel, vagy hetente többször is látogatják. Szerencsére nem hagyják magukra nálunk az idősöket.
Kik kerülhetnek be az otthonba?
Bárki. Ám teljesen és tartósan ágyban fekvő, vagy kórházi ellátásra szoruló időset nem tudunk megfelelően ellátni. Az otthon picinysége miatt, a személyzet is ennek megfelelő. Éjjel, hétvégén egyedül vannak a gondozók. Olyan időseket tudunk fogadni, akik, ha minimálisan is, de mozgásképesek – akár kerekesszékkel, járókerettel, de tudnak közlekedni. A mentális állapotot tekintve enyhe, esetleg középsúlyos demenciában szenvedő időset még el tudunk látni.
Hogyan tudnak védekezni a járvány idején?
A védekezés tekintetében szerencsés az otthon pici mérete. Kevesen vagyunk, jobban tudunk figyelni egymásra, a lakókra. A kis intézményt könnyebb tisztán tartani, rendszeresen fertőtleníteni. Az épületbe idegen nem jöhet be. Hozzátartozók is csak különösen indokolt esetben, védőruházatban. Úgy érzem, hogy óvintézkedéseink megnyugtatják a lakóinkat, biztonságban érzik magukat. Meglepően jól viselik a kialakult helyzetet, határozottan jó a hangulat az intézményben. A „láthatást” is megoldjuk, minden szobánkhoz kívülről is oda tudnak menni a családtagok, az ablakon keresztül tudnak beszélgetni, és persze telefonon is, a hozzátartozóik nagyon együttműködőek, megértőek.
Milyen programokat szerveznek a bentlakóknak?
Vannak rendszeres programjaink. Bár az alapítvány civil, de nagyon keresztény szemléletű a hozzáállásunk és a munkamorálunk. Rendszeresen jár hozzánk az evangélikus lelkészasszony, és a református lelkészasszony is, hogy közös imát, felolvasást, beszélgetést tartsanak. A katolikus egyházat Kárpáti Sándor atya képviseli, aki havonta egyszer látogat el hozzánk, illetve vasárnaponként Cselőtei György jön el egy közös imádságra. Mentálhigiénés gondozónk rendszeresen sétálni viszi lakóinkat, sokat beszélget velük, időnként közös sütés van, vagy igény szerint kézműveskedés. A nagyobb ünnepekhez kötődve ellátogatnak hozzánk a környékbeli ovisok és iskolások, vagy az egyházi kórus Mogyoródról. Szép verses-énekes műsorokkal kedveskednek nekünk. Ezeket az eseményeket a bentlakók módfelett szeretik.
Külön megemlíteném az otthon dolgozóit, akik egytől egyig csodálatos emberek. Én a magam részéről főleg őket érzem nagy áldásnak. Az ő hozzáállásuknak köszönhetően lakóink jól érzik itt magukat, emberséges, tiszteletteljes gondoskodásban van részük, és főleg ez öregbíti az otthon jó hírnevét. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb.