Él-e még Petőfi címmel jelent meg Vörös István új kötete.
Petőfit mindannyian ismerjük. Iskolában tanuljuk életét és műveit, szavaljuk verseit versenyeken és ünnepségeken. Róla nevezték el hazánkban a legtöbb utcát, iskolát, készült róla film és megannyi könyv. Ő a lánglelkű forradalmár-költő, aki megtestesíti a hősies XIX. század nemzeti érzelmektől fűtött embereszményét. Kicsit mindannyian olyanok szeretnénk lenni, mint Petőfi, a lánglelkű magyar költőóriás, aki nyomot vésett a magyar lélekbe. Gyönyörű szerelmes és lelkesítő hazafias versei ma is élénken hatnak, összetéveszthetetlen stílusa pedig magasra emeli őt a magyar költészet egén.
Olyan magasra azonban nem emelkedhet, hogy Vörös István ne merjen szemtelenséggel elegy tisztelettel hozzányúlni ehhez az életműhöz. Hozzá lehet és hozzá is kell nyúlni még az ilyen hatalmas legendákhoz is. Pont azért, mert Petőfi nem véletlenül gyakorol ma is óriási hatást ránk. Talán ő is azt üzeni: Minél tovább foglalkoztok velem, annál inkább érdemes volt élnem. Hm… talán meg sem halt.
Vörös István tökéletes stílusérzékkel, alázattal és finom humorral nyúl az egyik (ha nem a) legnagyobb nemzeti hősünk, és egyben irodalmi alakunk szelleméhez, mi több, tovább gondolta világlátását, nyelvezetét anélkül, hogy az bármilyen fogyatékosságot szenvedett volna ettől. Így születtek ezek a Petőfi-átiratok és azok a versek, melyeket álomszerűen továbbgondolva, mások helyett Petőfi ír meg. Néhány önkényesen választott, de mégis tartalmi-formai rokonságban álló Arany-, Babits-, Füst Milán-, Jékely-, József Attila-, Kassák-, Kányádi-, Kormos-, Nemes Nagy-, Pilinszky-, Utassy-, Vajda-, vagy Vörösmarty-verset Petőfi átiratában ismerhetjük meg. Komolyság és játék együtt van jelen ezekben a parafrázisokban.
És kicsoda Vörös István? József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista – a mai magyar irodalom meghatározó alakja. Ebben a kötetben megmutatja, hogy a Petőfihez kapcsolódó legendákkal is érdemes eljátszani, s remek alkotások születhetnek, ha a témához félelem és görcsös szorítás nélkül merünk hozzányúlni.
Öt és fél év után hétfő délután óta végig jár a 3-as metró Kőbánya-Kispest és Újpest-központ között. Az öröm azért egyelőre még nem teljes, körülbelül két hónapig a szerelvények nem állnak meg a Nagyvárad és a Lehel téren, mivel ezekkel még nem készültek el. Sajnos a Nyugati aluljáró megújulására még ígéretek sincsenek, pedig nagyon elüt a környezetétől – a megújult metrómegállótól, a csillogó Westendtől és az egyre szebb Nyugati pályaudvartól.
Bejártuk a megnyílt állomást. A felső borítás izgalmas, a padok is szép színesek.
Itt is van az egyik oldalon egy ferdelift, mellyel az állomás akadálymentes lett, és szükség esetén a nagyobb bőröndöket is egyszerűbb ezen fel- és levinni.
Az utasok, akiket megkérdeztünk, természetesen örültek az állomás megnyitásának, és annak, hogy végre nem kell pótlóbusszal, gyakran több átszállással utazniuk. Ahogy kiderült, a sok éves beidegződés miatt, és mert a vasút valóban gyors és kényelmes, bár sajnos gyakran késik, a buszokra való visszaállás nem lesz gyors.
Újpest Városkapunál a forgalom alig növekedett, igaz voltak utasok, akik elmondták, hogy a teljes hosszában közlekedő metró miatt visszatérnek a buszhoz.
Ami gyakran előjött a beszélgetésekben, hogy bár az állomás már csillog-villog, az aluljáró továbbra is nagyon lerobbant, és mindenki nagyon szeretné, hogy azt is a környezethez méltóan felújítsák.





A Fóti Városszépítő Egyesület ismét meghirdette a hagyományos versengést. Azt írták honlapjukon, hogy Fót Város Önkormányzata támogatásával a Fóti Városszépítő Egyesület szeretné elismerni és értékelni azon ingatlantulajdonosoknak, illetve használóknak a törekvéseit, akik hozzájárulnak városunk arculatának szépítéséhez, gondozzák és rendben tartják ingatlanukat és ingatlanuk előtti közterületet.
A díj odaítélhető bármely Fót közigazgatási területén helyrajzi számmal rendelkező lakóingatlan részére.
A pályázatok elbírálása során városunkban 2023-ban 16 díjat ítélnek oda. A nem díjazott jelentkezők automatikusan részt vesznek a következő évi pályázaton.
A pályázatra 2023. június 30-ig várják a nevezéseket. A kitöltött és aláírt jelentkezési lapot e-mailben az info@varosszepitok.hu címre kell eljuttatni. A tárgyban kérik feltüntetni a: “Tiszta Udvar, Rendes Ház” pályázati nevet.
A díjak átadása 2023. szeptember végén a Németh Kálmán Emlékház kertjében lesz.
A részleteket a városszépítők honlapján olvashatják, a jelentkezési lapot is onnan tölthetik le: www.varosszepitok.hu.
Szűcs Mária nyugdíjas könyvtárvezető, a tavaly megjelent Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba című könyv társszerzője a fóti mákos rétes különlegességéről beszélt portálunknak.
Szűcs Máriától megtudtuk, hogy miért volt egyedi a fóti mákos rétes, aminek híre ment a környéken is.
A fóti mákos rétest örömrétesnek nevezték el, amit az esküvőkön ehettek a meghívott vendégek. Ez egy kör alakú rétes volt, amit a vőlegény édesanyja készített. Miután feltekerték, 60-70 cm-es átmérőjű kör alakú tepsibe rakták, de otthon nem tudták megsütni a nagy mérete miatt, ezért a pékhez vitték el megsüttetni. Azért nevezték örömrétesnek, mert a sok-sok apró mákszem a sok apró örömöt, a gazdagság apró jeleit szimbolizálta a jövendőbeli feleségnek és a családjának. Az esküvő előtti napot úgynevezett várt napnak hívták, amikor vitték az ajándékokat, és már reggel elkezdték főzni az esküvői ételeket. A vőlegény ekkor szállította a mennyasszony házához az örömrétest, amit megfeleztek, és a felét visszaadták a vőlegénynek. Erre azért volt szükség, mert régen két házban rendezték meg az esküvőt, mivel egy házban nem fértek el a vendégek.
Szokássá vált az is, hogy a fóti vőlegények készítették a réteses tálat, amire a nagyméretű rétesek kerültek. A tálakat a szegényebbek fából készítették, a tehetősebbek porcelánból, illetve festett agyagból. A fehér tányéralapokat főleg kék, piros virágokkal, zöld levelekkel díszítették, amelyekben az arany szín is dominált. A tányér közepébe a mennyasszony és a vőlegény monogramját is beleírták. Ezeket a tányérokat a fótiak Rákospalotán készítették. Aki megtehette, az a nagy tál mellé desszertes tányérokat is beszerzett. A nagy rétestálat csak esküvőkön használták, majd örök emlékként eltették. A lagzikban a mákos rétes volt a fő sütemény a kalács mellett. A későbbiekben sem veszett ki a rétes a lakodalmas finomságok közül, de annyiban változott, hogy nem kerek, hanem rúd formában készítették el. Később a búcsú napján minden ház asztalára felkerült a rétes, eleinte mákos, majd több ízesítésben. A mák töltelékébe néha raktak mézes puszedlit is. Gyerekkoromban én is ettem ilyet, amibe a puszedlit lereszelték a mákba. Nagyon finom volt – osztotta meg velünk élményeit Szűcs Mária.
Ismét érdemes kilátogatni március 19-én a sportcsarnokba, és színvonalas kosárlabda- mérkőzésen szurkolni!
10:00 Újpest-MT/A – KKS
12:00 Újpest-MT/B – Ziccer KS
14:15 Újpest-MT – Vasas Akadémia
17:15 Phoenix-MT Fót – Vasas Akadémia