Az Emberséggel Fótért díjat idén a Fót és környéke Természet- és Állatvédő Egyesület kapta. A fóti állatvédők csapata három éve elhivatottan menti, őrzi és védi a környék bajba jutott állatait, segíti a hozzájuk fordulókat. Szabadidejükben saját költségükön és civil támogatásokból látják el ezeket a feladatokat, sokszor a testi épségüket is kockára téve. Az interjút megelőzően az egyesület elnöke, Molnár Dániel épp egy kóbor kutyust mentett, így az állatmentéssel kezdtük rögtön a beszélgetést.

Hogyan zajlik pontosan egy állatmentés?

Általában telefonon keresnek meg minket, vagy a Facebookon írnak ránk. Nagyon sok fóti vagy Fót környéki csoport van, amiket folyamatosan figyelünk a kollégáimmal. Ha valaki feltesz egy posztot, hogy látott egy kóbor kutyust, vagy elfogott és segítséget kér, akkor mi azonnal jelentkezünk. A chip leolvasásában segítséget kérünk, ami nehezebb procedúra, mivel csak állatorvos fér hozzá az adatokhoz. Kapcsolatban vagyunk néhány állatorvossal, asszisztenssel, akik segítenek megnézni az elkóborolt állatok adatait, és összekötnek minket a gazdikkal.

Mi váltotta ki az egyesület létrejöttét?

Tavaly alakultunk egyesületté, akkor éreztük, hogy már vagyunk olyan aktívak, hogy ki tudjuk használni az egyesületi lét előnyeit. Mivel sok segítő szándékú ember akarta támogatni anyagilag a tevékenységünket, ezért is vált hasznossá, hogy egyesületként működjünk, ami azt a célt szolgálja, hogy a lakók adományait el tudjuk számolni, aminek a 98%-át állatorvosi költségek fedezésére fordítjuk. Viszonylag sok magánszemély támogatónk van, illetve most kaptunk idén először az önkormányzattól támogatást. Tárgyieszköz felajánlás is érkezik, például takaró, kutyapelenka, kötszerek vagy állateledel.

Hányan vannak az egyesületben?

11 alapító tagunk van, plusz egy fő, aki később csatlakozott hozzánk. Egy állatorvos asszisztens is van a tagok között. A többiek állatszerető emberek, akik nagyon elszántak, és nem sajnálják az időt és energiát, hogy segítsenek a bajba jutott állatokon.

A tevékenységük főleg az állatmentésre specializálódik?

Igen, próbáljuk azokat a viszonylag gyorsan végrehajtható feladatokat ellátni, ami más számára körülményes lehet. Ha valaki este talál egy kóbor kutyát, akihez nem tud hivatalos személyt hívni, akkor mi tudunk segíteni neki. Leolvassuk a kutyus chipjét, ha van neki, és megpróbáljuk hazajuttatni. Ha nem sikerül, akkor pedig menhelyre juttatni. Szoktunk vállalni ideiglenes befogadást is, a tagjaink közül az vállalja, akinek van rá kapacitása. Ilyenkor előfordul az is, hogy a talált állatnak kezelésre van szüksége. Megpróbálunk az állatoknak gazdát találni, ha pedig egy sérült madárról vagy egy sündisznóról van szó, akkor a felépülésüket követően visszaengedjük őket a szabadba. Szilveszterkor ügyeletet tartottunk a városban, mert a tűzijátékok miatt ilyenkor sok kutya elmenekül, elkóborol. Szerencsére idén csak 2 kutyus szökött el szilveszter éjjel. Sok időt és energiát fordítottunk arra, hogy felhívtuk a lakosság figyelmét, hogy zárják be a kutyákat szilveszterkor – lehetőleg chippel ellátva.

Mire szokták még felhívni a lakosok figyelmét?

Mindig próbálunk egy-egy aktuális témát felkarolni, ilyen lehet a kullancsveszély, vagy az állatok megvédése a köztereken eldobott mérgezett falatoktól. Sajnos vannak emberek, akik azzal töltik az idejüket, hogy egy-egy kolbászdarabba beletesznek valamilyen gyógyszert, és azt eldobálják. Erre a jelenségre körülbelül másfél évvel ezelőtt figyeltünk fel. A Királydombon, a mező felett szokták a legtöbbet szétdobálni, vagy a Géza fejedelem útján. Az a baj, hogy a rendőrség is tehetetlen, rengeteg mintát vittünk már be, feljelentés is történt ismeretlen tettes ellen, de nem tudnak vele mit kezdeni, mert túlságosan általános a dolog, és tettenérésre lenne szükség. Ebben a köztéri kamerák felszerelése talán segítene.

Mire figyeljenek az emberek az állatmentés során?

Az egyik legfontosabb, hogy az embernek a testi épségére mindig figyelni kell a mentések során. Ha lát valaki egy kutyát, és meg akarja menteni, azt kell szem előtt tartania, hogy ő maga ne sérüljön meg. Fontos szabály, hogy kutyát nem szabad kergetni. Sok lelkes állatmentő kerül sajnos abba a helyzetbe, hogy egy kutya elfogásakor kergeti a kutyát, melynek a végeredménye, hogy vagy elmenekül a kutyus, vagy autó elé szalad. Erre is megvannak a megoldások. Ha úgy látjuk, hogy nem tudjuk a kutyát szabad kézzel vagy pórázzal elfogni, akkor szerzünk egy élve fogó csapdát, kihelyezzük vadkamerával, és becsapdázzuk az állatot. Igy már kulturáltabban tudjuk kezelni a helyzetet, amikor fix helyen van az állat.

Mi volt eddig a legextrémebb mentésük?

Van egy kedves történetem, ami tavaly télen volt. Az egyik társam hívott fel, hogy követ egy kutyát, nem tudja megfogni, menjünk segíteni neki. Végül hárman három autóval követtük a kutyust másfél-két órán keresztül, mire végül sikerült a Gesztenyés játszótérre bekergetni. Ott becsuktuk az ajtót, így sikerült egy lezárt területen megfognunk. Kiderült, hogy Szadáról szökött meg a kutyus, 14 éves volt, és több mint 2 hétig kóborolt. Este 10-11 óra körül sikerült megfogunk, szerencsére volt chip rajta. Felhívtuk a gazdikat, akik nagyon elérzékenyültek, és hálásak voltak, mert attól tartottak, hogy elment meghalni a kutya.

Mennyire lepte meg önöket a díj?

Nagyon meglepődtünk, nem szóltak nekünk, hogy neveztek a díjra. Természetesen nagy volt az öröm, amikor kiderült. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy az, amit csinálunk, jó, és igény van rá. Azt látjuk, hogy a lakosság is egyre jobban együttműködik. Megállnak, ha kóbor állatot látnak, fotót készítenek vagy felhívnak, hogy tudunk-e segíteni. Jó dolog tudatosítani az emberekben, hogy tudjanak segítséget kérni, mi pedig igyekszünk megoldani a szituációkat.

Milyen gyakorisággal tűnnek el a kutyák?

Előfordul, hogy napi szinten több kutya is eltűnik sajnos.

Melyek a legfontosabb észrevételei a kutyatartással kapcsolatban?

Azt gondolom, hogy két véglet van. Vannak, akik családtagnak tekintik a kutyát, foglalkoznak vele, felmérik, hogy mennyi mozgásra van szüksége, és azt beiktatják az idejükbe. Viszont vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy a kutya a kertbe való, és az a dolga, hogy őrizze a házat. Ezzel sincs baj, ha megvan a megfelelő tartási körülmény. Vannak jó és vannak rossz gazdák. Előfordul, hogy bejelentést kapunk a kutyákról, akik be vannak zárva kis helyen, kamrába vagy ólba, és nem kapnak megfelelő ellátást. Ilyenkor kimegyünk, feltérképezzük a terepet. Nekünk nincs semmilyen jogkörünk, magánszemélyként tesszük fel a kérdéseket, szükség esetén hivatalos eljárást indítunk el bizonyos csatornákon.

Edukációs előadásokat is tartanak?

Igen, ezt is feladatunknak tekintjük, hogy a fiatalabb korosztálynak tanfolyamokat és előadásokat tartsunk. Tavaly a Fóti Garai János Általános Iskolában beszélgettünk a gyerekekkel az állattartásról. Erről a témáról érdemes minél korábban beszélgetni a gyerekekkel. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ne legyen természetes, ha egy kutya sétáltatja magát az utcán. Elképzelhető, hogy régen ez normális volt, de nagyon felgyorsult a világ. Nagyon nagy az autósforgalom Fóton is, veszélyes a macskáknak és a kutyáknak is az utcán mászkálniuk.

Többnyire kutya vagy macska eltünése miatt hívják önöket?

Igen, többnyire ez a jellemző, de kerestek már minket csincsilla, sündisznó, madár miatt is. Nemrég egy liba miatt hívtak, de volt már dolgunk mocsári teknőssel is, illetve kölyökrókát is fogtunk már be. Fót, Dunakeszi, Mogyoród a legközelebbi tengelyünk, ahova kimegyünk segíteni, de ha hívnak minket Csomádról, Őrbottyánról, Veresegyházról, Gödről, akkor sem mondunk nemet.