




- Az egyesületnek és ezen belül is a Lehoczki Sanyinak az ötlete volt, hogy jöjjünk le és lovagoltassuk meg a gyerekeket, akik még nem próbálták ki ezt a sportot. Itt van a lehetőség rá, hogy suli után felüljenek a két lóra, melyeket elhoztunk magunkkal.
- Mázli és Panni.
- Megsimogathatják a lovainkat, ha szeretnének, felülhetnek rájuk, sétálunk velük. Így egy kicsit megbarátkozhatnak az állatokkal. A séta közben beszélgetünk, esetleg tornázunk. A lovaglás nem csak abból áll, hogy fölülünk rá, és beállítjuk az ülésünket, hanem ez egy nagyon szép, nagyon összetett dolog. Egy élőlénnyel kell egy összhangot kialakítani és fontos, hogy ne csak lovasok, lovas emberek is legyünk. Minél többet tudunk a lóról, annál ügyesebb lovasok leszünk, annál könnyebben tudjuk kezelni a különböző helyzeteket. Igazából, aki szereti az állatokat, közel érzi magát a természethez, annak nagyon passzol a lovaglás. Van, aki csak a szabadidő eltöltésére ül fel a lóra, van, aki versenyezni szeretne, a különböző szakágakban.
- A sérült gyerekek arra a húsz percre, amíg fent ülnek a lovon, teljes értékű embernek érezhetik magukat, így már megérte. Ezen felül még rengeteg jótékony hatása van, akár a beszéd elkezdésében, különböző mozgáskoordinációk javításában. Nagy testű és nagyon jó kisugárzású állat, a lovak is érzik, kicsit másképp viszonyulnak az ilyen sérült gyerekekhez – oda-vissza alapon szeretik egymást.

- Igazából azért hoztunk létre ezt az eseménysorozatot, hogy megszerettessük a gyerekekkel a lovaglást, a lovakat, a háziállatokat. A gyerekek teljesen eltávolodtak a természettől, s talán így egy kicsit közel mernek jönni, megsimogatják a lovakat, felülhetnek rájuk – látják, hogy nem bántanak. Annyi mindent köszönhet az emberiség a lovaknak, hogy azt nem lehet leírni.