2024-ben ünnepeljük Fót várossá válásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Fóti Városi Könyvtár és Információs Központ olvasási kihívást hirdet “20 év – 20 dokumentum” címmel. A kihívás 2024. február 15-től 2025. január 31-ig tart.
Célunk, hogy az elkövetkezendő egy évben közelebb hozzuk a fótiakhoz saját településük történetét. Szeretnénk, ha mind többen megismernék városunk reformkori gyökereit, a birtokos Károlyi család múltját és jelenjét, a méltán híres Szeplőtelen Fogantatás templom művészettörténeti értékeit, a fóti Gyermekváros történetét. Fontosnak tartjuk, hogy az épített kultúra és a történeti múlt mellett olyan információk is közkinccsé legyenek, melyek a település hétköznapi életére, népszokásaira, gasztronómiájára, zenei életére vonatkoznak – írja Facebook-posztjában a Fót Városi Könyvtár.
Ennek szellemében válogatták össze azt a húsz dokumentumot, amely szerintük körüljárja az összes általuk felvetett kérdést. Egy ilyen válogatás természetesen soha nem lehet teljes. Szerencsére Fót történetéről jelent már meg monográfia, az egyes településrészekről is komoly kutatómunkát kívánó művek születtek. Ehhez társulnak még az oktatással, iskolatörténettel foglalkozó kötetek, szakdolgozatok, interjúk, kéziratok és nem utolsósorban a Fóti Értéktár Bizottság közreadott munkái.
A dokumentumlistán nem csak teljes kötetek szerepelnek, hanem tanulmányok, újságcikkek is. Ennek oka részben az, hogy egy-egy rövidebb írás is híven tükrözi, tükrözheti azokat az ismereteket, melyeket tovább szeretnének adni. A másik ok kifejezetten prózai: szeretnének minden fóti polgárt olvasásra buzdítani, azokat is, akik eddig csak néhány alkalommal vagy egyáltalán nem keresték fel a könyvtárt.
A kihívással kapcsolatos tudnivalók:
A kihívásban szereplő dokumentumok kikölcsönzése ebben az esetben is egy konkrét, természetes személy nevére történik.
A kölcsönzés feltétele az érvényes könyvtári tagság és a csoporthoz/családhoz való tartozás.
.
Mesélt arról, hogyan jöttek össze a férjével, és hogy az esküvőn kölcsönösen meglepték egymást. Abban az időben a későbbi férje mindig szürke pulóverben, kordfarmerben és bakancsban járt. Erzsébet gondolta, hogy az esküvőn nem öltözi túl ezt a fiút, így az anyakönyvvezetőhöz felvett egy bordó hasított bőrbakancsot, egy kis piros kötényruhát és egy sötétkék kezeslábast. A meglepetés akkor érte, mikor leendő férje talpig ballagási öltönyben jelent meg. Nyakkendővel fehér ingben, suvickos cipőben. Elmondta, hogy nem azért sírta el magát, mert leégett, hanem attól a felismeréstől, hogy igen, ez az ember megadja a módját, és hogy valóban komolyan gondolja az egész játékot – “ami persze nem játék, csak én nevezem kalandnak az életet” – tette hozzá.
Az est kötetlen hangulatát mutatta az is, hogy a mesélés közben egyszer csak megkérdezte a hallgatóságot az írónő, hogy nincs-e valakinek egy kettes szemüvege, mert nem hozta el a sajátját és nehezen látja a jegyzeteit. Egy egyest tudtak kölcsönadni, amit örömmel elfogadott
