Kissné Breczek Margit több éve a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium rajz- és vizuális kultúra tanára, a művészeti szakmai közösség vezetője. Empatikus, gyermekcentrikus, a művészet és a néphagyományok iránt elkötelezett pedagógus, aki Fót kulturális, művészeti, oktatási életének egyik vezető személyisége. Március 15-én eddigi munkásságért Fót Gyermekeiért, Ifjúságáért Díjban részesült. Interjúnkban szakmai pályájáról kérdeztük a tanárnőt.

Mióta van a pedagóguspályán?

1995-től vagyok a pályán, mindig tanárnak készültem. Mondhatni könnyű helyzetben voltam, hiszen diákként kiváló pedagógusok egyengették az utamat az első óvónénitől kezdve. Nagyszerű tanárok mutattak példát nekem, tanulni pedig mindig nagyon szerettem. Rajz és vizuális nevelés szakon végeztem. Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán rajzszakos voltam, később a Magyar Képzőművészeti Egyetemre jártam mesterképzésre, vizuális nevelőtanári képzésben vettem részt, majd mentortanár lettem.

Érdekes, hogy a pedagógusi pályámat nagyon korán Fóton kezdtem, hiszen 1989-90-ben az érettségi után a Fóti Gyermekvárosban dolgoztam: a leányotthonban, ahol nagyon sok mindent tanultam a nevelésről. A tanulmányaim után Rákospalotán a Kossuth Lajos Általános Iskolában, majd a Hubay Jenő Zeneiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában tanítottam, ahol létrehoztam egy képző- és iparművészeti tanszakot, amit tanszakvezetőként irányítottam. Gyakran látogattam a fóti szakgimnáziumot, ahova több diákunk jelentkezett. Tulajdonképpen folyamatos kapcsolatban voltam az iskolával. Amikor a szakgimnáziumban a grafika szak elindult 2013-ban, akkor Buzási Gábor szakvezető kért fel, hogy tanítsak művészettörténetet az iskolában. Így kerültem vissza Fótra először óraadóként, majd rajztanárként, illetve 2016-ban szakmai vezető lettem. Jelenleg rajzot, művészettörténetet és festészetet tanítok. Rákospalotán élek, ingázom a 15. kerület és Fót között. Nagyon szeretem a fejlesztő munkát. Akárhová kerültem, két év múlva a közösség mindig kiválasztott közösségi vezetőnek. Szeretem látni az irányokat, hogy merre menjen tovább a pedagógiai munka, ezzel segítve a kollégák törekvéseit.

Napjainkban mennyire népszerű a szakgimnázium?

Az elmúlt öt évben csaknem a tizenhatszorosára nőtt a felvételizők aránya. A grafikus szakon tizenkilencszeres, a divat szakon tizenhatszoros, a textil és kerámia szakon hatszoros a túljelentkezés, míg a festő szakon tizennégyszeres. Öt évvel ezelőtt indítottuk el a felvételi előkészítőt és a tehetségtábort a környező települések diákjainak azzal a céllal, hogy megismerjék az iskolát. Ennek is köszönhető a népszerűségünk, illetve sokszor kivonultunk újpesti, rákospalotai iskolákba is bemutatni az intézményünket. Ha megmutatjuk magunkat, ha kimegyünk az iskola falai közül, akkor sokkal könnyebben jönnek be hozzánk. A gimnáziumban is túljelentkezés van, itt is nagyobb az érdeklődés.

Mit jelent önnek Fót, hogy érzi itt magát?

Nagyon jól érzem magam a városban, a közművelődési intézményekkel és az önkormányzattal is nagyszerű a kapcsolatunk. Az iskola a Károlyi Gyermekközpont területén van, ami egy külön sziget, gyönyörű szép környezetben.

Mit csinál, mikor nem tanít?

Állandóan a tanítással foglalkozom. Nagyon jó lenne alkotni, de sajnos nincs rá időm. Nagyon szeretem a filmeket, a filmtörténetet, a művészettörténetet. Nyaranta táborokat vezetek Rákospalotán, Újpalotán, szeretem a közösségi rendezvényeket a lakóhelyemen is.

Mennyire lepte meg a városi kitüntetés?

Nagyon meglepődtem, és nagyon örültem a díjnak. Az a legjobb díj, amit a közösség ad. Én gyermekként a kultúrházban nőttem fel az iskola mellett. Hiszek a helyi közösség erejében. A gyermekekért, az ifjúságért tenni nagyszerű dolog, és ha a közösség visszajelez, hogy jó az, amit csinálok, az rendkívüli érzés.