Családias hangulatú előadást tartott a Vörösmarty Művelődési Házban a Fóti Fater héten az ismert pszichológus. Ő nem vonzott annyi érdeklődőt, mint Pál Feri atya hétfőn, de ez egyáltalán nem jelentett más minőséget. Az előadás előtt beszélgettünk Léder Lászlóval.
A keddi előadás a zsúfolásig megtelt színházteremben volt, most egy jóval szűkebb körben tartja majd meg előadását, mit gondol erről?
Meggyőződésem, hogy a pszichológiának vannak olyan mély témái, melyek nem celebesíthetőek. Bár van egy világtendencia, hogy bizonyos párkapcsolati kérdésekből, nemiségi kérdésekből, önismereti kérdésekből picit stand upos műfajt készítenek, szerintem ez nem jó. Sajnos pszichológusként az ember hall olyan információkat is, melyeket én nem ismerek, nem tudom, mi a forrásuk. Az Apa Akadémiának azért ilyen nagyzolós a neve, mert szigorúan ragaszkodom ahhoz, hogy amiről én beszélek, az evidencia alapú. A hatás kedvéért nem szabad pszichológiai üzeneteket megváltoztatnunk, bár van erre fogadókészség.
Beszélünk apamodellről, Apa Akadémiáról és közben a Netflixen például megy egy sorozat, “A terhes férfi”.
Hogy valaki milyen nemi identitást választ, azt én maximálisan elfogadom. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a nemi identitás kérdése nagyon szorosan összefügg az apátlansággal. A pszichológiában teljesen egyértelmű, hogy az apáknak meghatározó szerepük van mind a kisfiúk, mind a kislányok nemi és társadalmi identitásának alakításában – nagyobb szerepük, mint az édesanyáknak. Ha az édesapa hiányzik, akkor jobban sérül a nemi identitás, bizonytalanabbá válnak a kisfiúk, kislányok a közösségben, az emberi kapcsolatokban, mintha az anya hiányozna. Nagyon megdöbbentő, de ezek kutatási eredmények. Az anya másféle hiányt okoz. Ranschburg professzor nagyon szépen mondta, hogy “az apa szerepe áthelyezni a küszöbön a gyerekeit”, tehát a világgal megismertetni őket. Erről, hogy terhes a férfi és gyermeket vár, azt gondolom, hogy ez az igényfantázia nagyon mélyen összefügg azzal, hogy a férfiak nem élik meg az apaságot. Az apaság egy ösztönös dolog. A legtöbb férfi számára szükséglet és dolgoznak bennünk a hormonok, a kromoszómák. Mivel nincs lehetőség a finomság megélésére, a gyermekkel való mély kapcsolatra, ez kielégítetlen marad és beindul a fantázia, hogy én is szeretnék szülni, milyen jó lenne, ha gyermekem lenne. Pszichológiailag ez egy kompenzáció, ami nagyon szorosan összefügg azzal, hogy a férfiak jelentős része nem tudja megélni az apaság lélektani részét. Ha egy apa nem érzi magát B szereplőnek, ha fejben a pár a gyermekvállalást úgy kezeli, hogy mind a ketten egyenrangú szereplők, és a gyermeknek ugyanakkora szüksége van mindkettőjükre, akkor már nagyjából megnyertük a meccset, mert ez tényleg fejben dől el és lélekben. Az az apa, aki úgy érzi és felismeri, hogy rá nagy szükség van, az ott van a várandóság alatt, ott van a gyermek születése körül, ott van az első időszakban. A varázslat az, hogy kialakul a kötődés. Ez egy ösztönös dolog, ami utána meghatározza az apa-gyerek kapcsolatot, és ha egyszer kialakult, akkor nagyon tartós.
