Csodálatos környezetben, rendkívül igényes, gyönyörű lovarda épülettel várja a gyerekeket a Mustáng Családi Lovarda a Fáy András Általános Iskola közelében. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a lovarda egyáltalán nem átlagos, a tulajdonos és Eszes Zoltán családjának tagjai pedig egyáltalán nem átlagemberek. Két különböző riportban mutatjuk be őket. Az elsőben a családi lovardáról írunk, a másodikban pedig az IronMan-ről, aki már hétszer abszolválta a nagyatádi triatlon versenyt, s a családjáról, ahol a gyerekek is követték édesapjuk kitartását, s fantasztikus  sporteredményeket értek már el. 

Mikor hoztátok létre a lovardát, s mi volt a motivációtok?

Mindig nagy álmom volt a lovaglás. Dunakeszin nőttem fel, s gyerekként a szüleim mindig lebeszéltek a lovaglásról, mondván, hogy ez komoly elköteleződés. Mikor Fótra költöztünk a feleségemmel, akkor döntöttem el, hogy ha befejezem a családi házunk építését, a kert végében a maradék építőanyagból egy istállót építek. A szomszédban született egy kiscsikó és elhatároztuk a feleségemmel, hogy megvesszük.  Ekkor kezdtünk el lovakkal foglalkozni, 1992-t írtunk ekkor. 28 éve foglalkozom lovakkal és 25 éve pedig lovasoktatással, azaz gyerekekkel. A feleségemnek is vettünk saját lovat, hogy ne az legyen, hogy én mindig elmegyek a családtól lovagolni. Ő is mehetett már saját lóval. Nekem a western lovaglás a hobbim: western nyereg, kockás ing, farmernadrág, csizma, lassú vágta. Ez az álom beteljesedése, s ezt két lóval egyszerre csináltam, mert a feleségem a gyerekek születése miatt nem tudott velem jönni. Lovaglás közben a terepen többen kérdezték tőlem  érdeklődők, hogy hol lehet lovagolni Fóton. Tudtam pár helyi lehetőségről, s ezeket ajánlottam. Egyszer csak megfogalmazódott bennem , hogy ezt én is tudnám oktatni. Céget alapítottam, s már nem csak a ló, a lovaglás lett az álmom, hanem a gyerekekkel való foglalkozás. Mivel kevés lóval dolgozom és azok is családtagok, ezért felnőttekkel nem foglalkozom, mert a nagy súlyuk túl nagy terhelés a lovak hátának hosszú távon. Ez az oka annak, hogy csak gyerekeket tanítok.

Milyen korosztály jár hozzátok lovagolni?

4 és 10 év közötti gyerekekkel kezdtem el foglalkozni. Nekik szeretném megmutatni a lovaglás szépségét, az állatok és a természet iránti tiszteletet.  Madárcsicsergés, fák, virágok között viszem el a gyerekeket kirándulni, én így hívom, hiszen számukra ez kirándulás. Egyszerre két tanulóval megyek ki  terepre a két kis pónilóval. Én vezetem a pónikat, tehát biztonságban vannak. Egy idő után a magabiztos, ügyes lovasok önállóan viszik a felügyeletemmel a lovakat. A célom, hogy a lovaglás alapjait tanítsam meg a gyerekeknek. Ha ezt megszeretik, s szakosodni akarnak, akkor más helyekre el tudnak menni. Az én küldetésem, hogy a 4-10 éves gyerek, aki lóra szeretne ülni, az nem karámban, futószáron körbe-körbe tegye, hanem kiviszem őket a természetbe és én a póni lovak mellett gyalogolok, futok.  Előfordul, hogy 20-30 km-t teszek meg egy nap a lovak mellett. Ehhez komoly állóképesség kell.

Honnan érkeznek a gyerekek, főleg Fótról?

Főleg a környékről, Budapestről, Dunakesziről, Gödről és természetesen Fótról  hozzák a gyerekeket. Nem hirdettük magunkat soha, bár ez üzleti vállalkozás, de erre nem volt szükség. Mivel a gyerekek szeretnek ide járni, ezért ajánlások útján jönnek az új tanulók. Minden a saját tulajdonunk a tanyán, amit a saját kezünkkel építettünk, erre nagyon büszke vagyok.

A  24 000  tégla, 100 köbméter beton felhasználása a mai napig a családi összefogást jelképezi számomra. A tetőtéri gerendázatban egy faház faanyaga van. Az ács és a bádogos szakmunkán kívül minden mást mi csináltunk: a rönk bútorokat, az etetőt, a karámot, a játszóteret, a kemencét. Mivel egy személyben mindent én csinálok, takarítom a területet, foglalkozom a gyerekekkel, ezért a tulajdonosi szemlélet a mérvadó. Megbecsülöm a szülőket, a vendéget. Úgy foglalkozom a gyerekekkel, hogy mosolyogva szálljanak le a lóról, kedvük legyen visszajönni, s élménnyel gazdagabban menjenek haza. A szülők ezért szívesen ajánlanak bennünket, s nekem ez bőven elég, hiszen nincs alkalmazottunk. Mint tulajdonos, mindenre igyekszem odafigyelni, hogy a gyerekeknek ez az egy-két órás lovaglás teljes kikapcsolódás legyen. Tanítási időben délután 4 órakor kezdődik a lovaglás és sötétedésig tart. Örülök neki, hogy azt az értéket, amit mi családként hordozunk, sok szülő példaértékűnek tartja.

Hány lovatok van összesen?

Három vendéglovunk és öt saját lovunk van. A saját ló közül három nagy és kettő póniló.

Úgy érzékelem, hogy óriási energiát fektetsz ebbe a vállalkozásba. Hogyan telik egy napod?

Teljes embert kíván ez a tevékenység. Nyolc állatot ellátni, rendben tartani az objektumot, tisztaságban várni az érkező gyerekeket. Időnként valamit mindig javítani vagy fejleszteni kell. Mivel  főleg én építettem mindent, így ez sem okoz gondot, meg tudom oldani. Reggel fél 7-7 órakor kelek, fél 8-8 órakor jövök ki a lovakhoz, másfél-két óra alatt kitakarítom a lovardát. Nyáron délelőtt is jönnek lovagolni a gyerekek, 9.00-12.00. óra között van erre lehetőség. Tanítási időben ezt az időszakot, a délelőttöt magamra fordítom. Ilyenkor otthon edzek vagy füvet vágok. Délben ismét rendbe tesszük a lovardát, az már csak fél órát vesz igénybe. Délután három-négy órán keresztül tartok a gyerekeknek foglalkozást, majd az esti rendezés következik. Hála Istennek, hogy feleségem és gyermekeim is nagy örömmel járnak ki, mindig számíthatok a segítségükre.

Gyönyörű a lovarda épülete. Elmesélnéd a történetét?

Az épületnek szép története van. Amikor megvettük ezt a területet, akkor már tudtuk, hogy egy gazdasági épületet szeretnénk ide építeni. Én elképzeltem hogyan nézzen ki,  Péterffy Miklós építésznek vázlat szinten lerajzoltam és ebből  ő ezt a csodát alkotta.  Fantasztikusan jónak találtam, de mivel egy faház faanyaga alkotja az átszellőztethető szénapadlás gerendázatát, ezért tudtam, hogy ez nagyon sokba fog kerülni.

Gyakorlatilag én építettem a lovardát, ezért minden úgy valósult meg, ahogy Miklós papírra vetette. Egyre szebb és patinásabb az épület az évek múltával,  több nemzetközi építészeti szaklapban is megjelent cikk róla. A Műcsarnokban volt egy építészeti kiállítás, ahol a leghíresebb 120 magyar épületről állítottak ki fotókat. Nagy örömünkre egy 80 cm x 120 cm-es képen a mi lovardánk fotója is köztük volt. Erre nagyon büszke vagyok.

Nemrég jöttek fotózni az Octogon építészeti szaklaptól. A lap szeptemberi számában Péterffy Miklóssal készült egy interjú, és a mi lovardánk fotóját is közlik a cikkben. A szénapadlást átalakítottuk játszó padlássá a gyerekek számára, és hátul építettünk egy másik helyiséget a szénának. Ez a padlás látványban elképesztően emeli az épületet. Nagyon egyedi alkotás az egész ház. Péterffy Miklósnak ilyen gyönyörű épületei vannak, ő egy jegyzett építész a szakmában. Az épület nagyon a szívünkhöz nőtt, jó érzés nap mint nap kijönni a lovacskák közé, és ez nagyon jó, hogy másoknak is örömet okoz.