– Igen, például rengeteg iratot kellett rendeznem, de mindig van hozzá segítségem, amit a közszolgáltató biztosít az önkormányzatnál lévő szakemberek segítségével. Ez az épület, ahol most vagyunk, valójában irattár, de van még két másik hasonló a városban, ahol szintén én rendezem az aktákat. A Városházát folyamatosan újítottuk fel. Az is komoly szervezést igényelt.

– Van vagy 14 szakmám. Forgácsoló, kőműves, asztalos, gépkocsivezető, lakatos – lehetne sorolni őket, melyek mind kapcsolódnak egymáshoz. Nekem eredetileg kereskedelmi végzettségem van, a Piértnél voltam raktárház igazgató. A Piérthez, mint gépkocsivezető kerültem be, és az évek során lépkedtem fel a  ranglétrán és persze képeztem is magam. Itt kerültem kapcsolatba az önkormányzattal és kezdtem később dolgozni náluk. A Kft-nél (Közszolgáltató) szintén nagyon sokszínű volt a feladatköröm, a járdáktól kezdve az esővíz elvezetésig, a fakivágásoktól kezdve a hóeltakarításig mindennek a szervezésében benne voltam. Például a Fóti-tó kerítését is mi csináltuk a Kft-vel.

– Igen, itt születtem 1952-ben, és azóta is itt élek. Két lányom van, nagyon közel élnek ahhoz a házhoz, ahol a feleségemmel lakunk. Leányaim kutyákkal foglalkoznak és ebben szép sikereket érnek el. Egyikük skót juhászt, a másik sheltiet tenyészt. Rengeteg versenyen indulnak, sokat meg is nyernek: világgyőztes, Európa győztes kutyusaik vannak. Korábban én vittem őket nemzetközi versenyekre, így bejártuk Európa jelentős részét.

– Hát, hogy Fót. A Somlyó, a Kukukk-hegy, ahol szőlőink voltak, nagyon tetszik a katolikus és a református templom így egy kupacban. Most, hogy le lettek bontva a régi épületek, kiemelkedik a szépségük. Tetszik, ahogy a mostani vezetés rendezi a város közterületeit.

– 1962 óta futballoztam, akkoriban kötelező volt kölyökcsapatokat indítani, s úgy szedték össze a játékosokat. Az első évben annyit kaptunk, hogy alig bírtuk hazahozni, de aztán fejlődtünk. Volt, hogy rúgtunk 117 gólt és kaptunk tizenkettőt. Később megye első osztályba kerültünk a serdülőkkel. Apám, az öreg harcos, itt volt pénztáros az egyesületnél. Később voltam a sportkör elnöke a Balogh Sanyi barátom után. Vele csináltuk a sportot, de ő sajnos egyik pillanatról a másikra meghalt 67 évesen. Előző este még együtt voltunk a Szőke Tiszában. Ő kapus volt a nagy régi csapatban. Akkoriban nagyon komoly edzőink is voltak, 1994-1995-ben a legendás Bene Feri volt a Fóti TSZ SE (ahogy akkor nevezték) edzője,  Tóth Józsi, szintén korábbi újpesti játékos is edzősködött Fóton. Más világ volt, amikor elindult a serdülőcsapat a hatvanas években, akkor vonattal mentünk a meccsekre. Például, ha Ceglédre kellett mennünk, bevonatoztunk a Nyugatiba, majd onnan vonattal tovább.