Nem az a legjobb sportoló, aki mindig nyer, hanem az, aki akkor sem adja fel, amikor nehéz.
A jövő sportcsillagai című interjúsorozatban a népszerű magyar sportokat és azokat a feltörekvő, fiatal magyar sportolókat mutatjuk be, akik a jövő reménységei lehetnek. Ilyen reménység a Váci Reménység Egyesület fiatal atlétája, Szerdahelyi Hanna is. A „Váci Remény” Magyarország egyik legeredményesebb utánpótlás atlétikai műhelye, ahol olyan edzők dolgoztak, dolgoznak, mint Szikora Gyula vagy Magyari József. A klub leginkább a nehézatlétikai számokban jeleskedik, de az utóbbi időben futószámokban is születtek kiemelkedő eredmények. A 15 esztendős Szerdahelyi Hanna sprinter és távolugró, aki már 8 éve a Váci Reménységben atletizál. Vele beszélgettünk a kezdetekről, edzésekről, eredményekről, elszántságról, kitartásról.
Gyerekként több sportágat is kipróbáltál, vagy kezdettől fogva az atlétika volt az első számú választás?
Nem, nem volt más sportág, amit kipróbáltam volna. Ahogy bekerültem az általános iskolába, rögtön atletizálni kezdtem. A szüleim is atletizáltak, az ő sport iránti szeretetük indított el ezen az úton. Apukám edzője, Magyari József a Reménység atlétika vezető edzője volt, mikor az egyesülethez kerültem. A gyerekekkel pedig Mohauptné Juhász Ágnes foglalkozott, aki nem csak az edzőm, hanem a Váci Árpád iskolában az osztályfőnököm is volt. Az ő támogatásukért nagyon hálás vagyok.
Hogyan tudod összeegyeztetni az iskolát és a sportot?
Általában heti 4 alkalommal járok edzésre, melyek délutánonként vannak, így tanulni csak este marad időm.
Hol zajlanak az edzések?
A Váci Reménység atlétikai sportkomplexumában, a Vanyek Béla Sportcentrumban, amely 5 éve épült meg, és minden igényt kielégít, amelyre egy fiatal atlétának szüksége van. Van egy hatsávos futópálya, egy atlétikai edzőterem, futófolyosó, bemelegítő terem, sőt még egy vívóterem is van itt.
Melyik eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb, és miért?
A 2024-es fedett pályás Összetett Atlétikai Országos Bajnokságon elért 1. helyezésemre, illetve a 2025 tavaszán Székesfehérváron megrendezett Diákolimpia Atlétikai Többpróba Országos Versenyen elért 3. helyezésemre vagyok a legbüszkébb.
Van-e olyan rutinod vagy szokásod, ami segít fókuszálni a versenyeken?
Mindig próbálok koncentrálni és összpontosítani az edzőm utasításaira, de különösebben nincsen semmilyen szokásom.
Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság egy fiatal sportoló számára?
Szerintem fontos, hogy szeresse a sportágat, amit választ, ne csak azért sportoljon, mert a szülei erőltetik. Legyen szorgalmas, alázatos, elszánt és sose adja fel. Sokszor előfordul, hogy az embernek njncs kedve edzésre menni, vagy nem sikerül valami és ilyenkor egyszerűbb lenne abbahagyni. Ezekben az időkben is mentálisan erősnek kell maradni, mert a siker egy része fejben dől el. Nem az a legjobb sportoló, aki mindig nyer, hanem az, aki akkor sem adja fel, amikor nehéz.
Mit tanácsolnál annak, aki tehetséges a sportban, de éppen elbizonytalanodott, és azon gondolkozik, hogy abbahagyja a sportot?
Én azt tanácsolnám, hogy egy bizonytalanság miatt ne adja fel azt a sportágat, amit szeretett és űzött. A siker nem jön magától, évekbe telhet, míg elérjük álmainkat, amiért keményen meg kell dolgozni.
Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most kezdenek sportolni?
Szerintem fontos, hogy megtalálják a nekik való sportágat, szeressék azt és ne a tökéletességet keressék, hanem az örömöt. A sport kezdésekor általában még mindenki ügyetlen egy kicsit, elfárad, hibázik, de ez nem kudarc, hanem a tanulás része. Ne másokhoz hasonlítsa magát, hanem a saját fejlődésére koncentráljon!
A cikksorozat A Jövő Sportcsillagai Közhasznú Alapítvány közreműködésével, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.
Mióta dolgozol edzőként, és milyen korosztályokkal foglalkozol?
2010 környékén kezdtem el ismerkedni az edzősködéssel. Akkor még az U13-as csapat pályaedzőjeként, Greff Ádám segítőjeként dolgoztam. Ekkor még aktív sportoló voltam, ezért amikor kis időre máshova igazoltam, szüneteltettem ezt a fajta “ismerkedést”. Mikor 2017-ben visszaigazoltam a Vác VLSE-be, újrakezdtem az edzősködést. Az U11-es korosztályokat szoktam átvenni és U13 végéig vagyok velük. Emellett 2021 óta a Vác VLSE Körzetközpont vezetője vagyok, ahol a körzetünkhöz tartozó 18 egyesületeknek szervezünk U6-U7, U8-U9 fesztiválokat és U10-U11 tornákat kéthetente.
Hol tart szerinted az utánpótlás-nevelés, miben erős és miben lehet még fejlődni a rendszeren belül?
Azt gondolom, hogy az én gyerekkoromhoz képest nagyon sokat fejlődött az utánpótlás-nevelés, viszont más európai országokhoz képest még mindig le vagyunk maradva. Biztos, hogy több potenciál van a magyar gyerekekben és edzőkben. Azért az elmúlt időszakban már egyre több fiatal játékosunk szerepel európai bajnokságokban. Az én véleményem, hogy az akadémiai rendszeren kívül felnövő gyerekekre is lehetne több energiát, erőforrást fordítani.
Hogyan lehet elkerülni, hogy az ígéretes fiatalok idő előtt lemorzsolódjanak?
Itt szerintem abban lehet a megoldás, hogy kis korban kell velük annyira megszerettetni a labdarúgást, hogy szinte az legyen az életük. Ezt a sportot is – ahogy sok minden mást is az életben – csak úgy lehet magas szinten elsajátítani és hosszú távon magas szinten űzni, ha szenvedéllyel csinálod minden egyes percét. Így amikor a nagyobb korosztályoknál előforduló más ingerek érik a sportolót, továbbra is ki fog tartani a labdarúgás mellett, mert mindennél jobban érdekli ez a játék.
Mi az edzői filozófiád lényege?
Megfelelő fegyelem és rend mellett megfelelő kommunikációval, a hibákat javítva, de közben vidám környezetet teremtve nevelni a gyerkőcöket. Közben igyekszem a saját karrieremben szerzett tapasztalatokhoz visszanyúlni: mi volt pozitív és mi volt negatív az edzések során. Ebből próbálom a jó dolgokat megtartani és a rossz dolgokat pedig jóra változtatni, kizárni.
Milyen szerepe van a szülőknek a fiatal sportolók fejlődésében?
A mai világban nagyon függ a gyerek fejlődése a szülőtől. Ahhoz, hogy a gyerek szenvedéllyel tudja csinálni, elengedhetetlen a szülő segítsége. Gondolok itt az anyagi háttér megteremtésére, kis korban az edzésekre hordásra, a mérkőzések, a sportesemények látogatására. Ezeket öt-, hat-, hétéves korban már meg kell, hogy ismerje a gyermek, hogy megszeresse ezt a sportot.
Hogyan lehet hatékony együttműködést kialakítani szülő-gyerek-edző között?
Csak alapos és folyamatos kommunikációval. Nyilván a szülő szeretne minél jobban mindenbe bele folyni. Ekkor el kell mondani neki, hogy meddig jöhetnek el, mi az a határ, amikor már lehet, hogy ártanak. Illetve van, amikor igenis kell, hogy otthon biztassák a sportolókat, amikor épp nem olyan fejlődési szakaszban vannak a gyermekek, nem úgy alakulnak a dolgaik, ahogy azt elképzelték vagy ahol épp a kortársaik tartanak.
Milyen hatással van a digitális világ és a közösségi média a fiatal sportolókra?
A mai világban ezzel foglalkozni kell és együtt kell vele élnünk. Nyilván van egy negatív hatása olyan szempontból, hogy az ezzel eltöltött időt lehetne sportra is fordítani. De van pozitív oldala is, például, hogy a videókon keresztül több mérkőzésjelenetet meg lehet mutatni a srácoknak, vagy saját mérkőzéseket lehet megnézetni velük, vagy akár több újabb edzésgyakorlatokat lehet felfedezni, megismerni.
Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik focisták szeretnének lenni?
Azt, hogy szeressék a focit, és ha ezt szenvedéllyel teszik, akkor szinte minden percben csak focizni szeretnének. Ha ide el tudnak jutni, akkor a labdarúgással töltött perceik, óráik száma nem lesz kevés, így fognak tudni eljutni magasabb szintre. Ehhez persze nagyon nagy kitartás és alázat kell a labdarúgás iránt.
A cikksorozat A Jövő Sportcsillagai Közhasznú Alapítvány közreműködésével, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.
