Kevés csodálatosabb dolog van a világon, mint madeirát kortyolgatni és gyümölcskenyeret falatozni hozzá. Ezt állítólag Churchill mondta, hisz ő is itt nyaralt 76 évesen. Azóta sok idő eltelt, de a portugál sziget továbbra is vonzza a borkedvelőket és a nyugodt pihenés híveit.

Portugáliához tartozó, Lisszabontól 1000 kilométerre, az afrikai partoknál fekvő pincetúrája tényleg ritka kellemes és mámorító. A madeira a mi tokajinkhoz hasonló, alkoholtartalma 16-20 % körüli, az íze nagyon telt és gazdag az aromája. Dús zamatában fellelhető a karamella, a dió, a száraz gyümölcs, a citrom, és a dohány íze, illata is – magyarázták nekünk az egyik pincében. Persze ehhez kell egy kis fantázia is, de kétségtelen, az ötéves madeira pompás, ennyi idő alatt összeérnek az ízek.

A mesés borhoz legendák sokasága fűződik. Egy bortúrán ezekből rengeteget elmesélnek, ha még bírjuk hallgatni. De Shakespeare Falstaffja is többre becsülte a madeirát, mint a saját lelkét. Sok helyen gyümölcskenyeret kínáltak a borhoz, ez is helyi specialitás. Winston Churchill is madeirát iszogatott 76 évesen, amikor itt nyaralt, és a helyi gyümölcskenyeret falatozta hozzá. Ha már az ízeknél tartunk, nem szabad megfeledkezni a híres madeira mártásról sem, amely a másik nevezetesség. Hátszínszeletekhez fogyasztják elsősorban, de marhahúshoz is szívesen készítik. Madeirai specialitás még az Esprada Preda, a fekete kardhal. Ez a furcsa állat valamivel hosszabb, mint az angolna, és nagy, ijesztő fogai vannak. A sziget fővárosának halpiacán rengeteg ilyet láttunk.

A kardhal íze igen finom, kicsit talán a harcsáéhoz hasonlít. Helyi különlegesség még a hagymás paradicsomleves, a káposztás erőleves, de bátran kérhetjük a vendéglőkben a tonhalas steaket is. A rablóhúst úgy készítik, hogy a nyársat felakasztják egy kis vasállványra, így könnyű lehúzni a húst, ráadásul a tányérba csöpög csak a zsír. Ha valaki édességre vágyik, a mézes vagy a túrós pudingot kóstolhatja meg.

Akik inkább a gyümölcsöket kedvelik, azok próbálják ki a helyi banánt. A madeira banán jóval kisebb, mint a nálunk kapható dél-amerikai, az íze picit más, édesebb, és zölden is lehet fogyasztani, egyáltalán nem keserű. Madeirán a bortúra vége gyakran hatalmas ivászat-evészet, amit senki nem bán, feltéve, ha a turisták rendezik a számlát.

A gyönyörű zöld sziget ismert még a madeira csipkékről is. A fővárosi manufaktúrában megnézhetünk a vasalástól kezdve a csipke kivágásán át szinte minden munkafolyamatot. A legnagyobb attrakció a bolt meglátogatása, ahol kiválaszthatjuk, mit viszünk haza. Ha valaki egy nagyobb családi asztalt szeretne madeira terítővel befedni, akár 3-4 millió forintnyi összeget is elkölthet, egy autó árát. Persze a turisták inkább csak kisebb csipkéket vásárolnak emlékbe. Annyira szépek ezek, hogy e nélkül nem érdemes hazatérni.

Mivel a turisták általában egy hétre jönnek, a pincéken és a meseszép, üde zöld völgyeken kívül is kellett valami szép vagy izgalmas, ami szórakoztatja, elkápráztatja őket. A helybeliek visszanyúltak a múltba, és a Santana nevű településen tematikus parkot hoztak létre. Az ősrobbanásnál kezdték a sziget bemutatását, remek animációval. Az ötlet remek, mi is jól szórakoztunk, akár csak azon a kisjátékfilmen, amelyben Mr. és Mrs. Stressz szigetre érkezését mutatták be. Az ülések még mozogtak is, hogy átérezzük azokat az élményeket, amelyek a mindennapok egyhangúságából kiszakadó, a mobiltelefonoknak búcsút intő látogatókra várnak Madeirán. Ezekből pedig akad bőven.

A sziget 57 km hosszú és 35 km széles, mégis több napig kell autózni, ha alaposan be akarjuk járni. Nagyon nagyok ugyanis a hegyek, a legmagasabb pont 1810 méter magas. Kísérőnk figyelmeztetett, hogy ide még pulóvert is hozzunk, mert hűvös van a hegytetőn. A panoráma azonban elképesztő.

Ha valaki szeret hegyet mászni, akár 3-4 órás sétákat is tehet, miközben csodás völgyeket, falvakat, csobogó patakokat láthat. Madeirán a vízesések egy részét bevezették kis csatornákba, és ezek mellett sétautakat alakítottak ki. Az elegendő csapadék miatt az egész sziget üde zöld, alig vannak kopár területek. Mivel meglehetősen meredek a legtöbb hegyoldal, ezért a földet teraszosan művelik, vagyis belevágnak kis parcellákat a hegyekbe, és itt szőlőt, banánt termesztenek.

Madeira 1419-től Portugália része, ekkor fedezte fel Zarco kapitány, másodkapitányával, Monizzal együtt. Előtte ismerték már a rómaiak is, nem telepedtek le a szigeten. Kolombusz Kristóf a szigetcsoporthoz tartozó Porto Santo szigetén élt feleségével, mielőtt 1492-ben elindult híres útjára. Bonaparte Napoleon is megpihent itt egy időre, miközben Szent Ilona szigetére vitték. A főváros Funchal, ahol Churchill is nyaralt. Itt töltötte utolsó napjait IV. Károly magyar király (osztrák császárként az I. Károly nevet viselte), az egykori uralkodó a szigeten talált menedéket a monarchia bukása után, miután nem sikerült visszaszereznie a magyar trónt. Sírját megtaláljuk egy csodaszép templomban, Funchal legmagasabb hegyének tetején, Montén. Az osztrákok elhelyeztek egy emléktáblát a kegyhelynél, amelyre kiírták, hogy itt található az utolsó osztrák császár sírja. IV. Károlyként Magyarországon is uralkodott, sőt, cseh király is volt. Ha a templom oldala mellett felfelé sétálunk, eljuthatunk Sissi kastélyáig is, a magyarok által annyira szeretett asszony a jó levegő miatt költözött ennyire magasra.

Montét, a hegyi falut a tengerpartról egy felvonóval lehet megközelíteni. Miután megtekintettük a templomot, kirándultunk, gyönyörködtünk a csodás panorámában, következhet az egyik legizgalmasabb rész. A hegyről történő lejutáshoz ugyanis a tobogánt ki kell próbálni.

Ez a furcsa nevű szerkezet hasonló, mint nálunk a fakutya, azzal a különbséggel, hogy ketten ülhetnek egymás mellett, és nem a jégen csúszkálunk vele, hanem lefelé a lejtős betonúton. Két, a velencei gondolásokra emlékeztető fehér ruhába öltözött kalapos fiatalember megadja a kezdőlökést, felpattan a tobogán hátsó részére, és már robog is lefelé a vastalpú szerkezet. Közben néha jön egy taxi szemből, vagy ki kell kerülni néhány sétáló helybelit, esetleg be kell venni egy komoly kanyart. Ám csak kicsit félünk, mert a vastag talpú csizmában dolgozó kísérők urai a helyzetnek, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük a száguldást. Állítólag az egész dolog onnan ered, hogy a XVII. századtól kezdve már ilyen szerkezettel szállították le a hegyről a helyiek a különböző termékeket. Most már a teherautó visz mindent, a tobogán megmaradt a turistáknak, akik sorba is állnak érte, szünet nélkül.

Funchal lakóinak száma nagyjából 110 ezer, egész Madeirán 260 ezren élnek. Többségében portugálok a helybeliek, de sok német és angol is betelepült. A vendégmunkások általában ukránok, akik az alagutak, a szállodák építésénél segédkeznek. Nagyon kicsi a munkanélküliség, hiszen a turizmusból, a bortermesztésből vagy éppen a csipkekészítésből mindenki meg tud élni. Funchalnál három patak folyik össze, ezért is lett az új főváros, no meg amiatt, mert meggazdagodtak a helyiek a cukoripar bevételeiből, és ehhez politikai hatalom is társult. Az itt lakók tapasztalatom szerint barátságosak, a biztonság tökéletes, a gyerekes családoknak és a kikapcsolódni vágyóknak ideális a hely.

Az elképesztően kék tenger szemkápráztatóan gyönyörű. Mivel a part jórészt kavicsos, köves, ezért a legszebb strandra a közeli Afrikából, a Szaharából hozattak homokot, hogy a turistáknak kedveskedjenek. Ha valaki eredeti helyi homokra vágyik, akkor a közeli szigeten, Porto Santóban gyönyörű strandokat talál. Madeira tényleg nyugodt hely, némi izgalmat azért a repülő leszállása hozhat, mert Funchal repülőtere nagyon rövid, de a pilóták profik, úgyhogy nem kell aggódni, ha meg mégis fél valaki, akkor leszállás után erre is gyógyír egy pohár remek madeira.

Ha Madeirára utazna, keresse a Kárpáteurópa Utazási Irodát egyedi ajánlatokért!