A fémmel dolgozó szobrászok műterme egy ipari üzemre emlékeztet, de ennél persze több. Satuk, fúrók között műtárgyakat láthatunk.
Fóton laknak, a műterme Újpesten van, két barátjával közösen használja.
Igen, Esse Bánki Ákossal és Majoros Áron Zsolttal. Ákos festő, mi ketten Áronnal szobrászok vagyunk. Ez egy nagyon régi, a középiskolai időkbe visszanyúló, immár 25 éves barátság és munkakapcsolat. A közös iskolák után folyamatosan sikerült egy műteremben dolgoznunk.
Ha jól látom, főleg fémmel dolgozik.
Főleg fémmel és fával. Fémből általában organikus, főleg tengeri élőlényekre vagy ammoniteszekre (mára kihalt fejlábú tengeri állatok) hasonlító formavilággal rendelkező szobrok ezek. Lemezcsíkokból egyenként hajlítom le és hegesztem össze őket. Saját skiccek alapján készítem a szobrokat, de mivel már tíz éve hasonló dolgokat csinálok, előre látom, hogy mivé fog alakulni az acélszalagokból. Foglalkozok viaszveszejtéses bronzöntészettel – ezt, amit a kezemben tartok, szintén így csináltam, de ez még egy nyers öntvény.
A Képzőművészeti Egyetemet végezte el.
Igen, 2008-ban, szobrász szakon. Kő Pál, Gálhidi Péter és Karmó Zoltán voltak a mestereim.
Hogy tud megélni mostanában egy művész?
Nagyon fontos, hogy kapcsolatban állok a budai Társalgó galériával, itt vannak kiállításaim és ők segítenek sok mindenben. Van egy másik vonal is, köztéri szobrok kivitelezését csinálom más művészeknek bronzból. Ezek azok a lábak, melyeken próbálok megállni.
Mióta élnek Fóton?
Zuglóból költöztünk ki Fótra, a döntésben a család volt a fő szempont. Olyan helyet kerestünk, ami közel van a fővároshoz, de azért békésebb, nyugodtabb környezetet biztosít a család életéhez, illetve a gyerekneveléshez. Imádjuk a Fóti-tavat, szeretünk a Somlyón kirándulni, esetleg meginni egy sört a Kézműves Sörfőzdében – ahol a tulajdonos lánya együtt jár az én lányommal óvodába és jó barátnők. Nagyon szeretem Fótot, mert nyugodt bázist ad az embernek. Feleségemmel és gyermekeinkkel hat éve élünk itt. A feleségem festőművész, 2007-ben végzet a Képzőművészeti Egyetemen, Maurer Dóra volt a mestere. Jelenleg a Fóti Fáy András iskolában rajztanár. Három gyermekünk van, egy négyéves fiú, egy hatéves lány és egy tízéves fiú.
Láthatjuk kiállításokon a műveit?
Az utóbbi másfél-két évben nem volt kiállításom, de csoportos kiállításokon, vagy művésztelepi tárlatokon szoktam részt venni. Ha időm engedi, nagyon szeretek művésztelepre járni, az utóbbi időben például a Tolna megyei Miszlán voltam, ahol a Makay család saját kezdeményezésre már tíz éve csinál művésztelepeket. Két évvel ezelőtt engem is meghívtak – egy fantasztikus csoda volt, nagyon jól éreztük magunkat. Az volt a különösen jó, hogy a családdal tudtam menni, szóval ez egy ilyen rendhagyó művésztelep. Megfordultam a nagyatádi fafaragó művésztelepen, Kecskeméten az Acél művésztelepen illetve Szlovéniában a lendvai bronzöntő szimpóziumon, ahol szintén mint művész és bronzöntő-mester szoktam részt venni.
Nem nagyon vannak műtárgyak itt, a műteremben.
Nem szeretem, ha itt vannak a műtárgyak, az legyen itt, amin éppen dolgozom. Az alkotások legyenek a galériában (Társalgó), vagy ott, ahol éppen kiállítunk. Azért van egy raktárunk még nekünk is.
Művészcsaládban a gyerekek is festegetnek?
A lányomnál látom, hogy az ő rajzolási készségei erősebbek az átlagnál, de a nagyobbik fiam is szeret alkotni. Nálunk rajzolni, festeni nem egy nagy esemény, mert minden nap előveszünk valami eszközt, amivel dolgozunk. Én nem erőltetem, rájuk, nincs porondon tartva, hogy neked most rajzolnod vagy gyurmáznod kell. Csinálják ahogy nekik jól esik.
Van egy szobra, amit valószínű már minden budapesti látott – az Almacsutka a Millenárison.
2009-ben felhívtak, hogy induljak egy pályázaton, amire öt művészt hívtak meg. A feladat az akkor épült irodaházak és a játszótér közelében egy szobor tervezése volt. Akkor már foglalkoztam az almacsutka-kérdéssel, és gondoltam, csinálok egy három és fél méteres saválló acélszobrot, ami nyert is a pályázaton.
Honnan jött az almacsutka mint téma?
A kultúrtörténetben az almacsutka gyakran szerepel, kezdve Évától Newtonig vagy Tell Vilmosig. Komolyra véve a szót az almacsutkában az kezdett el érdekelni, hogy a legegyszerűbb absztrakció, ugyanis egy pozitív és egy negatív formából le lehet redukálni. Van egy koncepcionális háttere is ennek. Az almacsutka egy olyan tárgy, amit eldobsz. Egy olyan ellentmondás kezdett érdekelni, hogy egy ilyen nagyon hétköznapi, nagyon jelentéktelen dolgot egy kicsit kiemelni és felnagyítani a művészet szent oltárára. Ez volt az alapkoncepció, aztán elkezdtem jobban figyelni erre. Az is feltűnt például, hogy a gyerekeim, amikor almát esznek, hogyan szórják szét a lakásban. Ebből születtek csendéletek. Főleg fából és bronzból készültek almacsutkás szobraim.
Mivel a riport a műteremben készült, két képet a művész oldaláról kaptunk, ezeket Borsos Mihály (Misi) készítette.
