Jaskó Tünde magyar-történelem szakos pedagógus már több, mint 30 éve tanít a Fóti Garay János Általános Iskolában. Idén kiváló munkájáért Fót Gyermekeiért, Ifjúságáért díjban részesült. A díj kapcsán kérdeztük a pályáról.

Mindig pedagógusnak készült?

Igen, azt hiszem, hogy édesanyám álmát valósítottam meg, mivel ő is pedagógus szeretett volna lenni, de a helyzetéből adódóan ezt nem tudta megvalósítani. Először óvónői szakközépiskolát végeztem, de hamar kiderült, hogy az ovisok nem az én korosztályom, az általános iskolásokkal jobban kommunikálok. Ezután már egyenes út vezetett a tanári pályára. Magyar-történelem szakon végeztem, de a magyar nyelv és irodalom tanítása a kedvencem. Úgy hozta a sors, hogy jelenleg csak magyart tanítok.

Mióta van a pályán?

1987 óta tanítok a Garay János Általános Iskolában, az első tanári munkahelyemen. Nem vagyok született fóti, hiszen ’87 óta élek a városban, ahova a fóti rokonaim tanácsára kerültem ide Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből. A gyökereim már idekötnek, fótinak is érzem magam, nem vágyom el innen.

Milyen módszer szerint tanít?

Pályám során nagyon sokféle módszerrel találkoztam. Szerintem a tanításnak nem a módszer a lényege, hanem az ember. Arra törekszem mindig, hogy amit csinálok, azt a gyerekek felé forduló figyelemmel, szeretettel, törődéssel tegyem. Úgy próbálom meg átadni a magyart, hogy eljusson mindegyik gyerekhez a befogadó szintjének megfelelően. Rengeteg módszer van, de mindig igyekszem arra, hogy a lehető legjobban ismerjem meg a gyerekeket, és azt a csatornát találjam meg hozzájuk, ami által a leghatékonyabban tudom eljuttatni az információt számukra.

Hogyan látja, a gyerekek körében mennyire népszerű napjainkban az olvasás, a kötelező olvasmányokat szívesen olvassák?

Hosszú évek óta azt tapasztalom a kötelező olvasmánnyal kapcsolatban, hogy ha valami kötelező, akkor az taszító. A kötelező olvasmányok alapján nem lehet lemérni az olvasási szokásaikat. Sajnos nem nagyon olvasnak a gyerekek. Egyre jobban szűkül azoknak a száma, akik megérzik, hogy olvasni jó, mert az másféle élményt nyújt. Kétségbeejtően kevés ezeknek a diákoknak a száma. A technikai eszközök beszivárogtak és ellepték az életünket, amivel nekünk, felnőtteknek is meg kell tanulnunk együtt élni. Tudomásul veszem, hogy egy ilyen világban élünk, viszont azt, hogy eluralja az életünket az informatika, azt már nem nézem jó szemmel. Azt gondolom, hogy maga a COVID-helyzet sem tett jót, hiszen korábban védtük a gyerekeket az informatikai eszközök használatától, most pedig a pandémia alatt ez volt az egyetlen eszköz a kapcsolattartásra. Átestünk a ló másik oldalára, ami ellen próbáltunk hadakozni. Az iskolában nem egyszer látom, hogy délutánonként az egymás mellett ülő gyerekek gyakran Messengeren tárgyalnak, nem élőszóban. Ezt szomorúan tapasztalom a kapcsolati minőség romlása, elidegenedése miatt.

Mennyire népszerű a magyar tantárgy a diákok körében?

Egyre kevésbé népszerű sajnos. Sokan szükséges rossznak fogják fel, mert felvételi tantárgy. Én igyekszem meggyőzni a gyerekeket, hogy foglalkozzanak a tantárggyal, és persze nagyon sok múlik a kapcsolaton, amit a tanár ki tud alakítani a gyerekekkel.

Mivel foglalkozik, amikor nem tanít?

Sajnos kevés szabadidőnk van, sokszor előfordul, hogy munkát viszek haza, hiszen dolgozatokat kell javítani. Imádok kertészkedni. Ezt mindenki tudja rólam, aki ismer, hogy élvezettel túrom a kertet. Ez a kinti tevékenység engem kikapcsol és feltölt pozitív élménnyel. Olvasni is nagyon szeretek, de mostanság nincs rá annyi időm, amennyit szeretnék.

Meglepődött, hogy jelölték a díjra?

Nagyon meglepődtem, a kollégáimnak is említettem a díjjal kapcsolatban, hogy én semmi különöset nem csinálok, csak szeretem a gyerekeket. Természetesen nagyon jól esett a jelölés. Sajnos nem tudtam személyesen átvenni a díjat, mert egy Erasmus pályázattal épp Máltán kísértem gyerekeket.