A Fóti Asszonykórus 45 éve már, hogy Fót nevét hirdeti a népzenei találkozók alkalmával. A fóti rendezvények rendszeres fellépői, akik fóti népviseletben énekelve mentenek át egy szeletet Fót múltjából és a magyar népdalokból. Az idén 45 éves Fóti Asszonykórus próbájára látogattunk el, amelynek tagjai nagy izgalommal készülnek az Érik a ropogós cseresznye című könyv január 27-i bemutatójára, ahol az asszonykórust is ünnepelni fogjuk.
Vissza tudnak emlékezni a kezdeti évekre? Mikor alakult az asszonykórus?
Gellén Imréné Edit: 1985-ben csatlakoztam a kórushoz, 38 évvel ezelőtt. A kórus már korábban létrejött, 1978-79-ben Fóti menyecskék néven. A város vezetői egy farsangi mulatságra készülvén kérdeztek rá arra, hogy sikerülne- e egy kisebb kórust alapítani. Dudás Andrásné Ilonka néni szedte össze az asszonyokat, meghívta az ismerőseit, eleinte Ilonka néninél jöttek össze a menyecskék. A farsangra betanultak pár népi éneket. Utána többször összejöttek próbálni, így kezdett el körvonalazódni a Fóti menyecskék rendszeres összejövetele. A művelődési ház vezetője szerzett citerás kísérőt az asszonyoknak, majd a próbákat a művelődési házban tartották. Amikor én is tag lettem, akkor Pribojszky Mátyás volt a citeravezető, és Donka Márta vezetésével sok szép éneket tanultunk meg.
Csiharné Barna Brigitta: Én 1988-89-ben érkeztem a csoportba, ekkor már sok városi rendezvényen vettünk részt, illetve nagyon sokat utaztunk különböző falunapokra, de külföldi eseményekre is. Évente egyszer népzenei találkozót is rendeztünk Fóton, akikkel kapcsolatban voltunk, azokat visszahívtuk a mi rendezvényeinkre.
Gellén Imréné Edit: 1997-ben vettük fel a Fóti Asszonykórus nevet. A Vass Lajos Népzenei Szövetségnek hosszú éveken át voltunk a tagja. Sokat szerepeltünk a Fóti Ősz rendezvényein és a környező települések ünnepein is. Sokat voltunk külföldön: Olaszországban, Szlovákiában, Erdélyben és Törökországban is több. Sok tájegységről vettünk át dalanyagot.
Hogyan alakult ki az asszonykórus repertoárja?
Csiharné Barna Brigitta: Csak tiszta forrásból emeltük be a dalokat a repertoárunkba. Mivel én időközben elvégeztem a népdalkörvezetői képzést, ezért Budai Ilona népdalénekestől, Maczkó Mária énekművésztől tanultunk népdalokat, dalcsokrokat, illetve az elődeimtől, Mátyástól és Mártitól is örököltem két dossziényi repertoárt. Mivel jártam a Vass Lajos Népzenei Szövetség zenei táborába, ott is begyűjtöttem pár népdalcsokrot.A lányom, Csihar Fanni az Óbudai Népzenei Iskolában énekelt 8 évig, őt is bevettük az asszonykórusba, aki megismertetett minket újabb dalokkal.
Gellén Imréné Edit: Komoly statisztikát végeztem. Az elmúlt 45 év alatt 10 tájegységről gyűjtöttünk dalanyagot, 299 dalunk és 62 dalcsokrunk van.
Vannak-e kifejezetten fóti dalok, amiket énekelnek?
Csiharné Barna Brigitta: Általában a fóti dalokat máshol is ismerik és éneklik. Az előbb énekeltük a Bársonyfóti bírónak kezdetű dalt, de kimondottan írott formában csak egy fóti dal van, a mindenki által ismert Érik a ropogós cseresznye című népdal, amit 1907-ben gyűjtött Bartók Béla Fóton. Abban az időben még h-val írták a település nevét, Fóth. Ez a dal megjelent Kodály Zoltán-Vargyas Lajos népzenei gyűjteményben is. Mi a Galga-menti tájegységhez tartozunk, de annak a peremvidéke, mivel Hévízgyörk, Tura, Bag a központja ennek a tájegységnek.
Hány tagja van jelenleg az asszonykórusnak, és milyen rendszerességgel próbálnak?
Csiharné Barna Brigitta: Sajnos erős tendencia, hogy egyre kevesebben vagyunk. Amíg kezünk, lábunk mozog és énekelni tudunk, addig létezünk! Hétvégén hatan lépünk fel, plusz a 3 fős népi zenekar. Hetente egyszer próbálunk, amikor pedig készülünk az aktuális rendezvényeinkre, akkor gyakrabban. Most besűrűsödött a naptárunk, február 10-én megyünk Újpestre, egy nagyon érdekes fellépésre hívtak minket, egy farsangi népzenei találkozóra.
Mi jellemző a fóti népviseletre?
Gellén Imréné Edit: Fótnak van eredeti népviselete: a ráncolt, rendszerint kézzel hímzett bimbós virágos szoknya és az ugyanolyan színű és mintázatú rékli, alatta 3-4 alsószoknya, 1 pendely, 1 húzott szép riseliő mintázatú csipkés alsószoknya, 2 darab fehér rakott csipkés szélű szoknya, dörgölt kötény, amire a lányok, asszonyok neve volt hímezve. A köténybe hajtott csipkés zsebkendő. A főkötő az ünnepi ruhához hasonló anyagú, szintén hímzett, amit kontyba kötöttek. A cipőnk is bársonyból készült. A 90-es években a művelődési háztól kaptunk egy kis támogatást, és akkor csináltattak nekünk hasonló anyagból viseletet.
Mire az interjú véget ért, megérkeztek a zenészek is, akiknek kíséretében elkezdődik a próba.
Az asszonykórus tagjai szeretettel várják a keddi próbákra azokat a népdalkedvelőket, akik szívesen csatlakoznának hozzájuk!
Az asszonykórus állandó tagjai: Csiharné Barna Brigitta vezetésével Ágoston Istvánné, Cselőtei Zsófia, Gellén Imréné, Kovács Istvánné és Cséplő Irénke.
Sok erőt és jó egészséget kívánunk nekik!
