A Házasság hete Fóton rendezvénysorozat nyitó eseménye február 13-án a „Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba” – lakodalmi szokások Fóton (1883-1950) című könyv bemutatója volt a Vörösmarty Művelődési Házban, melyet nagy érdeklődés övezett. A hiánypótló könyv a Fóti Hagyományokért Alapítvány kiadásában jelent meg. Nem minden nap vehetünk a kezünkbe ilyen igényesen szerkesztett és szemet gyönyörködtető könyvet. A nemrég kiadott kötet egyik írójával, Balogh Dávid művészettörténész-muzeológussal beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet a könyv megszerkesztésére, kiadására?
2019-ben kezdtem el foglalkozni ezzel a témával. A Fóti Értéktár Bizottság tagjaival arra készültünk, hogy a fóti gyöngyös koszorút felterjesszük a Pest Megyei Értéktár értékei közé. A kutatás úgy kezdődött, hogy az ismeretségi körünk révén felvettük a kapcsolatot az idősebb fóti lakosokkal. Egyre több gyöngyös koszorú, illetve fénykép került elő. A kiállítás ötletét a szép számban összegyűlt tárgyi anyag és fotók adták, illetve az, hogy a lakodalmak világát a fóti lakosok is megismerjék. 2020 februárjában állt össze a kiállítás anyaga, a Házasság hetére szerettem volna időzíteni a megnyitót. A kurátori koncepciómat szinte teljes mértékben sikerült megvalósítani, az adott térre alakítva. Nagyon nagy sikere volt a megnyitónak. Ez a kiállítás volt az előzménye a könyvnek. Minden jó kiállítás egy katalógussal vagy kiadvánnyal zárul. Szerettem volna, hogy a most elkészülő kiadvány ennek a lakodalmas kutatásnak a koronája legyen. A kiállítást követően elkészítettem a kéziratot, amely 2020 nyarán állt össze. Az összeszerkesztett szöveget párosítottam a képekkel, ezután került sor az arculat kialakítására, melyet Asztalos József grafikus készített. Annyira jól ráérzett erre a világra, hogy nagyon kevés grafikai módosításra volt szükség. A kiadvány arculata egyedi és hűen adja vissza a régi fóti lakodalmak világát. Ezt követően társszerzőmmel, Szűcs Máriával többször elolvastuk és javítottuk az írásokat. Majd megvártuk a pályázati lehetőséget, hogy ki tudjuk adni könyv formájában ezt a szép anyagot. 2021-ben a Fóti Hagyományokért Alapítvány sikeresen pályázott az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság által meghirdetett Hungarikum pályázaton. Hiánypótló munka született, amely méltó ehhez a témához, és remélem, hogy Fót város polgárai is büszkék lesznek rá, ha a kezükbe veszik. Jót tett a kiadványnak, hogy a kiállítás óta eltelt két év, hiszen folyamatosan bővült az anyag, érkeztek még újabb esküvői fényképek is, melyek tovább árnyalták a tudást a fóti lakodalmas szokásokról. A könyv legalább 55 újabb képpel lett gazdagabb, ezek a kiállításon még nem szerepeltek. Külön öröm számomra, hogy a Fóti Értéktár Bizottság tagjainak az ősei is megtalálhatók a fotókon. Az én dédszüleim és nagyszüleim képei is fellelhetők az anyagban, ezzel még személyesebb számomra ez a mű.
Balogh Dávid dédszülei: H. Tóth János és Forgács Lídia esküvői képe, 1940
Vannak-e olyan fóti lakodalmas szokások, melyek kifejezetten a városhoz kapcsolódnak?
A fóti örömrétest tudnám kiemelni, ami egyedülálló. Ez egy kerek mákos rétes, amit vagy a helyi pék, vagy a vőlegény édesanyja sütött, és a lakodalom előtt egy héttel vitte el a vőlegény a menyasszonynak, és közösen fogyasztották el családjukkal, hogy a házasságuk boldog legyen. A sok apró mákszem szimbolizálta a boldogságot, ezért nevezték örömrétesnek. A kiadvány követi a kiállítás struktúráját. A parasztságtól kiindulva mutatjuk be a polgárságon át a főúri esküvőkig a lakodalmas szokásokat. Fót esetében a Károlyi család miatt beszélhetünk főúri családok esküvői szokásairól is. Nagyon jól követhető a könyvben a viseletváltozás is. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ábrákkal szemléltessük, hogyan lett a színes menyasszonyi ruhából fekete, majd volt egy korszaka az átmeneti viseletnek, amikor fekete és fehér ruhadarabokat is hordtak, később pedig a polgárosodás hatására kifehéredett a viselet. Ez a folyamat szépen nyomon követhető a kiadványban.
A fóti „örömrétes” (Simon Attila felvétele)
A fóti gyöngyös koszorúról mit kell tudni?
A környéken más településeken, úgy, mint Mogyoródon vagy Dunakeszin is jellemző volt a gyöngyös koszorú. A fóti leginkább a rákospalotai viselethez kötődik. Ott is hasonló koszorúk készültek. A Garay téri piacra jártak gyöngyös koszorúkért, amit személyre szabottan készítettek, de készültek Fóton is egyszerűbb koszorúk. Így alakult ki, hogy a fótiaknak mindig hasonló díszítésekkel látták el, amelyben a gyöngyök nagy hangsúlyt kaptak. Minél gazdagabb volt egy koszorú díszítettsége, annál módosabb volt a család. Ezt szerették volna megjeleníteni a lakodalmakon is, hiszen a gyöngyös koszorú is státuszszimbólummá vált. Minél több gömbbel, rezgővel, kalásszal díszítették, annál módosabb volt egy család. A fóti gyöngyös koszorú azért különleges, mert nagyon sok maradt meg belőle, és nagyon díszítettek. A hátoldalán lelógó csüngők teszik egyedivé a fóti gyöngyös koszorút. Érdekességük továbbá, hogy összhatásukat tekintve hasonlóak a gyöngyös koszorúk, de mégis mindegyik darab más és más. Az esküvő után a koszorúkat berámázták és a tisztaszobában őrizték, hogy az esküvőjükre emlékeztesse a házaspárokat. Nagy becsben tartották őket. Szerencsére nagyon jól dokumentálhatók is a fóti koszorúk, hiszen ügyeltek rá, hogy a házaspár neve, esküvőjük dátuma, és lehetőleg fényképük is belekerüljön a keretbe. A helytörténeti gyűjtemény legkorábbi koszorúja 1883-ból való, az utolsó pedig 1950-ből. Ennek a két koszorúnak a dátuma jelölte ki a kiadvány korszakhatárait is. A helytörténeti gyűjteményben 1927-ből származik az a legkorábbi koszorú, amelyben már fénykép is található az esküvői párról.
A legkorábbi fényképpel ellátott gyöngyös koszorú a fóti helytörténeti gyűjteményben: Gódor András és Molnár Lídia, 1927
Voltak Fóton helyi fotósok?
A ’40-es években amatőr képek készültek, az ’50-es években pedig már helyi stúdiófotók. A ’20-as évek műtermi fotóit Rákospalotán, Újpesten készítették. Nem tudjuk pontosan, hogy itt helyben az esküvői képeket kik csinálták, valószínűleg kihívták a fővárosból a fényképészeket. A parasztság esküvői szokásai című fejezetnél próbáltam a fotók segítségével a hagyományos fóti lakodalom összes mozzanatát felidézni.
Gódor András és Molnár Lídia esküvői képe, 1927
A könyvbemutatót sikerült egy frappáns dátumhoz kötni, hiszen a házasság hetének megnyitó eseménye volt.
Igen. Mivel két évvel ezelőtt a Házasság hetén nyitottuk meg a kiállítást, ezért az volt a koncepció része, hogy most is ehhez az eseményhez kössük a könyvbemutatót, keretbe foglalva ezt az időszakot.
Hogyan történt a páros szerzői munka?
Ketten írtuk a kötetet Szűcs Mária, nyugdíjas könyvtárvezetővel, aki szintén a Fóti Értéktár Bizottság tagja, és évtizedek óta foglalkozik helytörténettel. Mindketten 3-3 fejezetet írtunk. Az írás mellett szerkesztettem is a kötetet, illetve koordináltam az egész munkafolyamatot. A kiadvány különlegessége tartalmán és esztétikai élményén túl, az a két bensőséges hangvételű ajánlás, amelyet Dr. Filus Erika néprajzkutató, a kiadvány lektora és Dr. Fogarasi Klára fotótörténész, néprajzkutató írt. A könyv 1500 példányban jelent meg.
