Göd ismert a művészek lakta villáiról, a csodás természeti adottságairól, azt viszont kevesen tudják, hogy a Duna menti város természeti szépségeit az év természetfotósa, Potyó Imre is sokszor lencsevégre kapta már – írja a Gödi Hírnök. Nem csoda, hiszen csak lesétál a Duna-partra, ami a második otthonának is nevezhető, hiszen annyi időt tölt itt.
Két évvel ezelőtt már elnyerte ezt a rangos díjat, melyet az idén ismét sikerült bezsebelnie. Potyó Imrével a gödi Feneketlen-tónál találkoztunk, ahol bejártuk a holtfákkal teli ártéri erdőt, a Huzella- kertet, a gödi homokszigetet a Duna-parton.
Az interjú alatt a fotós környezetet figyelő érzékei egy pillanatig sem kapcsoltak ki: folyamatosan kommentálta az éppen trillázó, éneklő madarak neveit, és megmutatta Gödnek ezt a szépségekkel teli részét. Rendhagyó környezetismereti órán vettünk részt, ahol tanárunk nem más volt, mint az év természetfotósa.
A gödi Feneketlen-tó környéke az egyik legnyugalmasabb hely a Duna bal partján. Kitermelt agyagából készültek az egykori gödi téglagyár téglái. Az agyag bányászatának valószínűleg a talajvízbetörés vetett véget. Így keletkezett a Dunához közeli, ma már fákkal sűrűn körbenőtt alsógödi tó.
Gyakran fotózol a tó környékén?
Fantasztikus élőhely, idejárnak a barna varangyok, meg néhány erdei béka kora tavasszal. Azt kell tudni a barna varangyokról, hogy kint telelnek az avarban. Beássák magukat a talajba egy méter mélyen, a gyökerek mentén lehúzódnak novemberben, és előmásznak tavasszal, a 10-11 fokos esőben. Ha tartósabb meleg van, akkor elkezdenek kimászni – komótosan idejönnek a hímek, a nőstények, és itt szaporodnak. Ez fantasztikus fotós téma, főleg este.
Azért este, mert akkor hidegebb van és a békák főleg éjszaka mozdulnak ki, kétéltű élőlények. Éjszaka nagyobb a páratartalom, nem száradnak ki. Jól körbe tudom fotózni őket. Többször sikerült fél óránál tovább körbevilágítani egy béka fejét mozdulatlanul. Sok képet készítettem Gödnek ezen a részén. Az egyiket pont itt, a Feneketlen-tónál: egy varangynak csak a feje és az egyik lába látható rajta. Alsógödnek ez a legfontosabb vizes része, a Duna-part mentén. Ez egy csuszka!! Ez az ő hangja, így fütyülnek, már érzik a tavaszt.
Tényleg? Már decemberben érzik a tavaszt a madarak?
Igen, decemberben már a fakopáncsok is elkezdenek dobolni, a csuszkák fütyülnek, a cinegék trilláznak. 2008-tól 2012-ig rengeteget fotóztam a tó környékén, minden tavasszal sok estét töltöttem itt. Most is kijárok ide, de főleg a Börzsönyben töltöm az időm nagy részét, ott mászok a békák után. Ott kisebb a fényszennyezés, mint itt. Gödhöz közel van Budapest és a közvilágítás sincs messze. A csillagos háttérrel is összefotózom a békákat, nem csak egyedül érdekesek. A fényszennyezés miatt itt kevesebb a világító objektum.
A Feneketlen-tó környékén, illetve Gödön is készültek díjnyertes fotóid?
Nagyon sok képem készült itt, főleg este, alkonyatkor. Az esti fotózással tapasztaltam ki a csínját-bínját a fotózásnak. A legelső témáim a békák voltak. Az Év Természetfotósa 2020 pályázatra kilenc képem került be, ebből négy készült Gödön. A gömböcugrókáról, a szentjánosbogárról, az ezerlábúról és a gombaspóráról készült képeim is Gödnek ezen a részén készültek.
Innen nem messze, a platánsor mellett fotóztam egy barna varangyot. Ez a fotóm első helyezett lett a TransNatura nemzetközi természetfotó pályázaton, illetve itthon az Év Természetfotósa pályázatra is bekerült.
Az összes dunavirág rajzásról szóló képeimnek is ez a helyszíne, illetve a szintén díjazott feketerigós képem a szomszédos Huzella-kertben készült. Nagyon jó ez a terület. Ugróvillásokat szoktam mostanában fotózni, amiből Gödön jóval több van, mint a Börzsönyben. Itt nedvesebb, párásabb az idő és jobban szeretik ezt az élőhelyet a Duna-part mentén.
Egy díjnyertes fotó elkészítése mennyi ideig tarthat?
Évek munkája. 2008-ban kezdtem el fotózni, de akkor rosszabb technikával. Nem tudtam, hogyan kell megvilágítani a békákat. Túlságosan szemből fotóztam, rávakuztam, ilyen hibákat vétettem. Ezeket aztán az ember az évek során korrigálja. 2016 körül készült a nemzetközi díjas békás képem. A nyolc év alatt sok mindenre rájöttem. Megtanultam, hogy több lámpát kell használni, hogy szórt legyen a fény. Azon az éjszakán, amikor készült a kép, a holdfény is megjelent, a csillagok is pettyezték az égboltot, minden összejött. Sokszor évekig kell kitapasztalni egy témát. Ha gyakoroljuk, akkor összejöhet a kép egy este. Gyakran hibás a fotó, valami nem stimmel, például nem jó a háttér, egy fa kettévágja a képet. Addig kell visszajönni, amíg nem tökéletes.
Hogyan készülsz fel egy fotózásra? Figyeled az időjárásjelentéseket?
Fontos az időjárás, mert például a szentjánosbogár csak nyugodt körülmények között rajzik, nyári este. Ha vihar van, akkor biztos, hogy nem lehet őket fotózni. Nézni kell az időjárást, de egy fotósnak nem mindig a napsütés az ideális. Most párás, ködös idő van, a Börzsöny magasabb csúcsai ilyenkor roskadoznak a zúzmarától. Azt gondolnánk, hogy szürke, rossz az idő, de nem. Fel kell menni 800-900 méter magasra, és ilyenkor a legszebb az erdő. Sokszor mondják, hogy rossz az idő a turistáknak, de fotózásra kiváló. Ha esik az eső, akkor is érdemes kijönni a fotósnak bizonyos témákra.
Most épp egy vízityúk jelez. Ott pedig az ágon egy ökörszem mocorog. Európa harmadik legkisebb madara ez, nagyon pici.
Hihetetlenül érzékeled a környezetet, mindenre reagálsz! Ahhoz, hogy valaki jó természetfotós legyen, szerinted a szakmai tudásnak vagy a fotós technikai tudásnak kell jobban érvényesülnie?
Ez jó kérdés. Néha azt veszem észre, hogy nem is fotózom, hanem madarászom, megfigyelem a természetet. Az egész úgy kezdődött, hogy távcsővel szemléltem a madarakat Gödön tizenéves koromban. Nálam előbb jött a természet imádata, mint a fotózás. Utána jött a szándék, hogy meg akarom örökíteni azt, ami körülvesz. Nem könnyű a megfelelő technikai felszerelést beszerezni, a világítást megtanulni. Ez egy külön szakma. Sok természetfotós nem ismeri a környezetet, hanem imádja a fotózást, szeret kirándulni, de nem mélyül bele, hogy mi is az az élővilág. Ők fordítva csinálják. Alkotni akarnak, ezért más fotósok témáit figyelik. Én fordítva működöm, valószínűleg azért, mert a szakmám a természet ismerete. Nekem az a kihívás, hogy sokszor azt érzem, mennék inkább tovább, új dolgokat megfigyelni. Nehéz órákig leragadni egy témánál, és azt minél tökéletesebben lefotózni. Imádok képet alkotni, de néha más élmény után vágyok. Fegyelmeznem kell magam addig, amíg a jó kép el nem készül.