Kőszegi Rékával készítettünk interjút tavaly novemberben a Fóti Városi Könyvtár bemutatása kapcsán. Akkor akadt meg a tekintetem a könyvtár központi részének a falán, Andi Öcsi fóti betyárról készített művészi portrén. Réka azonnal elmesélte a fotó történetét, amelyet legalább olyan izgalmasnak találtam, mint az eddig már sokat hallott Andi József fóti betyárt. Idő hiányában nem tudtunk ezzel a témával foglalkozni, de Réka ígérte, hogy elküldi nekünk ezt a történetet, amit korábban már papírra vetett. Ezúton közöljük Kőszegi Réka könyvtárvezető írását a fotó történetéről, amelyben a közkedvelt fóti betyár alakját is jobban megismerhetjük.
Péli László fotóművész tekintete a 2009-es ópusztaszeri Országos Betyártalálkozón akadt meg a csikós öltözetet viselő, karakteres arcú, fehér hajú lovason. Andi Öcsi egy jelenség volt, akit sokan, sokféleképpen kaptak már lencsevégre, így annak sem tulajdonított jelentőséget, amikor egy úr engedélyt kért tőle, hogy lefotózhassa. Fogalma sem volt róla, hogy abban a pillanatban egy AFIAP díjnyertes fénykép főszereplőjévé vált. Ezt csak két év múlva tudta meg, amikor Péli László felhívta őt telefonon. Mint kiderült, a fotóművész már évek óta kereste őt, de sem a nevét, sem a lakhelyét nem ismerte. Végül egy újabb betyártalálkozón sikerrel járt, ahol a fénykép alapján felismerte valaki a fóti betyárt.
A Csikós portré címet viselő képet több, mint nyolcezer fotó közül választotta a legjobbnak a nemzetközi zsűri; többszörösen díjazott fotóművészek a világ minden tájáról.
Péli László csak a természetességet fotózza, ezért mindig megvárja azt a pillanatot, amikor a modell már nem pózol. Elmondása szerint azért választotta ki Andi Józsefet száz másik beöltözött ember közül, mert a szemében ott volt az egész élete, és mint mondja, az ember hazudhat, de a szem sosem hazudik.
Andi József büszkén vallotta: „Közös bennünk, hogy mindketten 1961-ben kezdtük a hagyományőrzést. Annyi a különbség, hogy én művelem, ő pedig megörökíti az utókornak. Ahogy a dal mondja: Nekünk találkozni kellett…valahol …valamikor.”
Andi József László 1946. március 14-én született Fóton. Gyermekkora óta érdeklődött a népművészet és a néphagyományok iránt. 1961-től 1967-ig minden fóti szüreten részt vett népviseletbe öltözve. Tizenegy év kihagyás után 1979-ben visszatért a szüreti felvonulásokhoz és közel négy évtizeden keresztül szervezte és vezette a lovasokat, mint fóti betyár. A 2014-es szüret volt az utolsó, amin részt vehetett.
Jellegzetes alakja sok művészt megihletett. Az őt ábrázoló faragott szobor – Koltai László alkotása – a Fáy-présház mellett áll.
A fóti betyárról több képet őrzünk a könyvtár központi épületében és a fiókkönyvtárban is. Ezek között van a díjnyertes fotó bekeretezve, továbbá két festmény és egy rajz.
A könyvtár 2007-ben bővült a kézikönyvtár és az irodarésszel, átköltöztettük a folyóiratsarkot új helyre, kialakítottunk a gyerekkönyvtárban egy mesesarkot. Hatalmas munka volt a polcok átmozgatása, egyetlen könyv sem maradt a régi helyén. Andi Öcsi felajánlotta az akkori könyvtárvezetőnek, Szűcs Máriának, hogy ingyen, társadalmi munkában kifesti a könyvtár tereit.
Azon a nyáron vált a mindennapjaink része Öcsi kedves alakja, és az is maradt még hét éven át, amíg csak egészségi állapota engedte. Termenként megkérdezte, milyen színű falakat szeretnénk, és amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felfestettem a mesefát a gyerekkönyvtár mesesarkába, ő volt a leglelkesebb. Keresztesi Tündivel közösen további Csipike jeleneteket pingáltunk a falra. Öcsi mindenáron részt szeretett volna venni a műalkotás létrehozásában, így megengedtük neki, hogy a tavat ő fesse meg és ettől rettenetesen boldog volt. Mi már kevésbé voltunk boldogok, amikor másnap reggel arra értünk be, hogy hatalmas náderdőt is festett a tó köré, ami elnyomta az összes mesefigurát. Sápadtan tanakodtunk, hogyan mondjuk meg neki, hogy ez így nem maradhat. Végül sikerült meggyőznünk anélkül, hogy nagyon megbántottuk volna, ő pedig töretlen lelkesedéssel átfestette az egészet újra.
2007 októberében kiállítást rendeztünk Öcsi tiszteletére a róla készült számtalan portréból, ekkor ajándékozta a könyvtárnak azokat a festményeket és rajzokat, melyek most is a falakat díszítik.
2013 májusában Péli László művészi fotóiból nyílt kiállítás könyvtárunkban, középpontban a Csikós portré című fényképpel. Andi Öcsi és Péli László barátsága ekkor már két éve tartott. Öcsi a kiállítás előkészületekor mesélte el nekem a díjnyertes fotó történetét, ami annyira megtetszett, hogy azonnal papírra vetettem és a helyi újság meg is jelentette.
Annak ellenére, hogy a 2013-as kiállítás nem Andi Józsefről szólt, hanem Péli Lászlóról, mire a megnyitó napja eljött – attól tartok -, már mindenki meg volt róla győződve, hogy ez tulajdonképpen a fóti betyár kiállítása Péli László közreműködésével. A neves fotóművész alázatos szeretettel és elnéző, kedves mosollyal semmi kivetnivalót nem talált ebben a kicsit talán félresikerült marketingben. Öcsi nagyon készült a kiállításra, és annyira izgult a megnyitó beszéd elmondásakor, hogy bele is sült a saját történetébe, holott papírról olvasta. Remélem, nem haragudna meg, hogy mindezt elmeséltem, csak azért tettem, mert ez az egyik legkedvesebb emlékem róla.
Azt hiszem, mindannyian, akik ismertük, ilyennek ismertük őt: egy hozzánk közel álló, nagyszerű, szerethető, végtelenül lelkes és gyermeki lelkű embernek, aki betölthetetlen űrt hagyott maga után nem csak a szívünkben, de a fóti szüreteken is.