Már az első alkalommal, amikor a Fáy présházban jártunk és a nagyon kedves pincér úr a betyárgulyást ajánlotta, megfogadtam, hogy ezt egyszer kipróbálom.
Mint hajdanán a Lumnitzer nővérek, felesküdtünk, hogy megfejtjük a betyárgulyás titkát és mindenki számára hozzáférhetővé tesszük. Álljon most itt önmagát hirdetve egy képes riport az elfogyasztott ételről és az általunk feltárt összetevőkről.
Hozzávalók:
Sertéshús 25 dkg (itt jegyzem meg, hogy a gulyás szaftos marhahúsból készül, például nyak vagy tarja, de kondásnak még jó lehet. Manapság erre az apróságra nem nagyon adnak.)
Füstölt szalonna 10 dkg
Vöröshagyma 1 fej
Csiperkegomba 20 dkg
Burgonya 5-6 közepes szem
Sárgarépa 1 szál
Fehérrépa 1 szál
Zeller negyed gerezd
Zöldborsó 10 dkg
Paradicsom 1 db
Petrezselyem, kis csokor, aprítva
Kapor 1 szál friss, aprítva
Babér 1-2 levél
Pirospaprika, ízlés szerint
Só ízlés szerint
A mennyiségek tekintetében nem szolgálhatok pontos információkkal, a fentiek csak hozzávetőlegesek, de egy jó háziasszony, illetve egy tehetséges szakács érzésre összeállítja ezek alapján. Én is így fogok tenni. Az összetevők aprítva, lassú tűzön jól összefőzve adják a képeken látható gyöngyöző, sűrű nedűt. Csipetkével és kis tejföllel enyhén savanykás és nagyon finom egytálétel. Friss kenyérrel tálalva egyszerűen kihagyhatatlan. Elkövettem azt a hibát, hogy szokás szerint nagyobb volt a szemem, mint a szám, és rendeltem mellé még egy barbecue oldalast és desszertet is a végére. De természetesen már a levessel jóllaktam, illetve jóllaktunk. Viszont a híres Somlyói galuska is kihagyhatatlan volt, erről majd legközelebb áradozunk.
Továbbra is szenvedéllyel harcolunk a hazai konyhaművészet becsületéért és méltó színvonaláért, kiállunk minden hasznos kezdeményezés mellet. De lehetőségeinkhez mérten lecsapunk és leleplezzük a szakma kufárjait és kontárjait.