1943-ban, 81 éve született Cseh Tamás. Vecsei H. Miklós, Szabó Balázs és Ratkóczi Huba a szereplői az estnek, melyen a felcsendülő legendás számok mellett egyes szám első személyben mesélik el az ikonikus gitáros-énekes életét.
A műsor után, miközben dedikáltak, a szereplőket Cseh Tamással kapcsolatos személyes élményeikről kérdeztük.
Vecsei H. Miklós gondolatai
Ilyen zuggitárosoknak, mint én, nagy mentsvár az ő zenéje, hiszen pár nap gyakorlás után szinte az egész életművet végig lehet játszani. Az a mágia pedig, ami Géza szövegeiből, Tamás előadása által megszületik, az egészen hihetetlenül pezsdít meg valami nagyon mély közösséget az egymásra figyelni próbáló magyar emberekben. Különös csillagállás az övéké.
Az egyikőjük alig tud gitározni, a másik nem figyel a szótagokra, gyakran a rímekre sem, csak írják, és mégis megszületik valami, ami nem csak a zenét, de a kultúrát is alapjaiban meghatározta, tulajdonképpen a mai napig.
Sosem gondoltam volna rá korábban, hogy sokadikként én is létrehozok egy Cseh Tamás-estet. Jó sokat láttam már, sőt, szerepeltem is vendégként, de valahogy mindegyikből hiányzott maga Cseh Tamás. A Tamásiság. De emiatt nem voltam szomorú, hiszen egyértelmű volt a képlet. Ha már nincs Tamás, akkor nincs Tamás. Be kell érjük azzal, ami maradt. De aztán épp a Semmelweis film forgatása közben, egy végletekig megterhelt lelki időszakban Bérczes László rendező barátom kezembe nyomta Tamással együtt készült Beszélgetőkönyvüket,
amiben Tamás elmeséli az életét születéstől a haláláig, de a kezdet az a pillanat, amikor megtudja, hogy beteg, és valószínűleg itt hagyja a földi létet. Ez a könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy azt éreztem, hogy ezekkel a történetekkel valamit mégis visszahozhatunk, valamit mégis megőrizhetünk és érthetővé, érezhetővé tehetünk belőlük.
Szabó Balázs:
Én ezen nőtem föl, nekem meghatározta a gyerekkoromat és nagyon-nagyon szerettem a Bereményi-szövegeket és a Tamás-dalokat. Rengeteget utcazenéltem, úgy kezdtem a kis pályafutásomat, és sokat játszottam ezekből a dalokból is. Sajnos együtt dolgozni már nem tudtunk, mire én odáig jutottam az életben, hogy színpadra léphessek, ő már keveset muzsikált.
Ratkóczi Huba:
Gyerekkori házibulikban bakelitlemezes lejátszón hallgattuk. Egyszer láttam koncerten a Bárka Színházban, nem sokkal a halála előtt. Nagyon karizmatikus előadónak tartottam.
