Elhunyt gróf Károlyi László, Fót díszpolgára, a Károlyi család örökségének egyik ismert őrzője. A halálhírt Fót városa közölte közösségi oldalán. A gróf életének jelentős része a fóti Károlyi-kastélyhoz kötődött, ahová évtizedek külföldön töltött évei után tért vissza.
Károlyi László 1931-ben született. A Károlyi család 1944-ben kényszerült elhagyni Magyarországot, amikor ő még gyermek volt. Ezt követően évtizedeken keresztül külföldön élt: megfordult Svájcban, Dél-Amerikában és Angliában is. Élete során többféle munkát végzett, dolgozott mezőgazdaságban és építkezésen, később pedig üzletemberként tevékenykedett.
Peruban saját kávéültetvényt hozott létre, emellett szenvedélyes lovas volt, és military versenyeken is indult. Kalandos életútjáról később könyv is született Soha nem adjuk fel… címmel.
Károlyi László 1995-ben tért vissza végleg Fótra. Feleségével, Károlyi Lászlóné Kenyeres Erzsébettel a család egykori rezidenciájának egy részében telepedtek le. A házaspár számára azonban nem pusztán az jelentette a hazatérést, hogy ismét az egykori családi otthon közelében élhettek.
Károlyi László egyik legfontosabb célja a családi örökség megőrzése és helyreállítása volt. Feleségével együtt igyekeztek felkutatni a Károlyi család korábban szétszóródott tárgyi emlékeit, festményeit és bútorait, hogy azok ismét méltó helyükre kerülhessenek.
A fóti települési arculati kézikönyv szerint a gróf elsődleges célja az értékmentés, valamint az egykori berendezési tárgyak eredeti környezetbe történő visszahelyezése volt. A kastélyban idővel kastély- és családtörténeti gyűjteményt is kialakítottak.
A háborút követően államosított fóti Károlyi-kastélyban évtizedeken át gyermekintézmény működött. Károlyi László 1995-től az épület egy kisebb részét bérelhette, így különleges módon térhetett vissza ősei egykori otthonába.
A gróf Fóthoz fűződő kapcsolata élete végéig megmaradt. Korábbi interjúiban arról beszélt, hogy bár életének jelentős részét külföldön töltötte, ötven év után hazatért, és nem akarta feladni kapcsolatát Magyarországgal, valamint azzal a hellyel, amely családja történetének meghatározó része volt.
Károlyi László életének története egyszerre szólt a kényszerű emigrációról, a hazatérésről és a családi örökség megőrzéséről. Munkájával a Károlyi család múltjának számos tárgyi emlékét próbálta megőrizni az utókor számára.