Erdei Zsolt egykori félnehézsúlyú és cirkálósúlyú profi ökölvívó világbajnok, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség korábbi elnöke 2004-ben kapott díszpolgári kitüntetést a fóti önkormányzattól. A fóti világbajnok régóta kötődik városunkhoz, 2007 óta pedig az Öreghegyről csodálhatja Fót panorámáját. Interjúnkban az ökölvívásról beszélgettünk, megkérdeztük, hogy melyik érmére a legbüszkébb, és Fóthoz fűződő viszonyáról is beszámolt a világbajnok.
Hány évesen kezdte el az ökölvívást, kinek a késztetésére?
10 évesen ismerkedtem meg az ökölvívással, ebben a sportban, ez az a kor, amikor ideális elkezdeni az ökölvívást. Nagy csibész voltam, rengeteg energiával, hiperaktivitással, ezért a szüleim ajánlották, hogy jót tenne nekem a rendszeres sport. Elvittek a központi sportiskolába, ahol én birkózni szerettem volna, de nem volt birkózószakosztály, így az ökölvívást választottam a nehéz atlétikai sportágak között. Kicsit tartottam ettől a sportágtól, hogy biztosan eltörik majd az orrom, beverik az arcomat, de a sport iránti lelkesedésem legyőzte a félelmeimet. Amikor először beléptem a terembe, úgy éreztem, mintha otthon lennék.
Ezek szerint, azoknak a gyerekeknek ajánlja ezt a sportot, akiknek túl sok az energiája?
Mindenkinek nagyon ajánlom, mert mindamellett, hogy egy férfias, kemény küzdelem, sok mindenre megtanítja az embert. Észszerű játékra, stratégiára, taktikára, technikára, tiszteletre, alázatra. Minden sportnak nevelő hatása van. Ha hibázunk, akkor a saját bőrünkön tapasztaljuk a hibát, hiszen fájdalmat is érezhetünk, de azt gondolom, hogy az életben sokkal több fájdalmat kapunk, mint bármelyik sportágban. Egy nemes, tiszta küzdelemre tanítja meg az embert az ökölvívás, és nem utolsósorban becsületre nevel.
Mikor derült ki az ön számára, hogy ez az az sportág, amelyben ki tud teljesedni?
1992 előtt Magyarországon már többszörös magyar bajnok voltam, minden magyar bajnokságot megnyertem, viszont nemzetközi szinten nem voltak még eredményeim. 1992-ben megnyertem a junior EB-t, amit ma ifjúságinak hívnak. Akkor gondoltam biztosan, hogy ezen a pályán több keresnivalóm is akadhat.
A sikeres pályafutása alatt, melyik eredményére a legbüszkébb?
Nagyon büszke vagyok a világbajnoki öveimre, a profi világbajnoki címeimre, az amatőr világbajnoki vagy Európa-bajnoki címeimre, az állami kitüntetéseimre is , de ezek között van egy fair play-díjam is, amire talán a legbüszkébb vagyok a pályafutásom alatt. Az egyik mérkőzésen egy olyan szituáció adódott, hogy össze-vissza törhettem volna az ellenfelem orrát, de mégsem ezt tettem, hanem tulajdonképpen az edzőjével adattam fel a mérkőzést, simán kivégezhettem volna a fiút, de megesett rajta a szívem!
Milyen szerepet foglal el mindennapjaiban a rendszeres sport?
Edzéseket tartok a Madárfészek Ökölvívó Akadémián, ahol sportszakmai vezető vagyok. Itt mindennap vannak edzéseim, heti 10 edzéssel, továbbra is az ökölvívás megszállottja vagyok. Ez karban is tart egy kicsit, de most arra fókuszálok, hogy a korábban megszerzett tudásomat átadjam azoknak, akik ezt a kőkemény, de nagyon nemes és tiszta sportot választják.
Mikor költöztek Fótra?
A 90-es években költöztünk Dunakesziről Fótra, ’96 körül, akkor még édesanyámmal éltem együtt. Később a fővárosba, majd 2000-ben Hamburgba költöztem, de az állandó lakcímem édesanyám fóti címe volt. Nagyon megszerettem az ottani környezetet, magát az Öreghegyet. Hónapokat töltöttem azzal, hogy bejártam az egész hegyet és telket kerestem magamnak, mert nagyon hívott az a természeti adottság, a kilátás, ami ott van. 2007-ben építettem fel a házamat, és azóta ott vagyunk.
Mit adott Önnek Fót?
Egy díszpolgári címet többet között, de őszintén mondhatom, hogy szeretem ezt a kisvárost. Nem vagyok közéleti ember Fóton, én is a helyi szolgáltatóknál vásárolok, mint a többi lakos. Nagyon szeretek itt élni, nekem nyugalmat ad a hely, ahol élünk. Soha nem voltak nézeteltéréseim a városvezetéssel, a politikába pedig nem folyok bele, mert nem érdekel. Igyekszem mindenhol barátságokat kötni. Fót-Sikátoron lakik a legjobb barátom is, Kóczián Józsi, a fiam keresztapja. Nem szeretnék elköltözni a városból, persze sohasem lehet tudni, hogy később milyen irányba visz az élet. Magyarországon egy hely van még, ami nagyon vonz, az a Balaton-felvidék.
Mit szeret a városban?
Régen, amikor Cuki csinálta a Gyros büfét, azt nagyon szerettem, most már más csinálja. A Szeplőtelen Fogantatás templomot csodálom, amit látunk az Öreghegyről is, ahol lakunk. Jó volna, ha kicsit több szórakozási lehetősége lenne a fiataloknak, azt látom, hogy a szórakozási lehetőségeik elég szűkösek a városban. A sporlétesítmények tekintetében a Fóti Sportegyesület sokat fejlődött, ma már 12 sportág között válogathatnak a gyerekek, viszont nagy szükség lenne egy uszodára, egy tanmedencére. Nemrég valamelyik éjszaka a gyerekvárosban sétáltunk a gyerekeimmel elemlámpával. Kész csoda volt, nagyon élveztük! A Fóti- tó környékén is sok időt töltünk, azt is nagyon kedveljük. A természetközeli programokat preferáljuk a családdal a városban.
Fel szokták ismerni a városban?
Igen, megismernek és nagyon kedvesek az emberek. Tisztelettel köszönnek. Ha valaki zavarba jön esetleg, amikor felismer, azt én nagyon jól tudom már kezelni. Soha nem volt ebből problémám!