Augusztus 7. és 11. között tartott a Fóti Képzőművészeti Alkotótábor, amelyet Kiss Eszter képzőművész, tanár és lánya, Potyók Sára, a MOME fotográfia szakán végzett művész vezetett. A tábornak ez alkalommal a Római Katolikus Közösségi Ház adott otthont, de külső helyszínre is ellátogattak a résztvevők. Kiss Eszter táborvezetőt kérdeztük az egyhetes alkotói együttlétről.

Mióta vezeti ezt a nagy múltú alkotótábort?

Több mint 20 évvel ezelőtt kerültem a Fóti Népművészeti Szakgimnáziumba. Akkor a nyári táborainkat a ma már képzőművész lányommal együtt tartottuk az iskola rajztermeiben. Amikor átkerültem a Németh Kálmán Emlékházba, akkor múzeumpedagógiai foglalkozás lett belőle Németh Kálmán nyomában alkotótábor címmel. Pár évvel ezelőtt fejeztem be az aktív tanítást, nyugdíjba vonulásom után azt gondoltam, hogy ezentúl otthon, a műtermemben tartom a szakkört és a tábort. Ekkor indítottam el a MŰ-Terem rajzszakkört az otthonomban azokkal a diákokkal, akik régóta jártak hozzám. Miután kinőttük a műtermemet, béreltem helyszínt Fóton a tábornak.

Ha jól tudom, nemrég költözött el a városból?

Igen, tavasszal költöztem el, mert kertes házban képzeltem el a további életemet. Nem messze találtam meg az új otthonomat, de egy kicsit távol a pesti agglomerációtól.  Fel sem merült bennem, hogy a fóti kis csapatomat szélnek eresszem. Jövőre is megtartjuk az alkotótáborunkat.

Mi volt az idei tábor központi témája?

Mindig kijelölünk egy témát, ami tulajdonképpen csak apropója a művészeti nevelésnek. A magyar nép kultúrtörténetéből választunk ki olyan személyeket vagy történeteket, amik követendő példát mutathatnak a gyerekeknek.  Az idén Szent Márton alakjára esett a választásunk, Molnár Krisztina ajánlására.  Szent Márton fontos szentje a magyar népnek, akihez rengeteg néphagyomány is kötődik. A gyerekek élvezték a vele kapcsolatos történetek feldolgozását.

Hogyan értékeli az elmúlt egyhetes alkotási folyamatot?

Örömteli és sikeres volt az együtt töltött egy hét. A táborunkkal olyan gyerekeknek akarunk lehetőséget adni, akik ügyesek, jó adottságúak és tehetségesek. Családias hangulatban telt el ez a pár nap. Kivételesen most együtt volt az alsós, a felsős és a középiskolás korosztály is, de abszolút figyelembe vettük az életkorukat, a személyes élményeiket. Mindig adunk általános szabályokat, követni való tanításokat a gyerekeknek az egyéni kreativitásukra építve. Az utolsó nap a szülők is velünk voltak, be tudtak tekinteni a műhelymunkába, elmeséltük nekik, hogyan készültek a munkák. Öröm volt ránézni a gyerekek alkotásaira, mivel a saját lelkük tükröződött az elkészült képeken, a saját formavilágukat alkották meg.

A személyes tanításon kívül nagyon fontos, hogy élményközpontú legyen a tábor.  Erre minden alkalommal nagyon törekszünk, a megélt, a hallott, a látott élményekből indulunk ki. Az 5 nap lehetőséget ad arra is, hogy kirándulásokat szervezzünk. A fóti romtemplomnál előadást hallhattunk a  Fóti Romtemplomért Alapítvány elnökétől, Gyimesi Kendétől. Az élményszerű beszámoló után rajzokat készítettünk a templomromról, majd délután új technikával, a kartonnyomattal grafikákat hoztunk létre az ottani vázlatokról. Ehhez hasonló élményben volt részünk a Fóti Tájházban is, ahol Molnár Krisztina helytörténész, a Fóti Értéktár Bizottság tagja fogadott minket. Krisztina csodálatos tárgyakat, enteriőröket mutatott nekünk be a paraszti kultúrából. A gyerekek könnyen rá tudtak hangolódni arra a képi világra, amit a Szent Mártonhoz kötődő népszokásokból el tudtak képzelni. Vázlatokat készítettek, fotókat egy-egy tárgyról, amiket képi motívumonként felhasználtak a festményeiken.  A képzőművészet nyelvén fejezték ki az alkotásaikban a látott, hallott és megélt élményeiket.