Vass György Jászai Mari-díjas színész 2016-ban költözött családjával Fótra, ekkor kezdte el felfedezni az értékeiben gazdag kisvárost.  Színészetről, rendezésről, járványról és természetesen Fótról kérdeztük az Újszínházhoz huszonnégyéves tagsággal kötődő színészt.

A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban végzett irodalom-dráma tagozaton. Ez azt jelenti, hogy céltudatosan készült a színészi pályára?

Ez akkor egy próbálkozás volt. Már általános iskolában vonzott a szereplés, amikor mindenféle rendezvényeken mondtam verseket, köszöntőket, és 7. osztályos lehettem, amikor saját darabokat kezdtem el írni. Szerepeltünk előadásokon, s tulajdonképpen magunkat játszottuk. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatát megpróbáltam, az ottani tanárok tereltek komolyabban a színészet felé.

Kinek az osztályában végzett a Színművészeti Főiskolán?

Benedek Miklós osztályában tanultam, többek között Gryllus Dorka, Németh Kristóf, Menszátor Héresz Attila, Szávai Viki, Szirtes Balázs, Sarkadi Kiss János, Jánosi Dávid, Tallián Marianne, Lévai Viktória voltak az osztálytársaim.

Nagyon hamar elkezdett filmezni, a mai napig is gyakran feltűnik a filmvásznon. Milyen a viszonya a filmezéshez?

Nagyon szeretem, s még többet forgatnék. Most tavasszal is készítettünk egy nagyon érdekes filmet, A béke követei a címe, a trianoni békediktátumot aláíró diplomáciai delegációról szól; arról, hogy milyen körülmények között, hogyan élték meg a delegáció tagjai ezt a helyzetet. Dokumentum-játékfilm a műfaja, amelyben nagyszerű szituációk vannak megírva, hogy hogyan őrlődtek a magyar politikusok az adott körülmények között. Sajnos a vírushelyzet miatt nem készült el a százéves évfordulóra a film. Remélhetőleg ebben az évben elkészül.

A főiskola után az Újszínházhoz szerződött, amelynek ma is tagja. Ennyire hűséges típus, vagy ez az a színházi közeg, ami tökéletesen kielégíti?

Amikor 1997-ben idekerültem, akkor főiskolai gyakorlatra jöttem Székely Gáborhoz, ő hívott. Azóta ebben az épületben játszom, de az eltelt idő alatt rengeteg kolléga megfordult itt, akár Székely Gábor, Márta István, Dörner György igazgatása alatt. Engem a mai napig rabul ejt a színház épülete.  Szeretem, hogy ennyire központi helyen van, de mégsem ormótlanul nagy. Azt is szeretem a belső térben, hogy van klasszikus értelemben vett nézőtér – színpad viszony. Mindig családias volt itt a hangulat, akármilyen összetételű társulat verbuválódott össze. 1909-ben Parisiana Orfeum néven mulatónak épült a ház Lajta Béla tervei alapján, amit főleg magyar nyelvű dalcsarnoki előadások és táncmulatságok számára építettek. Kezdetben nem is széksorok, hanem asztalok voltak a nézőtér területén. A bőrcserző vargák utcája volt, ennek a Paulay Ede utcában még vannak nyomai. Paulay Ede maga is korabeli színházrendező volt, aki száz évvel ezelőtt nagyon markáns és újszerű előadásokat hozott létre. Ady Endre, Krúdy Gyula is gyakran ellátogatott a mulatóba, ami később lett színház. Nagyon gazdag múltja van az épületnek, ez látszik is rajta, mert igazán impozáns.

Melyek azok az előadások, amelyek meghatározóak voltak az eddigi pályafutása alatt?

Az elsők között a Woyzeck, amit Kiss Csaba rendezett, a Chioggiai csetepaté Taub János rendezésében, az Éjjeli menedékhely, amit Verebes István rendezett, de fontos előadás a Fatornyok Csiszár Imre rendezésében, amit a stúdiószínpadon játszunk. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert sokszínű lehetőségeim voltak idáig. Mostanság pedig egyre jobban érdekel a színházi rendezés, amire már több lehetőséget is kaptam.

Mikortól kezdte érdekelni a rendezés?

Említettem, hogy már fiatalon elkezdtem írni, valószínűleg innen ered. Nem gondolom magam rendezőnek, de azt hiszem, hogy az ötleteim másokat is érdekelhetnek, eléggé izgalmasok azok a témák, amelyeket rendezőként feldolgozok. Folyamatosan alakult ki, hiszen a rendezés a színházban egy komplexebb dolog. Az eddigi rendezéseimet következetesnek és átgondoltnak látom, másfajta alkotás a rendezői munka. Rendezőként mindent a legapróbb részletekig el kell tudni játszani.

Hogyan kezeli ezt a helyzetet, ami kialakult a COVID-járvány miatt?

November 11-én álltunk le másodjára, először pedig tavasszal, március 11-én, pont a születésnapomon. A második leállás alatt így is volt szerencsém dolgozni, mint rendező. Az RS9 Színházban Cserna Szabó András monodrámáját, a 77 magyar pacal című kultúrtörténeti gyűjteményt dolgoztam színpadra. Rettenetesen hiányzik a színpad, a rendszeres fellépés, de igyekszem minél hasznosabban tölteni a felszabadult időmet. Van két fiam, akikkel most sokat tudok foglalkozni, játszani.

Van ideje többet olvasni most?

Igen, épp Karinthy és Molnár Ferenc az aktuális nálam. Felkértek, hogy rendezzek egy Molnár Ferenc- darabot, úgyhogy ez egy konkrét megkeresés volt. Én alapvetően vidéki gyerek vagyok, s nekem mindig hátborzongató érzés volt végigmenni a Nagykörúton, tudván, hogy itt áll a New York Kávéház épülete, de akár a Király utcában is rengeteg kulturális impulzus ér. Egy Mikszáth-darab rendezése után épp egy barátomat látogattam meg, s kiderült, hogy abban a lakásban lakott egykor Mikszáth Kálmán. Ezek fantasztikus felfedezések, amelyeket racionálisan nehéz értelmezni. Óriási élmények, felismerések, hogy milyen díszletek között élünk.

Mikor költöztek a fővárosból Fótra?

2016-ban költöztünk Fótra, Fótújfalu városrészbe. Én korábban nem tudtam, hogy ennyi érték van Fóton. Lenyűgöző és kilométereket lehetne beszélni a városról, annak értékeiről. A lehetőségek hazája Fót, akár természeti szempontból, hiszen itt van a Somlyó, a fóti boglárkalepke, a fóti paradicsom, emellett rengeteg sajátos értéke is van, mint a Károlyi Huszárok Ünnepe, a fröccs, a Fóti dal, a Fáy-présház, az Ybl Miklós tervezte templom. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy rövid időn belül, akár a környék ékszerdobozává válik a város. Reméljük, hogy előbb-utóbb el is jut erre a szintre, hiszen a reformkorban történelmi nagyjaink is, mint Petőfi, Deák, Vörösmarty is Fáy Andráshoz jártak Fótra. Nagyon szeretek itt biciklizni, túrázni a gyerekekkel. Többször voltunk a Somlyón. Van egy kedvencem, egy matuzsálem fa, amit nagyon szeretek. Állítólag több száz éves tölgyfa. Rendkívül gazdag település, nem is tudják az emberek, hogy milyen sok kincs van itt.

Amikor kiköltöztek Fótra, akkor ismerték már a várost?

Nem tudtuk ezeket a dolgokat, mikor kiköltöztünk. A Király utca-Gozsdu utca sarkán laktunk korábban, ami egy nagyon forgalmas turisztikai, vigalmi negyed lett, ezt cseréltük le vidékre. A feleségem rokonsága Fóton él, ezért mi is kiköltöztünk. Azt gondoltuk, hogy testhezállóbb, ha odaköltözünk. A szüleim Békés megyében laktak, majd ők is idejöttek, így itt egyesült a család. Imádok focizni, már Sarkadon is fociztam, illetve évtizedek óta tagja vagyok a színészválogatottnak. A focipályát is szeretem Fóton, a Fóti SE Öregfiúk II. – Somlyó tagja vagyok, őket erősítem. Nagyon jó hangulatú csapat, én sajnos nem tudok a meccseken részt venni, mert esténként vannak az előadásaim, így főleg az edzésekre járok.

Megszokta az ingázást a két város között?

Az időbeosztásom miatt pont elkerülöm a csúcsforgalmat, gyakran utazom vonattal is, mindössze huszonhét perc alatt Budapesten vagyok. Persze mindig vannak sztorik, ha az ember utazik. December 18-án például Rákospalota vasútállomáson fél 12-től hajnali fél 2-ig várakoztunk felsővezeték-szakadás miatt. Az elmúlt négy év alatti utazástörténetek egy színész számára igazi csemegének számítanak! Utazás közben megy az agyalás, hogy ki lehet a velem szemben lévő ember, vajon mivel foglalkozik, milyen típusú egyéniség. Szociográfiai kutatást szoktam ilyenkor végezni, ami nagyon inspiratív és szórakoztató.

Tavalyelőtt kapott Jászai Mari-díjat, egy ilyen nívós díj mit jelentett Önnek?

Főleg inspirációt. Ha az ember kimegy a nézők elé, az a minimum, hogy a maximumot adja! Megerősítésként éltem meg a díjat, hogy jó úton járok.