

Vasárnap délelőtt a Katasztrófavédelem bevetésirányítási központja lakástűzhöz riasztotta a Fóti Aqua ÖTE önkéntes tűzoltóit.
A bejelentés szerint egy ház egyik helyisége égett. A kiérkező fóti tűzoltók egy konyhahelyiségben egy elektromos berendezés okozta tüzet találtak. A házban már nem tartózkodott senki, és szerencsére a lakók nagy lélekjelenléttel áramtalanították az ingatlant, és lezárták a gázelzárót is. A Fóti Aqua ÖTE egysége a tüzet eloltotta, a helyiséget átvizsgálta, és átszellőztette az ingatlant. A kiérkező újpesti hivatásos tűzoltók a fóti önkéntesek intézkedéseit ellenőrizték és jóváhagyták.






Korábban hírt adtunk arról, hogy az önkormányzat a városközpont új koncepciójának kialakítását követve lebontja a Kalácska-házat és a helyén parkot létesít. A Fóti Értéktár Bizottság tagjai néhány napja bejárták Veres Antal egykori szíjgyártó házát, üzletét, hogy a romok közül megmentsék azt, amiket érdemesnek tartanak megőrizni.
Lévai Sándorné, a bizottság elnöke megkeresésünkre elmondta, hogy a bejáráson találtak néhány dokumetumot, fényképet, bútort, melyeket az épület bontása előtt elszállítatnak az egyik raktárjukba.
„Ezt a házat Kalácska-háznak hívjuk, de az eredeti tulajdonosa Vörös Anti bácsi volt, aki szíjgyártó volt Fóton. Nagyon szerették a lakosok és felkapott volt az üzlete. Abban az időben költözött Fótra, amikor majdnem minden háznál lovat tartottak, ezért az általa gyártott gyeplőknek és szíjaknak nagy keletje volt. Anti bácsi vejét Kalácska Ervinnek hívták, ő vegyeskereskedést üzemeltetett a házban. Ebből a vegyeskereskedésből maradt meg az a néhány tárgy, amelyek még értéket képviselnek. A padláson találtunk egy jó állapotban lévő, eredeti fóti sublótot, ami egy négyfiókos népi bútor. Akkoriban a parasztasszonyok a szoknyájukat úgy tárolták, hogy összeráncolták, felsodorták, elkötötték és ebben a sublótban helyezték el. Az ágyneműt is ebben tárolták. Felfedeztünk a házban egy régi fotót is a református templomról, melynek hátulján I. Madarász Lajos egykori református lelkipásztor aláírása található, illetve néhány számlát az 1940-es évekből. A nagyszoba ajzatát rendkívül jó állapotban találtuk, ez a ház bontása előtt egészben kiszerelhető, a későbbiekben a tájház szobájában helyeznénk el. Az utca felőli redőnyön felfedeztünk egy kovácsoltvas szerű szerkezetet, amit Újpesten gyártottak. Számunkra ez is értéket képvisel, hiszen arról ad hírt, hogy az egykori lakosok honnan szerezték be a tárgyaikat, mivel díszítették őket” – mondta el portálunknak Lévai Sándorné.

Február 11-én nyílik a Vörösmarty Művelődési Ház idei első képzőművészetei kiállítása, melynek főszereplője Szalma Edit grafikusművész, illusztrátor. A művész nem vendégként, hanem egykori fótiként érkezik gyermekkorának helyszínére, ahol jelenleg a volt iskolájában működő alapfokú művészeti iskola művésztanára. Kiállításának címe: Egyszer volt, hol nem volt. A tárlat Dunakesziről érkezik Fótra.
Mindig a rajz volt az érdeklődése középpontjában?
Azt hiszem, igen – bár sok mindent kipróbáltam, de a legnagyobb örömet mindig a rajzolás, tervezés jelentette számomra. Gyerekként persze ez csak játék volt, kikapcsolódás, de az biztos, hogy sohasem unatkoztam. Szinte természetes volt, hogy valami hasonlóval fogok foglalkozni felnőttként.
Illusztrátorként fémjelzi a tevékenységét?
Igen, mert a grafika különböző szakterületei közül leginkább ezzel foglalkozom. Korábban nem volt ez különálló tevékenység, ma viszont inkább a specializálódás felé haladunk. Az illusztráció az egyik legdinamikusabban fejlődő és önállósodó ága a grafikának. Ezt bizonyítja, hogy tavaly már a második Budapesti Illusztrációs Fesztivált (BIF) rendezték meg, ami az illusztrátor szakmának egy jó megmérettetés és bemutatkozási lehetőség.
Mikor érzett rá arra, hogy a fantáziáját jól tudja illeszteni a mesék világához?
Mindig is volt egy ilyen irányultságom, de a grafika olyan szerteágazó terület, hogy jó volt kalandozni kicsit. Erre való az iskola. Mindent kipróbálni, kísérletezni. Aztán a feladatok által nyert tapasztalatok egy idő után letisztulnak. Azt hiszem a Mesterképzőben készült cirkuszi plakátjaim voltak az első illusztrációs kísérleteim. Később, a kisfiam születésével, amikortól a mese beférkőzött az életünkbe, ez indított el végérvényesen az illusztráció irányába. Ekkor éreztem azt, hogy ezt talán én is tudnám jól csinálni.

A farkas, a róka és a nyúl c. illusztráió
Amikor felkérést kap egy meseillusztrációhoz, mennyi szabadsága van a karakterek kidolgozásában? Az ön képzelete szüli a végleges figurákat?
Általában szabadon hagynak minket dolgozni, de olyan is van, hogy kapunk instrukciókat, időnként konkrétabb elképzeléseket is. Egy felkérésnél a kiadó már tudja, mit várhat az illusztrátortól, hiszen ismeri a stílusát, de előfordul az is, hogy kifejezetten új dolgot szeretnének. Munkafolyamat tekintetében minden illusztrátornak más a jól bevált módszere, az én esetemben jobban működik, ha szabadon hagynak gondolkodni, hogy a szöveg indítsa el bennem az alkotói folyamatot. Nekem a szöveg adta korlátok is elegendőek. A munka során általában sok vázlatot készítek, mikor már a szöveg elindított bennem valamit, akkor az egész könyvet végigviszem. Közben pedig megszületnek a karakterek, és elkészülnek a szituációs vázlatok is. Csak akkor kezdek el festeni, ha már mindent kitaláltam és egyben látom az egész könyvet. Még közben is folyamatosan alakuló folyamat ez.

Albert utazik c. illusztráció

Bőbeszédű Anasztáz c. illusztráció
Ha jól tudom, komoly fóti kötődése van. Ma is Fóton él?
Vásárosnaményban születtem, Barabáson éltünk 5 éves koromig, és onnan költöztünk Fótra. A városban kezdtem el az általános iskolát, a Németh Kálmán Általános Iskolában tanultam. A rajztanárom, Skripeczky Ákos művész-tanár volt. Ő bátorított, hogy ebbe az irányba menjek tovább az általános iskola után. Jelenleg magam is ennek az iskolának vagyok a művésztanára. Már nem lakom itt, de a családom nagy része még igen.
Mit jelent önnek a város?
Kellemes élmények kötnek ide egy nagyon szép gyerekkorral. Szerettem az iskolámat is, ami akkor még nem volt ilyen nagy és szép, de rendkívül jó pedagógusok tanítottak. Az kicsit fáj, hogy jobban is fejlődhetett volna Fót, legalább úgy, ahogy az elmúlt években a környező települések fejlődtek. A közlekedés is lehetne jobb, de ettől függetlenül nagyon szeretem ezt a dimbes-dombos vidéket. A szüleimmel és a testvéremmel sokat kirándultunk Imreházára – így hívták régen a kisalagi rész feletti dombságot, ami később a katonaság miatt nem volt látogatható. Szerintem nagyon szép adottságai vannak Fótnak.
Min dolgozik jelenleg?
Egy papírszínház készül a Csimota Gyerekkönyvkiadó felkérésére. Ez egy speciális műfaj, nem igazán gyerekkönyv, inkább a diafilmvetítéshez lehetne hasonlítani. Képkockákat látnak a gyerekek, felállítható faszínházi keretben. A képek hátoldalán van a szöveg, amit a mesélő felolvas. Ezen kívül az NKA-nál nyertem egy alkotói támogatást, amin folyamatosan dolgozom. Bőven van munkám, és mellette tanítok az iskolában.
Volt már kiállítása Fóton?
Meglepő, de még nem,. Ez lesz az első. Izgatottam várom a megnyitót.

Április 23-án szervezik meg az I. Fóti Futófesztivált. A rendezvény egyik szervezőjét, Tóthné Nagy Zsófiát, a Fót SE atlétika szakosztályának képviselőjét kérdeztük meg a versennyel kapcsolatos tudnivalókról.
Honnan jött a fesztivál ötlete?
A férjem a Fót SE atlétika szakosztály vezetője, mindketten aktívan sportolunk, sok futóversenyen vettünk már részt, és szerettünk volna szervezni egy olyan versenyt Fóton, ami a futók kedvére való. Évente megrendezik a városban a Fóti- Futit, de emellett megálmodtunk még egy városi versenyt, ahol a sportot és az egyesületünket is népszerűsíthetjük, valamint bevonzhatjuk azokat a versenyzőket, akik inkább aszfalton szeretnek futni. A Fót Sportegyesület égisze alatt szervezzük a versenyt.
Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy ilyen városi futóversenynek?
Először a verseny útvonalát kellett kijelölnünk. Ebben a kérdésben elkerülhetetlen volt, hogy egyeztessünk a polgármester úrral, aki a verseny fővédnöke is. Elnyertük az önkormányzat támogatását, ami biztosítja az útlezárásokat a verseny ideje alatt. Mi is próbálunk támogatókat találni, hogy minél színvonalasabban tudjuk megrendezni a versenyt, hiszen biztosítjuk a chipes időmérést, a rajtszámot, rajt- és befutó csomagokat értékes ajándékokkal, eseménypólókat az FSE színeiben. Családi és gyerekprogramokkal is ki szeretnénk egészíteni a versenyt, hogy mindenki jól érezze magát. Koncerteket, kézműves foglalkozásokat is tervezünk. A Vörösmarty térről fog indul a verseny, összesen hat távot hirdettünk meg. A 800 méteres távval a senior korosztályra is gondoltunk.
Hagyományt kívánnak teremteni a versennyel?
Természetesen szeretnénk minden évben megrendezni. Iskolák közötti versenyt is hirdettünk, amelyik iskola a legtöbb kilométert összegyűjti, az vándorkupát kap, illetve vásárlási utalványt, amivel motiváljuk a gyerekeket. A Pest megyei városok között is versennyel ösztönözzük a résztvevőket, a legtöbb futóval induló várost szintén vándorkupával jutalmazzuk, illetve más egyéb díjakkal is. Eddig pozitív visszajelzéseket kaptunk, reméljük a lakosok támogatását is elnyerjük. Kellő időben fogjuk tájékoztatni a lakókat az útlezárásokról. Reméljük, hogy mindenki együttműködő lesz a program sikere érdekében.
Hány jelentkező várható ön szerint?
Nehéz megmondani, mert évente körülbelül 600 kisebb-nagyobb futóversenyt rendeznek országszerte. Ha 1000 futó összegyűlne, akkor a Top 20-ban benne lennénk, de már 300-400 futó is nagyon jó eredmény. Szerintem ez egy elérhető cél.







