A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más, melynek eredete a húsvét héber neve, a pészah. A szó jelentése: elkerülés, kikerülés. A húsvét a mozgó ünnepek közé tartozik, egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenység ünneppel, melynek elemei a feltámadás és az újjászületés. Húsvét napja az 1582-es egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22. és április 25. közé.
Minden népnek megvannak a húsvéti szokásai. A hagyományok jelentős része nem épült be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint közösségek ünnepi szokásai maradtak fent.
Barkaszentelés:
Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti úgynevezett virágvasárnap. A 6. századtól kezdve ekkor körmeneteket tartottak, ahol a pálma az időjárási viszontagságok mellett a különféle varázslatoktól is megvédett. Nálunk ezt a szentelt pálmát helyettesíti a barka. Egyházi eredetű a barkaszentelés, de a népi hagyományokban felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás elhárítására. Sokfelé élt az a hiedelem, hogy szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor elszaporodnak a legyek és a bolhák, valamint egyéb rontásokat hozhat a házra. Emellett azonban jósló, rontás elleni szerepet is tulajdonítottak neki: a kert földjében szúrt barkaág elűzi a férgeket, de a gyomorégés és a torokfájás ellen is kitűnő.
Kiszehajtás, villőzés:
Virágvasárnapi jellegzetes szokás szerint egy szalmabábut többnyire menyecskeruhába öltöztettek. A kisze vagy más néven banya a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd vízbe hajították vagy elégették.
A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, ezeket a faágakat felszalagozták, olykor kifújt tojásokkal díszítették. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala pedig a tavasz behozatalát jelentett.
Felhasznált irodalom: Korkep.sk