A Házasság hete Fóton rendezvénysorozat keretén belül páros interjúkat közlünk olyan házaspárokkal, akik szívesen válaszoltak kérdéseinkre. Mindannyiuknak ugyanazt az öt kérdést tettük fel közös életükről. Elsőként Gedai György és felesége, Kölnei Lívia osztotta meg velünk a gondolatait.
Vonzalom? Választás? Hol, hogyan dőlt el, hogy összetartoznak?
Lívia: Idén nyáron ünnepeljük házasságunk 32. évfordulóját. Számomra egyértelműen vonzalommal kezdődött: egy nagyobb társaságban megláttam a mosolygó Gyurit gitárral a kezében. Rögtön megéreztem, hogy ezzel a fiúval kapcsolatot kell teremtenem. Két évig „kerülgettük” egymást, azután két évig jártunk együtt – immár tudatosan figyelve, hogy a természetünk össze tud-e csiszolódni.
Gyuri: Tulajdonképpen már harminchat éve közünk van egymáshoz. Elismerem, Lívi kifinomult jelrendszerét lassabban fejtettem meg, de amikor bennem is egyértelművé vált, hogy én is akarom őt, kitisztult minden. Akkoriban olyan mozgalmas, nyüzsgő, rohanó életet éltem, hogy csak a magam elképzelései szerint kerestem a páromat. Aztán egyszer csak, mint a házibuliban az adott zenére, jött a „hölgyválasz”. Nagyon erős döntés volt mindkettőnkben, mert az együttjárásunk elejétől éreztem, éreztük, hogy hosszabb kifutása lesz kapcsolatunknak. Akkor Lívi húsz volt, én a huszonhetedik évemben jártam. A vonzalom, az érzelmi magaslatok közepette valóban tudatos lépések is terelgettek minket a közös jövőnk felé.
Mik az összetartó kapcsok az életükben?
Lívia: Ahogy telnek az évek, egyre inkább a közösen megélt idő, a szép élmények és az együtt legyőzött nehézségek kovácsolnak össze bennünket. Annyira összeforrt az életünk jóban-rosszban, hogy nagyon nehéz lenne egymástól elválasztani, vagy különállóként gondolnunk magunkra.
Gyuri: Szerintem a bizalom, a szabadság, a közös érdeklődési körök, a tisztelet, egymás elfogadása olyannak, amilyenek vagyunk – ezek a kapcsolatunk sarkpontjai. Lívi és én alapból más temperamentummal vagyunk megáldva, de soha nem akartunk más személyiséget faragni a másikból. A művészetek világa mindkettőnket lenyűgöz, de nekem a sportosabb életforma, Lívinek az irodalom, a filmek jelentik a szabadságot. Természetesen a családunkba, három gyermekünk nevelésébe fektetett energia mindig nagy összetartó erőként van jelen az életünkben.
Volt nagy próbatétel, krízis a közös útjukon? Mit tanultak belőle?
Gyuri: Szerencsére azt kell megállapítanom, hogy eget rengető, vízválasztó próbatételen nem kellett átesnünk. Alapvetően nem kérdőjeleződött meg a közös utunk. Persze voltak nehéz időszakaink, amikor a kapcsolatunkban vagy egyéni lelki életünkben mélyponton voltunk, de az akarat, hogy megjavítsuk azt, ami elromlott, valamint a kegyelem ereje helyretette a dolgokat, és továbbléptünk. Megtapasztaltuk, hogy a bukdácsolásokból megerősödve lehet fölállni.
Lívia: Összességében szerintem kevés nagy válságot éltünk át. Persze voltak olyan nehézségek a családban és a párkapcsolatunkban, amelyekkel nem volt könnyű megbirkózni. Az egyik ilyen házasságválságos időszakban Isten teljesen nyilvánvalóan „belenyúlt” az életünkbe, ő simította el a közöttünk lévő értetlenséget, türelmetlenséget, indulatokat – azóta is hordozom ennek a lenyűgöző emlékét.
Törekedtek rá, hogy a közös időtöltés mellett maradjon én-idő? Mire fordítják?
Lívia: Sokat dolgozunk, és sajnos kevés időt fordítunk egymásra. Szép emlékek a kirándulásaink és a közös mozizás, ha jó volt a film. Jólesően tudunk egymás mellett hallgatni, például utazás közben. Jó lenne, ha több hétköznapi élményünket megosztanánk egymással, de ez nehéz, amikor épp csak az ügyes-bajos dolgok megbeszélésére jut idő. Engem nagyon kikapcsol egy-egy jó film vagy könyv. A házimunkák közben szeretek újabban érdekes témájú podcastokat hallgatni.
Gyuri: Sajnos szeptember elejétől június végéig kevés közös programunk van és az az idő is kevés, amit saját regenerálódásunkra tudunk fordítani. Igen, ez az időszak egy tanár esetében, vagyis az én életemben a csúcsra járatás időszaka. Lívinek a munkahelyén kell a precíz határidőknek megfelelnie. Azért próbálunk, amikor csak lehet, egy-egy kisebb kirándulással, koncertlátogatással kilépni a hajtásból, és ezek az alkalmak feltöltenek egy kis időre. Jó felidézni a régi élményeinket is. Nekem egyénileg egy jó futás a közeli patakparton vagy egy uszodai „kiruccanás” jelent kikapcsolódást. Egyházzenészként megismerni egy szerző számomra új darabját szintén gyönyörűség. Nyáron azért jobb a helyzet.
Milyen közös terveik vannak?
Gyuri: Én valóban csak közös tervről beszélhetek… Nem tudom azt mondani, hogy de jó lenne valami különleges egyéni célt elérni, mert annyi szép élményem volt eddig is az életemben, amiért hálás vagyok a Jóistennek. Persze néhány helyre szívesen elutaznék Lívivel, vagy egy-két tátrai hegycsúcsot még örömmel meghódítanék, de ezeket jutalomjátéknak tekintem. Sokkal fontosabb számomra, amit a nyáron férjhez menni készülő Zsuzsi lányom mondott, amikor éppen sportolásból tértem vissza: „Nagyon helyes! Fitt nagypapa legyél!”. Igen, szeretnénk felkészülni egy merőben más helyzetre, családunk gyarapodására, unokáink fogadására.
Lívia: Nekem van egyéni bakancslistám is: szerepel rajta például, hogy szeretném befejezni a félkész családregényemet. Ez nem közös tevékenység, de mindig örülünk egymás alkotómunkájának, és várom már, hogy mit szól hozzá Gyuri, ha elolvassa. Egy-két közös nagy utazás is szerepel a terveink között, miközben már lélekben készülünk arra, hogy unokáink is születnek talán a következő években.
