Mi a jó nekünk abban, ha külföldi szerző ír a magyar történelemről? Pláne ha ez a szerző a közelmúlt egyik történész fenegyereke? – tették fel a kérdést Norman Stone: Magyarország – Rövid történelmi vázlat című könyvének élő, online könyvbemutatóján. A válasz több volt, mint izgalmas.
Két történész, Dr. Borhi László, az Indiana Egyetem professzora és Dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese beszélgetett a Pallas Athéné Könyvkiadó legújabb kötetéről Dr. Nyáry Gábor digitális diplomácia-szakértővel, a Milton Friedman Egyetem oktatójával.
A külföldi történészek szabadabban írnak Magyarországról a hazaiaknál: nem érzik a terhét annak, hogy vagy a jobb, vagy a bal oldalról kardot rántanak rájuk, akik elolvassák a munkájukat – hangzott el. Nincsenek rajtuk bilincsek. Igaz ez Norman Stone-ra is, aki brit lévén ráadásul egy olyan történetírást képvisel, ami jól olvasható, csaknem regényszerű. A skót szerző az angliai elit egyetemek után Ankarában tanított, majd Budapesten élt és dolgozott.
A közelmúlt egyik történész fenegyerekeként emlegetik provokatív hozzáállása miatt. Mivel élt Magyarországon, első kézből való információi voltak, ami külföldi szerzőknél nem túl gyakori. Izgalmas szellemi kirándulást kínál, amiből külföldi olvasói tájékozódhatnak a magyar történelemről. Felteszi Magyarországot a térképre, az olvasók rájönnek, hogy errefelé is van élet: ez egy halál izgalmas ország és micsoda kultúrája van!
A beszélgetésben mindazonáltal elhangzott az is, hogy történész szemmel fontos dolgokra nem ad választ a könyv, akadnak benne tévedések is, elnagyolt a kép. De Norman Stone a legmesszebb jutott Kelet-Európa és Magyarország megértésében, rokonszenvvel mutatja be országunkat és történelmét. Ez pedig nem elhanyagolható, hisz lényeges nemzetközi döntéseknél fontos, hogy milyen kép él a döntéshozók szemében Magyarországról – vélik a beszélgetés résztvevői.
Norman Stone: Magyarország – Rövid történelmi vázlat című könyvéről ITT írtunk bővebben.
Kedvcsinálóul álljon itt egy részlet a rendszerváltás idejéről. „Kövér arcú, malacszemű emberek szavazták meg saját megsemmisülésüket, de előtte bizonyára biztosítottak maguknak valami kényelmes pozíciót, menekülőutat. Kint azonban megható volt, hogy az emberek valahogy másképp jártak az utcán, végre valami jó hírt kaptak a magyarok”.