Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a lakosok arról számolnak be, hogy ők hogyan látják városukat, Fótot. Ebben a részben egy nyugdíjas házaspár, Barta Imre és felesége Bartáné Kocka Mónika szemüvegén keresztül mutatjuk meg a várost. Imre és Mónika számára Fót egy szóval kifejezve nem más, mint a LAKÓHELY.
Mióta élnek Fóton?
B.Imre: 1976-ban kezdtem el itt építkezni, korábban Vecsésen laktam, ahol akkor a telkek ára 3-4-szerese volt mint Fóton. A feleségem 1986 óta él itt.
Jó választás volt ide költözni?
B.Imre: Én szeretek itt élni. Mikor elmentem nyugdíjba akkor vettem egy lovat, majd a feleségemnek is. Kijártunk lovagolni, az egész környéket bejártuk. Szép ez a vidék . Lóval bejártuk a szomszéd településeket is, Mógyoródot, Veresegyházát, Szadát.
B. Kocka Mónika: Nagyon szeretek itt élni. A férjem nagyon jól meg tanult lovagolni, s én is jártam vele a környéket. Imádtuk ezt a 7 évet, amikor lovaink voltak.
Mivel foglalkoztak aktív éveikben?
B. Imre: Én a MÁV-nál dolgoztam Dunakeszin, a feleségem pedig tanító volt.
Milyen Fótnak a vasúti közlekedése?
B. Imre: Nem túl szerencsés az egyvágányú pálya miatt. Nem is túl gyakori a vonatok sűrűsége, óránként egy vonat jár, de ennél sokkal nagyobb az igény rá. Ami kevésbé szerencsés még Fóton, hogy innen a Fótújfalu megállóhely 2 km, s nekünk gyalog ez nagy távolság. Ha kocsival megyünk az állomásra, akkor nem tudjuk hol letenni az autót, nincs parkoló. Dunakeszin van P+ R parkoló, itt sajnos nincs. Ez óriási hiány.
B. Kocka Mária: Tudunk a vasútfejlesztési tervekről, olvastunk róla, de nem tudjuk, hogyan fogják megvalósítani a vágánybővítést, mert a telkek nagyon közel vannak a vágányhoz. Annak idején sokat utaztunk gyerekekkel színházba Budapestre, s ha 50 főnél többen mentünk, akkor ez óriási probléma volt, be kellett jelenteni a vasútnál.
Milyen előnyét látják a kisvárosi létnek?
B. Imre: Előny szerintem, hogy nincs nagy zsúfoltság. Én Pestre csak akkor megyek, ha ostorral hajtanak. Szeretek itt élni. Az már kevésbé igaz, hogy ismerjük a szomszédokat, mert ez megváltozott, sok az új ismeretlen lakó.
B. Kocka Mária: 26 évig dolgoztam a Kisalagi iskolában, rengeteg embert ismertem, de most ha végigmegyünk az utcákon szinte nem ismerek senkit. Rengeteg az új arc. Én imádok itt élni, mert itt van a mező nem messze, a Kecskedomb is a közelben van és a Somlyó-hegy.
Melyek a hátrányai, hogy itt élnek?
B.Imre: Nem hiszem, hogy hátrányként definiálható, de sok dolog van ami nem tetszik, de ezek mind emberi gondatlanságból adódnak. Megcsinálták a járdát a fótújfalui temetőig. A vicc kedvéért érdemes kipróbálni, mert furcsa megoldásokat találtak ki. A járdát kocsibejárók szakítják meg, ami nagyon rossz megoldás, mert ez az idős embereknek óriási problémát okoz, főleg azoknak, akik valamilyen segédeszközzel közlekednek betegségük vagy koruk miatt. Mindenki ész nélkül, szabályozás nélkül teleülteti virágokkal a járda szélét. Ha esik az eső, akkor ez nagyon zavaró. Ezek emberi dolgok. Minden házban több autó van, amelyek az úttesten állnak, s már alig lehet tőlük közlekedni. A Tessedik utcában van az iskola, s reggel és délután olyan forgalom van, hogy egymást érik az autók, s a kocsik csak az úton tudnak megállni. Csak szabályozni kellene ezeket a dolgokat, hogy ne ültessenek virágokat, fákat oda, ahova nem lenne szabad. A lovaglás során tapasztaltuk számtalanszor, hogy rengeteg szemetet szórnak el az emberek Fót határában. Teherautókkal érkeznek, s leszórják bárhová hogy megszabaduljanak a szeméttől. Nem akarom elhinni, hogy ezt soha senki nem látja. Ágyat, televíziót, mindent eldobnak, s veszélyes hulladékokat is. Ezt szabályozni kellene, de nagyon sürgősen.
Ha ön lenne a polgármester, akkor milyen intézkedéseket vezetne be azonnal?
B. Imre: Közterületi szabályozással kapcsolatos intézkedéseket vezetnék be. Az utak állapota is borzasztó. A Balassa utca aszfaltozásánál is komoly problémák vannak, nulla minőséget csináltak. A csapadék pillanatok alatt összegyűlik rajta. A vízelvezetést megcsinálták a Bokor utca sarkáig a Balassa utcán, nálam viszont már sima árok van, ami problémás, mert itt hatalmas homok, szemét halmozódik fel a víz hatására. Ennek nem így kellene működni.
Van lehetősége a nyugdíjasoknak arra, hogy hasonló korúakkal közös programokon vegyenek részt?
B. Imre: Van lehetőség erre Fóton. Eljártunk egy időben társastáncra. Szeretünk táncolni. Jártunk nyugdíjas klubba is. A vírus miatt ezt most hanyagoltuk.
A közvilágítással kapcsolatban milyen észrevételük van?
B.Imre: Szerintünk ezzel nincs nagy gond. Télen a Németh Kálmán utca egy szakasza nem volt kivilágítva, de hamar orvosolták.
Önök szerint mivel azonosítják az emberek általában Fótot?
B. Imre: Amikor először én meghallottam Fót nevét, akkor a gyermekvárosra gondoltam rögtön.
A fóti emberekkel kapcsolatban milyen sztereotípia fogalmazódik meg?
B. Imre: Vannak a tősgyökeres fótiak, akik az önkormányzat körül laknak, s vannak a “gyüttmentnek”. Kisalag is az, hiszen csak az 1950-es évektől tartozik Fóthoz, előtte Dunakeszi része volt. Kisalag ma is Fót szegényebb része. Itt tartották nagyon sokáig az augusztus 20-i tűzijátékot a kisalagi focipályán. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért máshol van a tűzijáték. Innen nagyon jól látható volt.
Mindezek ellenére jó dolgok is történnek, nem lehet azt mondani, hogy nem fejlődik a város. Kültéri fitness parkot is csináltak, de nem értjük miért nem becsülik meg a lakók. Ha megyünk ki a városból Pest felé, akkor láthatjuk, hogy nagyon szép virágokat helyeztek ki, s a parkosítás is látványosan fejlődött. Szóval nem igaz, hogy nincsenek itt fejlesztések, de nagyon sok múlik a lakókon is hogy hogyan, becsülik meg őket.