Épp jókor érkeztünk a kutyatenyésztő testvérpárhoz, ugyanis nemrég születtek kiskutyák, így a Rineweld Collie kennel megint gyarapodott.
Hogyan kezdődött a szenvedély a kutyákkal?
Középiskolás koromban indult el ez az egész szerelem. Közel 30 éve, egy vonatból kinézve megláttam egy fenséges, királyi megjelenésű kutyát – négy németjuhász kíséretében. Olyan volt, mint a király és a katonái – kezdte a beszélgetést Erika. Onnantól kezdve elkezdtem bújni a szaklapokat, hogy mi ez a fajta. Utána, még iskoláskoromban elkezdtem tenyésztőket látogatni, de végül érettségire kaphattam meg az első skót juhászomat, a Redyt. Ő angol szülőktől származott, de Magyarországon született. Balázsovits Jánoséknak nagyon köszönöm, hogy rám bízták ezt a nagyon szép kutyát. Vele indult el az első tenyésztésem, belekóstoltam az első versenyekbe, megérintett a különleges hangulatuk. Ez egy olyan világ, amit nem is tud elképzelni az, aki még nem volt nagy versenyen.
Nemrég az édesapjukkal készítettünk egy interjút, tőle kaptuk a tippet, hogy önökkel is érdemes lenne beszélgetnünk.
Apánk volt sokáig a fő sofőrünk. A kezdetek kezdetén, a kilencvenes-kétezres években volt egy nagy mikrobuszunk, és kutyás barátokkal összebeszélve volt, hogy öt emberrel és hat kutyával nekivágtunk Európának. Gyakorlatilag az összes országban jártunk az elmúlt huszonöt évben. Akkor még léteztek a határok, útlevéllel kellett utazni, valutát kellett váltani. Az első nagy versenyünk 1997-ben Bernben, Svájcban, négy napos volt és 14 000 kutyát neveztek rá. Itt persze főleg tapasztalatot gyűjtöttünk. Most egy kis puttonyos autónk van, azzal járunk a versenyekre.
Különböző színű skót juhászokat látok. Mi a különbség közöttük?
Igen, a 3 szín közül az ezüstös színű, blue-merle (kékesszürke alapon fekete foltos) lett a kedvencem, de most is vannak gold-saable (vörös és fehér) illetve tricolor (fekete, vörös, fehér) kutyáink is.
Önök főállásban kutyatenyésztők?
Véleményem szerint a tenyésztőknek két csoportja van – vannak olyan tenyésztők, akik mennyiséget állítanak elő, céljuk igazából a haszon, a kutya eladása. Van a tenyésztőknek egy másik fele, az őrültebbek, akikhez én is tartozom, akiknél egyáltalán nem cél a haszon, igazából veszteségesek vagyunk sokszor. Ők nemesítik a fajtát, elutaznak akár kétezer kilométerre is egy fedezőkan miatt, vagy akár félmillió forintot fizetnek egy behozott kutyusért. Én húsz éve dolgozom egy multinál három műszakban, és ebből tartom el a kutyás hobbimat – mesélte Erika.
A következő kérdéssel Zsuzsannához fordultunk.
Ön hogyan került a kutyatenyésztők közé?
Igazából nekem mindig a kistestű kutyák tetszettek, szeretem az ilyen dajkálható jószágokat. Egy kiállításon megláttam, hogy a skót juhászból van egy kicsi változat, a shetlandi juhászkutya (sheltie vagy törpe skót juhász). Végül 2006-ban megkaptam az első sheltie-t. Azóta van nálunk ez a fajta is, de én nem váltottam ki külön kennelnevet. Én nagyon szeretem a kutyákat, de a versenyekre, kiállításokra főleg Erika viszi őket, bár gyakran én is elmegyek vele. Én inkább a gondozásban veszek részt, etetem őket, fésülöm őket. Azt szeretem, hogy a kutyák itt vannak velem, s szeretgethetem őket, nagyokat sétálunk. Pórázzal megyünk el velük a rétig, ahol levesszük az öveket és szabadon szaladhatnak. Nem távolodnak el tőlünk, ott maradnak a közelünkben.
Hogy néz ki egy nap a kutyákkal?
Az a jó, amikor felesben dolgozunk és a hugi délutános, én meg délelőttös, mert akkor van egy lefedettség. Például a mamakutyát, a Grétit most kiengedjük a kicsiktől, háromórás szünetek vannak a szoptatások között. A nap úgy indul, hogy megkapják a kutyusok a reggelijüket, megkapják a szuperprémium-tápot, és a főtt kaját, ezeket szoktam kiegészíteni túróval, halkonzervvel, nyers tojássárgájával. Egész nap szabadon az udvaron vannak, csak éjszakára jönnek be a lakásba és foglalják el a kutyaszobájukat. Az a jó a shetlandiban is, hogy ezeket sem kell szobában tartani. A hidegben is elég nekik a kutyaház. Nagy álmunk volt régen, hogy legyen egy olyan házunk, mint ez, ahol van egy előszoba, be tudunk rendezni egy szülőszobát, ahol van egy külön csempézett kutyaszobájuk. A nappaliba, hálószobába, konyhába azonban nem jöhetnek be.
Mostanában is járnak versenyekre?
Igen, szombaton például Losoncon voltunk és gyönyörű eredményt értünk el. 154 nevezett kutya volt és két angol bíró – a shetlandi juhászból az általam tenyésztett kutyus, a Kiyoko lett a legszebb, úgyhogy egy nagyon szép serleggel tértünk haza. Ez igazi szakmai megmérettetés volt, mert a bírónő ezt a fajtát tenyészti. Talán a legnagyobb eredményünk a 2003-as dortmundi világverseny volt, ahol gyakorlatilag a legnagyobb tenyésztők jelentek meg, jöttek Amerikából, Nyugat- és Kelet-Európából. Világgyőztes címmel tértünk haza.
