Idén újra megrendezik Fóton a Házasság hete elnevezésű rendezvénysorozatot. Több mint két évtizede Angliából indult el a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja ráirányítani a figyelmet.
Február 14-én a Fóti Evangélikus Közösségi Házban Hozz egy verset! címmel rendeztek versolvasó estet, melynek vendége Tomaji Attila József Attila-díjas költő volt.
A családias hangulatú esten többek közt Radnóti Miklós, Petőfi Sándor, Csoóri Sándor és Váci Mihály versei hangzottak el, és ketten saját költeményüket szavalták. Az egyik fiatalember, aki nem készült verssel az estre, a mindig nála lévő Bibliából, az Énekek éneke egyik fejezetéből olvasott fel.
Szabó T. Anna Jegygyűrű című verse is elhangzott – ami annak köszönhető, hogy a tavalyi házasság hetén ez volt a Fóti-tó körüli séta egyik verse. A felolvasások után tea, forralt bor és sütemények mellett még hosszan folytatódott a Valentin-napi ünneplés.
A házasság hete programsorozatot egy kis ökumenikus csapat szervezi, melynek tagja Kertész Eszter is. Mint elmondta, már évek óta készült arra, hogy versolvasó est is bekerüljön a programba. Idén sikerült ezt is megvalósítani – az eredeti gondolat az volt, hogy mindenki hoz egy számára kedves verset, melyet felolvas. Az egyik szervezőtársa javasolta, hogy hívják meg Tomaji Attilát az eseményre, így alakult ki a keddi este programja – tette hozzá Kertész Eszter, aki az est műsorvezetője is volt. Ő a Waldorf iskolában osztálytanító, és elárulta azt is, hogy szerinte mi az egészséges élet titka. Minden nap megenni egy almát, elolvasni egy verset és megölelni valakit.
Az est vendége, Tomaji Attila már kiskorában írt verseket. Öt és 11 éves kora közt a nyarakat és tanév közben is sok hetet kórházban, teljesen steril körülmények közt töltött. Egy rejtélyes betegség támadta meg, amit vélhetőleg egy Afrikából behozott és nem megfelelően kezelt banán héján keresztül kapott el. A nehéz évek után a betegség ugyanolyan váratlanul tűnt el a szervezetéből, ahogyan megtámadta azt. A kórházban eltöltött hosszú idő során üvegfalú szobájába csak az orvosok és az ápolók léphettek be, a családja nem. Az esti látogatásokkor egy vastag, hideg üveglap választotta el a szüleitől. Az egész helyzet óhatatlanul befolyásolta a világlátását, érzelmi dolgait a kisfiúnak, aki volt. Nagyon korán kénytelen volt magát föltalálni, megtalálni, és a könyvek váltak a legfontosabb társaivá. A beérkező füzetek meg szép lassan teltek, mert minden történést leírt – így számolt be a családnak az életéről. Ahogy Tomaji Attila mesélte, ez az egész ambivalens világ közrejátszott abban, hogy végül költő lett.
Az est során a költő versei közül a többi közt a Zuglóból Zebegénybe, A pogány, a Szerelem hangzottak el.
