A femcafe.hu ötödik éve jutalmazza azokat az ösztönző női példaképeket, akiknek munkássága, teljesítménye és személyisége példaként szolgálhat közösségek számára.
Idén is 7 kategóriában keresik a leginspirálóbb nőket az olvasók segítségével, akikre november 14-ig lehet szavazni. Hatalmas öröm számunkra, hogy egy fóti jelölt is van az egyik kategóriában, Kalla Tímea, nevelőszülő. Timivel korábban már készítettünk interjút, most főleg a szavazás kapcsán kérdeztük.
Tudod, hogy miként kerültél jelöltként a példaképek listájára?
Van egy komoly jelölőbizottság, ők választották ki a 7 kategória 3-3 jelöltjét. Számomra ez nagyon megtisztelő. Azt viszont nem tudom, hogy ki terjesztett fel, ez nem derült ki. Amikor először felhívtak, azt hittem, hogy ez egy tévedés, de hamar kiderült, hogy nem, valóban rám gondoltak. Már részt vettem egy fotózáson, ahol minden jelöltről készítettek fotókat, a következő esemény pedig maga a gála lesz, ahol kiderül, hogy ki lesz a nyertes a saját kategóriájában. A gálát a Magyar Zene Házában rendezik meg, ahova már évek óta el szeretnék jutni. Régi vágyam teljesül, hogy belülről is megnézhetem ezt a szép építményt a gála kapcsán. Igazán jó érzés és megtiszteltetés, hogy felterjesztettek a díjra, ezzel elismerve a nevelőszülők tevékenységét, amit mostanában sajnos kevésbé jó színben tüntet fel a média.
A nevelőszülői tevékenységed mellett blogot is írsz. Mikor indítottad el a vándorbaba blogodat, és mi volt vele a célod?
Mivel természetes úton nem estem teherbe, ezért 2 gyermeket fogadtunk örökbe a férjemmel. Nagyon boldogok voltunk a két örökbefogadott gyermekünkkel, de arra gondoltunk, hogy nevelőszülőként még segíteni tudunk más kisgyerek sorsán is. 2020 tavaszán lettem nevelőszülő, méghozzá rövid időn belül 2 gyermek érkezett hozzánk, így hirtelen 4 gyerek vett minket körbe otthon. Erről a hatalmas változásról, ami a családunkat érte, kezdtem el írni a blogomat, illetve szerettem volna megosztani másokkal, hogy nevelőszülőként mivel szembesülök nap mint nap, hogy aki ezt az utat szeretné követni, az egy reális képet kaphasson a nevelőszülői létről. 3 év alatt 5 gyermeket kísérhettem kézen fogva, mint nevelőszülő, ennek az élményét osztottam meg az írásaimban. A kórházakban sajnos nagyon sok az elhagyott gyerek, akik csecsemőotthonba kerülnek, még több nevelőszülőre lenne szükség.
Hogyan látod, milyen a nevelőszülők megítélése itthon?
A szenzációhajhászás miatt olyan nevelőszülőkre esik a fókusz a médiában, akik kiugróan elhanyagoló módon végzik a munkájukat. Ez olyan, mintha csak a rossz fodrászokról írnánk, akik leégetik a nők haját, de hát tudjuk, hogy vannak mesterfodrászok is. A nevelőszülők között is több száz elkötelezett nevelőszülő van, akik súlyos magatartási és tanulási nehézségek ellenére is büszkén és kitartóan gondoznak otthonukban gyermeket, de erről kevesebbet írnak a médiában, mert ez nem elég pikáns, nem elég érdekes. Újságíróként azt látom, hogy a sikersztorik kevésbé érdekesek a nagyközönség számára. Azért örülök ennek a jelölésnek, mert végre beszélhetek azokról a névtelenségbe burkolózott, magukat nem előtérbe helyező, munkájukat maximálisan végző nevelőszülőkről, akiket méltatlanul rossz fényben tüntetnek fel akarva vagy akaratlanul az általánosításokkal, pedig olyan gyermekeket nevelnek, akikről a biológiai szülők lemondtak. Nevelőszülőként ők viszik ezeknek a gyermekeknek a sorsát. Sajnos nem egyszer éltem én is meg, hogy amikor kiderült, hogy nevelőszülő vagyok, más szemmel néztek rám, és tudom, hogy más nevelőszülőkre is. Csak azért, mert az van kinagyítva, hogy sokan elhanyagoló módon végzik ezt a munkát. Nem szabad általánosítani, vigyázni kell ezekkel a kijelentésekkel.
A posztjaidból tudom, hogy rendszeresen futsz. A futás sport, vagy inkább kikapcsolódás a számodra?
32 éves koromban kezdtem el futni, annak reményében, hogy a diéta és a sport által lesz egy terhességem egészséges úton. A futás fontos lett számomra, bár nem szültem, de a gyerekek érkeztével babakocsis futó lettem. Ez a monotonitás nagyon kell a hektikus hétköznapokban, hogy kikapcsolódjak, ilyenkor felszabadul bennem a stressz. Most már az 5 éves kislányomat is kezdem beavatni a futásba, családi projekt lett. Az életem részéve vált, és a megváltozott életkörülményeim ellenére is futok. A gyerekek érkezése előtt 9 félmaratont futottam le, és babakocsis futóként pedig egyet. Nem tudom már elképzelni futás nélkül a mindennapjaimat.
Timire ezen a linken tudnak szavazni:
https://www.femcafe.hu/inspiralonok/jeloltek