A TáncKépek című fotókiállítás a Vörösmarty Művelődési Házban nyílt. Az alkotások új stílusban és szemléletmóddal, magas színvonalú technikai és esztétikai kivitelezésben, élményszerűen mutatják be a táncművészet különböző irányzatait a kortárs fotográfia szemével.
Az est háziasszonya Garas Médea, a VMH rendezvényszervezője volt, aki bevezetőjében elmondta, nagy öröm számukra, hogy ezt a kiállítást itt is be tudják mutatni. Az Eifert János által összeállított tárlat először a MANK Galériában volt látható 2019-ben, de bemutatták a közönségnek többek közt Szegeden, a Reök-palotában, Kőszegen, a Magyar Táncművészeti Egyetemen és a Művészetek völgyében is.Eifert János néptáncos, fotóművész, számos szakmai szervezet tagja, illetve vezetője – emelte ki Garas Médea.
Palásti Béla, a VMH igazgatója köszöntötte a vendégeket. Elmondta, hogy egy UNESCO-döntésnek köszönhetően 1982 óta szeptember 29-e a tánc világnapja. A Vörösmarty Művelődési Ház ezzel a kiállítással köszönti ezt a nagyon fontos művészeti ágat. A tánc világnapjának céljai közé tartozik, hogy ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú iskoláktól kezdve az egyetemekig – tette hozzá Palásti Béla.
A tárlatot a kiállítás megálmodója és kurátora, Eifert János, Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitotta meg. Mint elmondta, a Honvéd Együttesnek volt 17 évig hivatásos táncosa, de már ekkor elkezdett fotózni, és első témaköre természetesen a tánc volt. A MANK szervezésében néhány évvel ezelőtt egy inspiráló felhívást tettek közzé, így jött létre a TáncKépek című kiállítás. A felhívásra annak idején 92 fotográfus küldött képeket , amelyből a zsűri, melynek elnöke ő volt, végül 44 szerző 74 képét választotta ki. A kiállítást, mint korábban említették, már több helyen bemutatták, és mindig a térhez, a lehetőségekhez alkalmazkodva válogatják ki a képeket.
A megnyitóbeszéd után Eifert János egy rövid tárlatvezetést is tartott, amit nagy élvezettel hallgatott a szép számú hallgatóság.
Az egyik kiállítóval, Huisz Istvánnal – aki Eifert János szerint az egyik legtehetségesebb kortárs táncfotográfus – beszélgettünk röviden a megnyitó előtt.
“A most kiállított képeim közül az első a Nemzeti Táncszínház szervezésében megrendezett, Don Juan és a szolga című darabon készült. Valami hihetetlen előadás volt, és remélem, hogy a lényeget sikerült elkapnom. A másikat az Artus Társulat Cseppkánon című előadásán fotóztam. A színpadon a háttérben egy kórus énekelt, az előtérben pedig öt centi vízben evező és lassú mozdulatokkal táncoltak a művészek. Közben esett az eső, fantasztikus látvány volt. Ez a kép tulajdonképpen egy nagy sorozatnak a része, amivel aranyérmet nyertem Újvidéken a Tánc és színház pályázaton.
Már nyugdíjas vagyok, villamosmérnök voltam, és sosem éltem a fotózásból. 20 éve fotózok “újból”. Tulajdonképpen a tánc fogott meg, életem első ilyen jellegű képeit is a Tangó Fesztiválon csináltam, amikor még a digitális fotó nemigen volt menő, mások nem is igen tudtak vele bánni.
A megnyitó után a színházteremben egy rövid kortárs táncprogrammal várták a vendégeket. A Burattino Iskola BailArt táncos szakképzésének végzős hallgatói mutattak be nagyon izgalmas darabokat.
Ne hagyják ki a kiállítást, és persze, ha tehetik, élvezzék továbbra is a táncművészet szépségét!
