Február 11-én nyílik a Vörösmarty Művelődési Ház idei első képzőművészetei kiállítása, melynek főszereplője Szalma Edit grafikusművész, illusztrátor. A művész nem vendégként, hanem egykori fótiként érkezik gyermekkorának helyszínére, ahol jelenleg a volt iskolájában működő alapfokú művészeti iskola művésztanára. Kiállításának címe: Egyszer volt, hol nem volt. A tárlat Dunakesziről érkezik Fótra.
Mindig a rajz volt az érdeklődése középpontjában?
Azt hiszem, igen – bár sok mindent kipróbáltam, de a legnagyobb örömet mindig a rajzolás, tervezés jelentette számomra. Gyerekként persze ez csak játék volt, kikapcsolódás, de az biztos, hogy sohasem unatkoztam. Szinte természetes volt, hogy valami hasonlóval fogok foglalkozni felnőttként.
Illusztrátorként fémjelzi a tevékenységét?
Igen, mert a grafika különböző szakterületei közül leginkább ezzel foglalkozom. Korábban nem volt ez különálló tevékenység, ma viszont inkább a specializálódás felé haladunk. Az illusztráció az egyik legdinamikusabban fejlődő és önállósodó ága a grafikának. Ezt bizonyítja, hogy tavaly már a második Budapesti Illusztrációs Fesztivált (BIF) rendezték meg, ami az illusztrátor szakmának egy jó megmérettetés és bemutatkozási lehetőség.
Mikor érzett rá arra, hogy a fantáziáját jól tudja illeszteni a mesék világához?
Mindig is volt egy ilyen irányultságom, de a grafika olyan szerteágazó terület, hogy jó volt kalandozni kicsit. Erre való az iskola. Mindent kipróbálni, kísérletezni. Aztán a feladatok által nyert tapasztalatok egy idő után letisztulnak. Azt hiszem a Mesterképzőben készült cirkuszi plakátjaim voltak az első illusztrációs kísérleteim. Később, a kisfiam születésével, amikortól a mese beférkőzött az életünkbe, ez indított el végérvényesen az illusztráció irányába. Ekkor éreztem azt, hogy ezt talán én is tudnám jól csinálni.
A farkas, a róka és a nyúl c. illusztráió
Amikor felkérést kap egy meseillusztrációhoz, mennyi szabadsága van a karakterek kidolgozásában? Az ön képzelete szüli a végleges figurákat?
Általában szabadon hagynak minket dolgozni, de olyan is van, hogy kapunk instrukciókat, időnként konkrétabb elképzeléseket is. Egy felkérésnél a kiadó már tudja, mit várhat az illusztrátortól, hiszen ismeri a stílusát, de előfordul az is, hogy kifejezetten új dolgot szeretnének. Munkafolyamat tekintetében minden illusztrátornak más a jól bevált módszere, az én esetemben jobban működik, ha szabadon hagynak gondolkodni, hogy a szöveg indítsa el bennem az alkotói folyamatot. Nekem a szöveg adta korlátok is elegendőek. A munka során általában sok vázlatot készítek, mikor már a szöveg elindított bennem valamit, akkor az egész könyvet végigviszem. Közben pedig megszületnek a karakterek, és elkészülnek a szituációs vázlatok is. Csak akkor kezdek el festeni, ha már mindent kitaláltam és egyben látom az egész könyvet. Még közben is folyamatosan alakuló folyamat ez.
Albert utazik c. illusztráció
Bőbeszédű Anasztáz c. illusztráció
Ha jól tudom, komoly fóti kötődése van. Ma is Fóton él?
Vásárosnaményban születtem, Barabáson éltünk 5 éves koromig, és onnan költöztünk Fótra. A városban kezdtem el az általános iskolát, a Németh Kálmán Általános Iskolában tanultam. A rajztanárom, Skripeczky Ákos művész-tanár volt. Ő bátorított, hogy ebbe az irányba menjek tovább az általános iskola után. Jelenleg magam is ennek az iskolának vagyok a művésztanára. Már nem lakom itt, de a családom nagy része még igen.
Mit jelent önnek a város?
Kellemes élmények kötnek ide egy nagyon szép gyerekkorral. Szerettem az iskolámat is, ami akkor még nem volt ilyen nagy és szép, de rendkívül jó pedagógusok tanítottak. Az kicsit fáj, hogy jobban is fejlődhetett volna Fót, legalább úgy, ahogy az elmúlt években a környező települések fejlődtek. A közlekedés is lehetne jobb, de ettől függetlenül nagyon szeretem ezt a dimbes-dombos vidéket. A szüleimmel és a testvéremmel sokat kirándultunk Imreházára – így hívták régen a kisalagi rész feletti dombságot, ami később a katonaság miatt nem volt látogatható. Szerintem nagyon szép adottságai vannak Fótnak.
Min dolgozik jelenleg?
Egy papírszínház készül a Csimota Gyerekkönyvkiadó felkérésére. Ez egy speciális műfaj, nem igazán gyerekkönyv, inkább a diafilmvetítéshez lehetne hasonlítani. Képkockákat látnak a gyerekek, felállítható faszínházi keretben. A képek hátoldalán van a szöveg, amit a mesélő felolvas. Ezen kívül az NKA-nál nyertem egy alkotói támogatást, amin folyamatosan dolgozom. Bőven van munkám, és mellette tanítok az iskolában.
Volt már kiállítása Fóton?
Meglepő, de még nem,. Ez lesz az első. Izgatottam várom a megnyitót.
