Ahogy arról korábban írtunk, a kommunizmus áldozatainak emléknapján adták át a Hit pajzsa díjat Sebők Sándor fóti plébánosnak.
A fóti plébános viszontagságos és hősies életéről a Demokrata készített interjút Sebők Sándorral. A lap arról is kérdezte a plébánost, amikor fizikailag bántalmazták. Ez sem tántorította el a hitétől és attól, hogy rendületlenül végezze a Fóton megkezdett munkáját.
“Egyszer Újpesten a Trabantomban ültem, amikor egy ismeretlen férfi elkezdett provokálni. Ő volt az erősebb, leütött, elvesztettem az eszméletem. Agyrázkódást szenvedtem, és eltört a járomcsontom is, kórházban ápoltak. Később, amikor behívtak a kapitányságra, a rendőrök hosszasan bizonygatták, hogy a Szabad Európában közzétett hírekkel ellentétben nem ők ütöttek le… Itt, Fóton még a 80-as években is kaptam olyan telefonos fenyegetést a fiatalokkal együtt szervezett szilveszteri mulatság előtt, hogy „ha bemész Újpestre, szétverjük a pofádat”. De bementünk, és nem lett baj, a tanítványaim körében nyilván nem mertek bántani” – mondta a plébános a lapnak.
Mindezek ellenére megmaradt szerénynek és nem felejtett el megemlékezni azokról a sorstársairól sem, akik nála többet szenvedtek.
“Sillye Jenő dalszövegét idézve: ‘Nem voltam hős, és nem voltam gyáva, / Sírtam néha s nevettem sokat.’ Nem voltam börtönben, nem hurcoltak el a Gulagra, nem kínoztak meg, vagyis másoknak sokkal keményebb élethelyzetekben kellett helytállniuk. Paptársaim példamutató magatartása nagyon sok erőt adott nekem ahhoz, hogy meg tudjam őrizni a lelkem belső szabadságát, amit a kommunisták nem tudtak megtörni. Mivel felelősnek éreztem magam a gyerekeimért, leginkább az zavart, amikor a tanítványaimat kezdték el vegzálni. Egyebek mellett például kutyás rendőrök figyelték a hittanóráról hazainduló diákokat. Úgy éreztem, hogy értük mindent érdemes vállalni” – mondta a plébános a Demokratának.