Horváth Lajos nyugalmazott történész, levéltáros Veresegyházon él, 82 évesen is aktívan dolgozik még egy-egy saját munkán. Dolgozószobájának polcai roskadoznak az általa megírt helytörténeti munkáktól. Számos Pest megyei település történetét dolgozta már fel, közöttük Fótét is. A helytörténész otthonában jártunk, hogy megismerjük munkásságát, és hogy meséljen a két kötetes Fót története, levéltári kutatáson alapuló, tudományos helytörténeti munkájáról.
Mikor kezdett el Fóttal foglalkozni?
Több mint négy évtizedet foglalkoztam a környék helytörténeti kutatásával. 1978-ban megtudtam, hogy Fóton értékes avar leletek találhatóak a Hámán Kató és Semmelweis utca szögletében. Bejelentettem a megalapozott információt a Váci múzeumba az illetékeseknek, és a szakmai hiteles bejelentés után 1978 augusztusában Kővári Klára a területen hitelesítő ásatást hajtott végre. Ennek során öt késői avar sírt tártak fel. Az avar sírok régészeti feldolgozását Tettamanti Sarolta végezte, aki már régóta foglalkozott az avar korral. Ez volt az első kapcsolódásom a városhoz, s ekkor vette kezdetét Fót helytörténete iránti érdeklődésem. A fóti avar sírok leletei a Nemzeti Múzeumba kerültek, annyira értékesek.
Mikor írta a köteteket?
2014-ben jelent meg az első kötet, Fót története 1711-ig címmel, amely a város történetét a szatmári békéig vizsgálja. A második kötet 2016-ban jelent meg, amely a kiegyezésig tekinti át a város múltját. Egy ilyen átfogó munkának a megírása kb. egy-másfél évnyi munka.
Honnan gyűjtötte össze az anyagokat a kötetek megírásához?
Mivel magam is levéltáros vagyok, ezért főleg levéltárakból szedtem össze az anyagot: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából, a Pest Megyei Levéltárból, s még több helyről. Fótnak igen gazdag helytörténeti irodalma van.
A történelmi családok is benne vannak a kötetben, hiszen egy uradalom központja Fót, s ez kihatással van mindenféle vonatkozásban. Egy uradalom központjában lévő népesség jobban el van látva anyagi javakkal és szellemi termékkel. Azzal, hogy Fótra helyezte magát a Károlyi család, gyakorlatilag eldőlt a város sorsa. Nagyobb lett az értéke a környék többi településénél. Az uradalmi központ megítélése mindig pozitív, hiszen az arisztokrácia tartotta fenn az országot. A harmadik kötetet is meg kellene írni 1945-ig, de ez hatalmas munka, egyedül ezt már nem tudom elvállalni. Feldolgozandó iratanyag bőségesen van, de sajnos nem találtam meg az utódomat, aki folytatná ezt a munkát.
Ki rendelte meg a fóti helytörténeti munkát?
Bartos Sándor volt polgármester kérésére és támogatásával készült el a két kötet, amely több ezer példányban jelent meg.
Az elmúlt négy évtized alatt igencsak bőséges helytörténeti munkát végzett. Melyik könyvét emelné ki?
Kárpátalja postatörténete nagyon érdekes munka volt, rengeteg benne az információ. 2016-ban New York-ban a világkiállításon ezüstérem fokozat oklevelet kapott ez a könyvem.
Honnan jött az ötlet ehhez a kötethez?
Köztudott, hogy vonzódom a segédtudományokhoz, mint például a címertan, pecséttan. Felkértek, hogy legyek társszerzője a könyvnek. Elvállaltam, mert átlátható a 160-180 ezres magyar kárpátaljai közösség, amely egy tömbben él a mai napig is.
Amikor ír egy településről, akkor közelebb kerül a témához, mondjuk Fóthoz?
Persze, elkerülhetetlen, bár levéltári anyagból dolgozunk, szóval nem kell a helyszínre járni folyamatosan. Ha sikerült történészi eszközökkel megírni, közreadni a levéltári anyagot, akkor alapos munka jöhet létre. Mindig azzal kezdem az előadásaimat, hogy van ötmillió település, de ezek között nincsen kettő ugyanolyan. Vannak általános tendenciák a település történetében, s vannak egyéniek. Ezek az egyéniek teszik sajátossá a településeket, azaz minden egyes település más.
Mi volt a főállása a helytörténeti tevékenysége mellett?
A Pest Megyei Levéltár levéltárosa voltam tizenkét évig, utána a Péceli Lázár Ervin Városi Könyvtár könyvtárosaként dolgoztam hét évet, majd az Országgyűlés Hivatala Levéltári Osztályának levéltárosa voltam. Levéltárosként egy kutatónap járt egy héten, amikor dolgozni tudtam a témán, amiket kutattam. Úgy kezdődött a vonzódásom a helytörténet iránt, hogy gyerekként az általános iskolában nehezen vettem tudomásul, hogy itt Veresegyházon nincs semmi említésre méltó dolog. 1977-ben jelent meg az első könyvem a városról. Majd később írtam még egy másik kötetet.
Veresegyháza vezetői díszpolgári elismeréssel jutalmazták helytörténeti tevékenységemet. Személyes történetemet is megírtam a lakhelyemről, hiszen tizennégy éves voltam, amikor az orosz hadsereg két napos harc után vette be Veresegyházát. Mindenre emlékszem, ezt le is írtam Az elsüllyedt világ című munkámban.
Van kedvenc munkája a sok közül?
Kedvenc munkám az őstörténeti munka, mert nagyon sok kérdőjel van ezen a területen, és én a kérdőjelekkel szeretek foglalkozni, mert ez kihívás. A Hetedhét ország, hol vagy? című könyvem ezzel foglalkozik. A hetedhét a hét törzset jelzi a honfoglalás idején. Nagyon szeretem ezt a korszakot kutatni, viszont tavaly jelent meg a Trianonról szóló könyvem, a 100. évfordulóra. Azt hiszem, ezt tekintem a fő művemnek.
Van-e még olyan munka, amelyről szeretne írni?
Van egy őstörténeti munka, amely részben már kéziratban van, ezt szeretném folytatni. Jelenleg pedig egy postatörténeti munkán dolgozom, melynek címe a Fekete holló csőrében. Ezek foglalkoztatnak mostanában, s remélem, hogy be is tudom még őket fejezni.