A fröccsről sokat hallottunk, sokan szeretik a buborékokkal teli boros italkoktélt, ám azzal keveset foglalkozunk, hogy honnan származik az elnevezés, ki találta ki a szódavízzel higított italt.
Érdemes tudni, hogy a fröccs magyar találmány, és ráadásul Fóthoz is köthető a felfedezés.
Fáy András bencés szerzetes, író, politikus, természettudós 1832-ben vette szőlőjét Fóton, ugyanakkor, amikor Vörösmarty Mihály és Ferenczy István szobrász is. Később Fáy megvásárolta barátai szőlőjét is, de a szüreteket népes társaságban, együtt ülték meg. Ilyenkor a kor legnagyobb alakjai vendégeskedtek Fóton: Bajza József, Czuczor Gergely, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc és sokan mások is.
Fáy András fóti pincéje az irodalmi és szellemi élet egyik központja volt a reformkorban. Dokumentumok őrzik az emlékét, hogy rendszeresen megfordultak költők, írók, politikusok a szőlőbirtokon. Így történt ez 1842. októberében is, amikor Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz nagyipari alkalmazásának magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor
erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz nagyipari előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával higított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
Bármilyen színű bort választunk is a fröccshöz, az biztos, hogy a jó fröccs a kevésbé testes, könnyű, legfrissebb évjáratú, minőségi borokból készíthető. Sokan képviselik azt az álláspontot, hogy igazán jó fröccs csak fehérborból készíthető. Mostanra mégsem a vörösborok, hanem a rozéborok lettek azok, amik ezt az állítást megcáfolták. Napjainkban talán kedveltebbek, de egészen biztosan divatosabbak, mint a fehérborból készült társaik, ugyanakkor vörösborból is találhatunk olyat, amiből érdemes fröccsöt készíteni.
Vannak, akik szódavíz helyett ásványvizet adnak a fröccshöz. Markáns vélemények azonban azt igyekeznek alátámasztani, hogy az ásványvíz soha nem ad valódi fröccsélményt a borba töltve. Soha nem lesz megfelelő pezsgése és kellő frissessége az italnak, ha nem szódával keveredik.
Ha megvan a tökéletes bor és a szódavíz, nincs más hátra, mint a megfelelő arány kiválasztása. Ha azt szeretnénk, hogy a bor íze domináljon, a kevesebb szódavízből készül a fröccs. Ha egy könnyedebb ital elkészítése a cél, több szódával keverjük a kiválasztott bort.
A fröccs, mint a bor és szódavíz keveréke, számos fajtát és variációt foglal magában. A legelterjedtebb fröccsfajták: kisfröccs (1 dl bor, 1 dl szódavíz), nagyfröccs (2 dl bor, 1 dl szódavíz), hosszúlépés (1 dl bor, 2 dl szódavíz), házmester (3 dl bor, 2 dl szódavíz), viceházmester (2 dl bor, 3 dl szódavíz), és a sportfröccs (1 dl bor, 4 dl szódavíz).
A fröccsöt nem csak amiatt nevezhetjük méltán hungarikumnak, mert 2013-ban a Magyar Értéktárba is bekerült, hanem amiatt is, mert a világon szinte sehol máshol nem fogyasztják ebben a formában a bort. A német nyelvterületeken a wine spitzer említésével ugyan kaphatunk az áhított italból, de célravezetőbb, ha az összetevőket rendeli meg az ember, és maga keveri össze a számára megfelelő arányban.