Fót Város Önkormányzata az I. világháborús emlékműnél tartotta megemlékezését a nemzeti összetartozás emléknapján, a trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulója alkalmából.
Felekezeti hovatartozástól függetlenül 16 óra 30 perckor száz másodpercig szóltak a fóti templomok harangjai a magyar nemzet egységéért, kapcsolódva ezzel a nemzeti összetartozáshoz, amelyet a 101 évvel ezelőtti békediktátum megcsonkított. A koszorúzás után Dr. Vass György polgármester mondta el ünnepi beszédét. A beszéd teljes szövegét közöljük.
Tisztelt megemlékezők! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Fótiak!
Az európai, de talán a világtörténelemben is példátlan dolog történt 101 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én, ami történelmünk egyik legsúlyosabb és legfájóbb tragédiája.
A békeszerződés, amit ránk erőszakoltak, példátlanul kegyetlen és szigorú volt, ahogyan gróf Apponyi Albert 1920. január 16-án Párizsban elmondott beszédében megfogalmazta: „ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.”
Tehát egyszerűen nem volt választásunk, mert nem hagytak választási lehetőséget!
A következmények ismertek, elzárták az országot a létfontosságú nyersanyagoktól, vasútvonalaktól, gyakorlatilag lefejezték az országot. De ilyen körülmények között is a csodával határos módon Magyarország talpra állt, köszönhető a magyar emberek áldozatvállalásának és összefogásának.
A történelemben ismét bebizonyosodott, hogy csak egymásra számíthatunk!
Tisztelt megemlékezők!
A nemzeti összetartozás napja jó alkalom nemzetünk szorosabb összefogására.
Nincs más választásunk itt Fóton sem, minthogy múltunkra emlékezve éljünk a jelenben és tekintsünk a jövőbe. A XXI. század új kihívásokat állít elénk, az új kérdésekre, új válaszok kellenek, és tudnunk kell, hogy a bajban számíthatunk mi magyarok, mi fótiak egymásra.
Szűkebb környezetünkben, itt ebben a városban is egy összetartó közösséggé kell kovácsolódnunk!
Azt kérem Önöktől így a tragédia 101. évfordulóján is, hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, hanem ami összeköt bennünket. Régóta kerestük a formáját, hogyan tudnánk erre a napra úgy megemlékezni, úgy magyarok maradni, és hogyan tudnánk úgy kezünkbe venni a saját sorsunkat, hogy ezt a napot ne a veszteségek árnyékolják, hanem a remény ragyogtassa.
Erre teremtett alkalmat a Magyar Országgyűlés 2010–ben elfogadott határozata, melyben június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
A mai nap szerte az országban és szerte a nagyvilágon a magyarok összetartozásáról, összefogásáról szól. Kizárólag mi magunk írhatjuk felül eme kegyetlen és szigorú békeszerződés igazságtalan döntéseit! Hogy konkrétan mivel?
Azzal, ha továbbápoljuk kapcsolatainkat az országhatárainkon kívül rekedt magyarokkal, s ezzel tesszük semmissé az értelmetlenül meghúzott határokat.
Azzal, hogy amit Trianon 101 évvel ezelőtt lerombolt, azt mi újraépítjük.
A történelem nem ért véget 1920. június 4-én. Egy erős Magyarország a záloga annak, hogy meghaladjuk Trianon tragikus örökségét.
Hadd idézzem ide Ferenc pápa csíksomlyói látogatása során elhangzott gondolatát:
“A veszteségeinkből felállunk, azokból erőt merítünk és reménnyel telve, összefogva tekintünk a jövőbe!”
Tisztelt emlékező fótiak!
Hazánk történelmének e fájó fordulópontján – az emlékezés mellett a jövőt tartva szem előtt – arra hívom és kérem Önöket, hogy működjünk együtt szűkebb hazánk, Fót igazi közösséggé formálásában is!
Ehhez kívánok Önöknek egészséget, békességet és kitartást!
Köszönöm, hogy együtt emlékezünk.
