Hangyálné Praszna Éva a Fót Kultúrájáért díjat vehette át március 15-én. 38 éve tanít Fóton, pályafutása alatt több ezer fóti diák útját egyengette, támogatta. Meglepően széles Hangyálné Praszna Éva tanárnő szakmai tudása, hiszen öt tantárgyból szerzett diplomát. Vele beszélgettünk a városi kitüntetés alkalmával.
Mennyire lepte meg a díj?
Az iskolából terjesztettek fel, nagyon megörültem az elismerésnek, mivel 2017-ben már megkaptam a Fót Gyermekeiért, Ifjúságáért díjat is.
Mióta van a pedagógusi pályán?
1985 óta tanítok, 38 éves pedagógusi pálya van mögöttem. Itt kezdtem Fóton a tanítást a 2-es számú iskolában, majd az 1-es iskolában, amely 2001-ben vette fel Fáy András nevét. 1989 óta tanítok a jelenlegi munkahelyemen, előtte két évet a Garay János Általános Iskolában töltöttem el, ott kezdtem a pályát képesítés nélküli pedagógusként, ahol gyakorlatot szereztem.
Milyen szakon végzett?
Magyar-történelem szakon végeztem Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A földrajz szakot is megszereztem az ELTE-n, majd pedagógiai szakvizsgát tettem közoktatás-vezetésből. Hat évig igazgatóhelyettesként dolgoztam a Fáy András Általános Iskolában, majd magyarból és történelemből is megszereztem a középiskolai tanári diplomát 2014-ben. Tavaly pedig az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán végeztem drámapedagógusként. Mindemellett tanítok még hon- és népismeretet.
Mennyire változtak meg a tanítási módszerek a több évtizedes munkája alatt?
Szerencsére a tanítási módszerek folyamatosan bővülnek, mivel a mai gyerekeket már nem lehet a hagyományos módszerekkel oktatni, hiszen annyira fejlett az infokommunikációs eszközhasználatuk, hogy a régi, hagyományos óratípusban nem lehet gondolkodni. Ezt a generációt főleg az interaktivitással, a projektmunkákkal, a kooperatív tanulással lehet inspirálni, illetve a digitális kommunikációs eszközök használatával. Én a vegyes módszerek alkalmazásának híve vagyok. A 38 év alatt több ezer gyereket tanítottam Fóton. A szabadidős programokat nagyon szeretik a diákok, amelyek segítenek abban, hogy még jobb kapcsolatot alakítsunk ki velük. Nagyon sokat járunk színházba, amit szintén élveznek a diákok. A Fóti Települési Értéktár Bizottság munkáját is segítem, mivel mindig érdekelt a helytörténet. Jó kapcsolatot ápolok a Németh Kálmán Emlékház és a Vörösmarty Művelődési Ház vezetőivel is. A Fáy család tiszteletbeli tagja vagyok, a szakdolgozatomat, a Szegeden megjelent publikációimat is Fáy Andrással kapcsolatban írtam. Drámapedagógusként pedig a Muharay Elemér Faluszínpad történetét, az itteni falusi színjátszást mutattam be. Igazi lokálpatrióta vagyok, aki szenvedélyesen érdeklődik a lakóhelye iránt, földrajztanárként készítettem dolgozatot a fóti Somlyó és a település természeti értékeiről is.
Érzékeli-e azt, hogy a gyerekek sérülékenyebbek, mint régebben?
Amikor elkezdtem tanítani, akkor a gyerekek máshogy viszonyultak a tanárokhoz, nagyobb tiszteletet kaptunk. Gyerekként is erre törekedtünk. Régen a pedagógusok megkövetelték a rendet, a fegyelmet. Ma ez egyre nehezebb. A szülők hozzáállása is sokat számít, hogy ők hogyan támogatják a gyerekeket, és hogyan segítik a pedagógusokat. Napjainkban a szülők nagyon kiállnak a gyerekeik mellett, persze ez a természetes! Viszont mi, pedagógusok úgy érezzük, hogy kevesebb támogatást kapunk a szülők részéről, mint régen. A megváltozott társadalmi, gazdasági helyzet miatt a családok hozzáállása is más lett, kevésbé igénylik a támogatásunkat. Ha mi, pedagógusok a gyerekekhez úgy szólunk, úgy fordulunk, akkor kialakul egy harmonikus viszony a gyerek és a tanár között. Sokszor a diákok olyan dolgokat is megosztanak velünk, amit a szülőkkel nem, könnyen a bizalmukba fogadnak. Mi is próbáljuk lelkileg őket segíteni, támogatni, gondozni. Erre törekedtem, valamennyi osztályomban nagyon jó viszonyt ápoltam a szülői közösséggel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon szeretem a hivatásomat, úgy érzem, hogy igazán szép pályám volt, s az elkövetkező négy évben még sok-sok csoda fog várni rám.
Ön tősgyökeres fóti?
Igen, az vagyok. Sok mindenben rengeteget fejlődött a város, viszont az infrastruktúra terén még sok változásra van szükségünk. Mindig hangsúlyozom, hogy Fót egy gyöngyszem, rengeteg természeti és kulturális értéke van a városnak. A reformkori hagyományápolásnak itt óriási szerepe van, amiért sokat tesz a Németh Kálmán Emlékház, a Vörösmarty Művelődési Ház, a Városi Könyvtár, az Értéktár Bizottság és minden olyan szervezet, egyesület, amely arra törekszik, hogy Fót sokkal szebb és élhetőbb legyen! Szerencsére a szabadidős és a kulturális tevékenységek terén sem szűkölködünk, és a sportrendezvények is bőségesek.
A tanítás mellett jut még ideje hobbira?
Mivel földrajz szakos is vagyok, a természet iránti vonzalmam is nagyon erős, az egyik hobbim a természetjárás, a kirándulások. A diákokkal és a családommal is sokat vagyok a természetben. Az Országos Kéktúra teljesítése is a célom, amitől már csak pár kilométer választ el. Az elkövetkező években szeretném az Országos Kékkört végigjárni. Rengeteg fényképem van ezekről a kirándulásokról, Fótról is több száz darab, amelyet rendszerezni szeretnék, és megosztani a közösséggel.
Köszönöm az elismerést a városnak, az iskolámnak, a családomnak, akik mindenben támogatnak, s azoknak az embereknek, akik itt élnek.
osztálykiránduláson