A karácsonykor felállított és feldíszített fenyőt nevezték el karácsonyfának. Először a 16. században Németország területén díszítettek fát karácsonykor. A keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek a hívek, elvilágiasodott formájában és szokásaiban is közkedveltté vált az évszázadok alatt. Hazánkban az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította a Fejér megyei Martonvásáron lévő birtokán 1824-ben.
Az ókeresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta. A pogány ünnep ellensúlyozására az ókeresztény egyház az első nikaiai zsinat után (325) december 25-re helyezte Jézus születésének évfordulóját, a karácsony ünnepét.
Az első feljegyzés egy karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végéről. Ekkoriban almával, ostyával díszítették a fát. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. A karácsonyfaállítás a 20. század elején terjedt el igazán, akkor már egyre többen díszítettek fel egy kis fát vagy ágat.
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.
A karácsonyfaállítás szokása hazánkban a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Egyesek szerint 1819-ben Mária Dorottya württembergi hercegnő, József nádor evangélikus hitű harmadik felesége „hozta be” az országba. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állíttatta a rábízott krisztinavárosi kisdedeknek,1824-ben. A karácsonyfaállítás elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, melynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ben, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelenik meg.
A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztkor, január 6-án bontják le.