A Házasság hete Fóton rendezvénysorozat keretén belül páros interjúkat közlünk olyan házaspárokkal, akik szívesen válaszoltak kérdéseinkre. Mindannyiuknak ugyanazt az öt kérdést tettük fel. Ezúttal Greguss Sándor és dr. Fodor Réka mesélik el nem hétköznapi történetüket.
VONZALOM? VÁLASZTÁS? HOL, HOGYAN DŐLT EL, HOGY ÖSSZETARTOZTOK?
SÁNDOR
Milyen érdekes a sors: mielőtt Réka Thaiföldre ment tanulmányi ösztöndíjjal fél évre, egy társaságban már találkoztunk. Másnap indult. Eszünkbe sem jutott közeledni egymáshoz egy ilyen helyzetben. Aztán 1996 egyik nyári délutánján a Mediterrán Kávézó teraszán üldögéltem egy Franciaországban élő barátommal, aki Rékával Párizsban volt utcazenész. „Neked ezt a lányt meg kell ismerned”- mondta, és azonnal felhívta telefonon. Réka éppen az államvizsgájára készült, jelezte, hogy csak egy kávéra jön. Fél órán belül ott volt. Nagyon okos volt, mindenről volt véleménye. Arra gondoltam, hogy ezzel az emberrel lehetetlen egy egész napot együtt tölteni. Két hét múlva, a születésnapján felhívtam telefonon, hogy találkozzunk, mert szeretném felköszönteni. Addigra ugyanis a közös ismerősünktől sok mindent megtudtam róla. Ezek szerint érdeklődtem iránta.
RÉKA
Úgy éreztem, hogy egy ilyen csendes ember mellett nyugodtan tudok felkészülni az államvizsgámra. Egyikünk sem jött hívő családból, ezért nem éreztük gondnak, hogy összeköltözzünk. Igaz, utólag furcsának tűnhet, hogy másnap én, aki a szabad nő mintapéldánya voltam (éld az álmaidat, meg tudok élni saját erőből, nem leszek senkinek a csatlósa, minek a papír, hiszen lehet, hogy egy reggel arra ébredek, hogy nem akarok valakivel együtt élni, stb.) egyáltalán nem akartam esküvőt. Ez bizony semmiben sem hasonlított a katolikus eszményhez. Mikor már öt éve együtt éltünk, egyszer csak az a vágyam támadt, hogy szeretnék egy szép fehér ruhás esküvőt, ami örök emlékem marad. El is mentünk a Sziklatemplomba, de a szerzetes atya, aki fogadott bennünket, a saját plébániánkra irányított, amit otthon a térképen kerestünk meg, hogy hol is van.
SÁNDOR
Pünkösdfürdőn bekopogtunk egy nagyon modern templom ajtaján. Idős atya nyitott ajtót. Elmondtuk neki, mit szeretnénk, ő végignézett rajtunk, majd közölte, hogy egy év felkészítésre van szükségünk. Réka teljesen kiborult. Otthon próbáltam az alázatról, a türelemről és az elfogadásról beszélgetni vele, de nem igazán sikerült dűlőre jutnunk. Így hát két hét múlva egyedül mentem el az első alkalomra. Aztán este felvillanyozódva értem haza, és közöltem, hogy mostantól együtt fogunk járni a felkészítésre. El kell mondanom, hogy mi szinte mindig, mindenben a misztikát kerestük, és András atya volt az, aki megvilágosította számunkra, hogy a kereszténység maga a legnagyobb misztérium. Nemsokára az esküvőnkig tartó tisztasági fogadalmat tettünk, majd bérmálkoztunk, és az egy év letelte után Isten előtt igent mondtunk egymásnak.
MIK AZ ÖSSZETARTÓ KAPCSOK AZ ÉLETETEKBEN?
RÉKA
Öt év hamis szabadságmániában telt együttélés után a tizenkilenc éve kötött szentségi házasságunk számunkra felbonthatatlan. A döntésünk visszavonhatatlan. Ez nemcsak azt jelenti, hogy amikor éppen rossz, akkor szét lehet válni, hanem azt is, hogy erőt kapunk a nézeteltérések megoldásához, és a hitünk következményeként mindig nyereséggel kerülünk ki a konfliktusainkból. Erőink pedig lehetőséget teremtenek arra, hogy másoknak is segítsünk.
VOLT MÁR NAGY PRÓBATÉTEL, KRÍZIS A KÖZÖS ÚTON? MIT TANULTATOK BELŐLE?
RÉKA
Amíg nem lettek közös céljaink, állandóan rivalizáltunk egymással, hiszen mindketten domináns személyiségek vagyunk. Egy orvos, az örök segítő, és egy író, aki ebben a megközelítésben hírnök. Bizony sokáig nehezen találtunk közös nevezőre. De mindketten képesek voltunk a világ jobbításáért cselekedni. Ennek okán félretettük a versengést, és közösen kezdtünk dolgozni. Könyveket írunk, létrehoztuk az Afréka Nemzetköri Humanitárius Alapítványt, missziókat szervezünk a harmadik világ legelmaradottabb régióiba.
TÖREKEDTEK RÁ, HOGY A KÖZÖS IDŐTÖLTÉS MELLETT MARADJON ÉN-IDŐTÖK? MIRE FORDÍTJÁTOK?
SÁNDOR
Hát… Én törekszem, mert íróként szükségem van a magányra. Hívőként szintén. Reggel korán kelek, adok egy órát az életemből Jézusnak. Van, hogy csak ülök az íróasztalomon lévő kő előtti korpusszal szemben, és a csend átmossa a napomat. De van, hogy dolgozom: akkor csak kopogni lehet az ajtómon, hogy „gyere ki, mert ég a ház”. Ám Réka nem bír egyedül maradni sokáig. Igazi nő, anya és feleség, neki az az öröm, ha megoszthatja magát és kommunikálhat. Így aztán amikor itthon van, egyedül is képes benépesíteni a házat.
MILYEN KÖZÖS TERVEITEK VANNAK?
A nigériai missziók. Azok már az életünk részei. Aztán elmennénk a gyerekekkel Andalúziába és a Szentföldre. Családi élményekre vágyunk. Társasjátékokra. Színházra. Mozira. Éttermekre. De ha ezekből semmi sem valósul meg, akkor is teljes életet éltünk, és a földi élettel nem ér véget számunkra a kaland.
