Egy itteni szőlőben született, méghozzá nagyon is illusztris társaságban.
Amikor Jedlik Ányos először zárta palackba a szódavizet, nem gondolt a borivókra. Pont ellenkezőleg: úgy vélte, hogy a szén-dioxiddal és ásványi sókkal dúsított találmány azoknak lesz élvezet, akik nem élnek a szőlő levével. “Azon csípőssége, amelyet a pezsgő borban kedvelünk nagyon kielégítő. Kellemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett csípősséget éldeni kívánnák.”
De az élet másképp hozta. Egy szép napon, az 1840-es évek elején az irodalmi, művészeti és bankéletben egyaránt kiváló Fáy András fóti pincéjébe invitálta barátait. Köztük a kor több hírességét: Vörösmarty Mihályt, az ugyancsak költő Czuczor Gergelyt és Jedlik Ányost, aki nemcsak az első villanymotort alkotta meg, de akkorra már a szikvíz gyártásába is belefogott.
A fóti kiruccanásra elvitte magával a világ első szódásüvegét. Amelyből – a bor erősségét enyhítendő – bele is spriccelt a poharába. A házigazda és a vendégek egyaránt megdöbbentek, de már nem volt visszaút. Készen állt a fröccs, melyet Vörösmarty meg is örökített 1842 október 5-én Fóti dalában. Fölfelé megy borban a gyöngy…
A legelső, Fóton készült fröccsöt még németesen spriccernek hívták, de Vörösmartynak ez nem tetszett. Élénk emlék volt még a nyelvújítás kora, megalkotta hát a költő a fröccs szót. A történelem ment tovább, több mint egy és háromnegyed évszázad telt el, de a régi fóti mulatság emlékét ma is őrzi mindenki, aki szódát spriccel a borába. A fröccs 2013 óta a Magyar Értéktárban is ott van.