Gróf Károlyi László 90. születésnapja alkalmából 2021-ben jelent meg Nyizsnyánszki Anna Eszter interjúkötete Soha nem adjuk fel… címmel. November 18-án a Károlyi-kastélyban rendezik meg a Kaleidoszkóp – Egy erdélyi nemes hölgy emlékei című könyv bemutatóját, amelyben a szerző, Nyizsnyánszki Anna Eszter ezúttal gróf Károlyi Lászlóné Kenyeres Erzsébet életútját mutatja be szintén interjú formájában. A Fóton élő szerzőt kérdeztük gróf Károlyi Lászlóné páratlan élettörténetével és a könyv születésének körülményeivel kapcsolatban.
Mikor fogant meg az ötlet, hogy könyvet írsz Erzsébet asszonyról?
Egy évvel ezelőtt, nyáron gondoltam arra, hogy Erzsébet asszony életéről is szeretnék egy interjúkötetet készíteni. A gróf úr kötetének születésekor is sokszor jelen volt Erzsébet asszony az interjúk alkalmával, nem egyszer ő egészített ki egy-egy történetet. Amikor elkezdtem beszélgetni vele a saját életéről, akkor egy nagyon színes életút rajzolódott ki előttem. Tavaly augusztus környékén volt az első interjú, amit heti rendszerességgel folytattunk, körülbelül 30-40 órányi hanganyag gyűlt össze.
Melyik életperiódusáról beszélt szívesen Erzsébet asszony?
Anyai ágon erdélyi származású családból származik. Nagyon szívesen osztotta meg az emlékeit az erdélyi nemesi családjáról, az ottani arisztokráciáról. Ezek többnyire a II. világháború előtti történetek, valamint a háború után emigrált, illetve az Erdélyben maradt arisztokraták érdekes, időnként megrázó történetei. Természetesen hangsúlyos időszak az életében a gróf úrral való megismerkedés, de a gyerekkoráról is nagyon szívesen mesélt, az Ausztriában töltött évekről. Az anyai nagymamája Bajorországban élt, ahol sok nyarat töltött, miközben édesanyjával és nevelőapjával Bécsben élt. A grófné édesanyja, Toldalagi Éva műfordító volt, így Erzsébet asszony gyerekként egy nagyon impulzív művészvilágban nőtt fel. Édesanyját sok ismert osztrák író, költő kereste fel, és rendszeres vendégük volt például Pilinszky János, Németh László is. Sokat mesélt arról, hogy gyerekként hogyan élte meg ezt a színes művész forgatagot.
Melyik periódus hangsúlyosabb a könyvben, a gróf úrral való találkozás előtti vagy az utáni?
Mielőtt Erzsébet asszony találkozott a gróf úrral, korábban már 2 házassága volt, ezért életének a korábbi része is hangsúlyos. A gróf úr és Erzsébet asszony Londonban ismerkedett meg, majd a házasságuk után nem sokkal Magyarországra költöztek. Az elmúlt 30 év munkássága alatt az Erzsébet asszony révén megélt események kiegészítik a gróf úr kötetében megrajzolt történeteket, a két kötet így alkot egy egészet.
Milyen életút állt össze előtted az interjúk készítése, rögzítése közben?
Elsőnek azt mondanám, hogy nem könnyű, nehéz életút az, amit bejárt Erzsébet asszony, nagyon színes fordulatokkal. A gróf úr kalandos történetéhez képest máshogy színes életút, amiből kirajzolódik az, hogy a nehézségek közepette hogyan maradhatunk erősek, sőt, hogyan lehet túljutni az élet nehezebb periódusain.
Hogyan lehetséges, hogy egy magyar műfordító lánya korábban nem beszélt magyarul? Erzsébet asszony többször említette, hogy miután megismerkedett a gróf úrral, utána kezdett el magyarul tanulni, mindazok ellenére, hogy az ő anyanyelve a magyar.
Édesapja, Kenyeres János huszártiszt volt, aki Erzsébet asszony születésekor már orosz fogságban volt Szibériában, ahol 6 évet, ezután 3 évet a kazincbarcikai börtönben töltött, majd Kanadába emigrált. Édesapjával 16 éves korában találkozott először. Édesanyja a II. világháború alatt menekült el Kolozsvárról, majd Bécsben telepedett le. Erzsébet asszony nevelőapja osztrák gyártulajdonos volt, ezért otthon magyarul nem beszéltek. Igaz, a magyar emigráció Bécsben hangsúlyosan jelen volt, sokan mentek hozzájuk a rokonságból, a baráti körből is, viszont gyermekkorában sok mindent nem értett az ottani magyarok viselkedéséből, és ez nem ösztönözte, hogy a magyar nyelvet megtanulja. Alapvetően osztrák közegben nevelkedett.
A gróf úrral való találkozás hozta meg számára a nagy fordulatot?
Mindenképpen. Érdekes találkozás volt az övék, hiszen a gróf úr végre örült, hogy találkozott egy magyar hölggyel, de rácsodálkozott, hogy Erzsébet asszony nem beszél magyarul. A grófnő szerint sorsszerű volt az ő találkozásuk, ami nagy fordulatot vett, hiszen később együtt hozták meg a döntést, hogy visszaköltöznek Magyarországra, ahol a mai napig együtt dolgoznak a múzeumokban lévő Károlyi-hagyaték visszaszerzésén, és többek között a fóti kastély rendbetételén.
Mennyire érzi otthonosan magát Fóton a grófnő?
Mesélt arról, hogy nehéz volt számára az alkalmazkodás, amikor a 90-es években idejöttek. Gyakran látogatja még ma is a gyerekeit, akik Bécsben élnek, de úgy megszerette Fótot, hogy 3 nap távollét után már hiányzik számára ez a kisváros.
