Március 15-én három pedagógus vehette át a Fót gyermekeiért díjat, köztük Jusztinné Rick Éva óvodapedagógus, a Fóti Boglárka Óvoda és Bölcsőde vezetője. Vele beszélgettünk a pályafutásáról és az óvodapedagógusi munkáról.
Hány éve dolgozik óvodapedagógusként?
35 éve vagyok óvodapedagógus. Kecskeméten végeztem a főiskolán, majd férjhez mentem, és Ceglédre költöztünk. Egy hónapot dolgoztam Cegléden, amikor Nyéki Lászlóné, Iluska felhívott, és állást ajánlott Fót 2-es számú óvodájában, ahol a gyakorlatomat végeztem korábban, amikor a Fóti Gyermekváros szakközépiskolájának a tanulója voltam. Így Fótra költöztünk a férjemmel, és azóta, 35 éve az óvoda dolgozója vagyok. Nagyon megszerettem ezt az óvodát, a szellemiségét, a kollégákat, a vezetőmet. Soha nem jutott eszembe, hogy másfelé menjek, vagy másik óvodát válasszak magamnak.
Mindig óvodapedagógus szeretett volna lenni?
Ez érdekes, mert 14 évesen az ember még nem feltétlenül tudja, hogy milyen pályát szeretne magának elképzelni. Kis koromban nem voltam óvodás, mivel a nagymamám varrónő volt, otthon dolgozott, ezért nem vettek fel az óvodába, csak iskola-előkészítős voltam. Gyerekként még kívülről sem láttam óvodát. A tanáraim, a szüleim indíttatására kezdtem el az óvónőképzőt, de nagyon megszerettem, és a mai napig nem bántam meg.
Nagyon sokat változott 35 év alatt a Fóti Boglárka Óvoda?
Igen, régen egy kötött pedagógiai program szerint végeztük a nevelőmunkánkat, később választhattunk magunknak pedagógiai programot. Így az intézményünk a tevékenységközpontú óvodai nevelésprogramot választotta. Ekkor a nevünk is megváltozott, a 2-es számú óvodából a most működő Fóti Boglárka Óvoda és Bölcsőde nevet kapta. Az intézmények életében megjelent a minőségbiztosítás, majd az életpályamodell bevezetése következett. 2016-tól én is szakértő tanfelügyelőként is tevékenykedem. 35 év alatt szinte az egész pedagógiai vonal megváltozott. Más lett a gyerekek és a szülők viszonya, elvárása is. Az óvodák sokkal nyitottabbak lettek az évek folyamán, sokkal befogadóbbak, gondolok főleg a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatására, nevelésére, amely mellett nagyon elhivatott vagyok. A másoddiplomám fejlesztő pedagógus.
Mióta vezetője az óvodának?
4 éve vagyok vezető. Az elején furcsa volt, pedig készültem rá, hiszen elvégeztem a vezetőképzőt, közösen megbeszéltük a volt óvodavezetővel, hogy milyen feladatok várnak majd rám. Vártam ezt a pozíciót, és dolgoztam érte, de amikor elkezdtem a vezetői munkát, sokáig éreztem a gyerekek hiányát, hiszen korábban minden nap körülvettek a szeretetükkel. Vezetőként a gyermekek és a szülők mellett már a dolgozókért, a teljes intézményért is tehetek, ami sokkal szerteágazóbb feladat, de nagyon megszerettem.
Gondolom, sokan ismerik önt Fóton. Meg szokták szólítani az utcán?
Igen, hiszen a kezdetekkor a bölcsődénkbe, az óvodánkba járó gyermekek már felnőttkorúak, több generáció, sok száz gyermek nőtt fel a szárnyaink alatt, akik közül sokan már a gyermeküket hozzák a „régi” óvodájukba. Velük találkozva hangról sokszor könnyebben megismerem a régi ovisaimat, de előfordult már, hogy egy volt óvodásom gyermekében fedeztem fel a régi gyermekarcot. Az óvodapedagógusaink között is van, aki az én óvodásom volt, vagy a szakmai gyakorlatát nálam szerezte meg, és olyan is, aki szakmai gyakorlatból nálam államvizsgázott.
Tősgyökeres fóti?
Igen, az vagyok. Nagyon sokat jelent nekem a város, örömmel tapasztalom a mostani, jól látható, érezhető fejlődést városszerte. Ennek a fejlődésnek részese az intézményünk is. az önkormányzat segítségével folyamatosan megújulunk, szépülünk kívül-belül. Óriási öröm a számunkra és az egész városnak, hogy szemünk láttára gyors ütemben „nő ki a földből” az új bölcsődénk, melynek köszönhetően a jelenlegi 104 férőhelyet további 24 fővel tudjuk megnövelni jövő év szeptemberétől, valamint új munkahelyeket is teremtünk ezáltal, ami mind az intézményünk, mind Fót életében nagy előrelépést jelent.
Sok pedagógustól lehet hallani, hogy más körülmények között nőnek fel a gyerekek. Ez már óvodáskorban érezhető?
Igen, már a kisgyermekeken is érzékelhető, hogy mennyire megváltozott, felgyorsult a minket körülvevő világ. Amíg korábban a szülőknek volt ideje mesekönyvekből, élő szóban mesélni, játszani a gyermekkel, mostanra jórészt a televízió, a számítógép, a mobiltelefon vette át ezt a szerepet, feladatot. Éppen ezért az óvodapedagógiának, a bölcsőde, az óvoda intézményének még nagyobb feladata és felelőssége van abban, hogy a gyermekek minél több mesét halljanak élő szóban, mely a szövegértés megalapozását adja, valamint életkoruknak megfelelő csoportos és egyéni játékokat ismerjenek meg, használjanak. Az iskolába készülő gyermekeknél pedig az iskola-előkészítésben van kiemelt szerepünk, hiszen az iskolai elvárások, követelmények is egyre magasabbak.
Mindezeket nézve azonban az óvodai nevelés önmagában nem elegendő, csakis a családdal, a szülőkkel közösen, egymást segítve, kiegészítve tudunk sikereket elérni a gyermekek örömteli és eredményes nevelésében. Ilyen közös feladatot jelent az is, hogy a mai információs dömpingben a gyermekeknek segítsünk az információk rendszerezésében, megértésében, és abban, hogy mindig kapjanak – számukra értelmezhető – tudást, választ a kérdéseikre.
Váratlanul érte az elismerés?
Teljesen váratlanul ért, nem tudtam róla, mert a kollégáim fogtak össze, és adták be a jelölésemet a díjra. Így hatalmas meglepetés volt, óriási örömmel töltött el.
