Muszorgszkij 1874-ben alig 20 nap alatt írta meg a zenetörténet egyik leghíresebb zongoraciklusát. Szőcs Henrik fiatal zongoraművész segítségével a fóti közönség is közelebb került a darabhoz, sőt, a művet ihlető Viktor Hartmann képei közül is láthatott néhányat a nagysikerű koncert során.
Az előadás után beszélgettünk a művésszel.
Sok helyen láthatta már a közönség ezt az izgalmas előadást?
Ez az ötödik vagy a hatodik állomás, és még fogok menni egy-két helyre vele. Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe akartam kitalálni valami műsort – és népszerű lett. Az előadás során a tételek közt mesélek a darabról, ez teszi különlegessé az estet. Nincs semmi megírt szöveg, még a fesztiválra készülve néztem utána mindennek, és ez alapján improvizálok. Megszereztem a fellelhető Hartmann-képeket is: amelyik tételhez nem maradt fenn az eredeti, én válogattam hozzájuk.
Néhány éve végzett. Most hol dolgozik?
Ebben a tanévben Vácon vagyok a Waldorf iskolában euritmia zongorakísérő. Az euritmia nagy vonalakban egy elég újkeletű mozgásművészeti ág, amelyben külső szemmel azt mondanánk, hogy táncolnak, de valójában felhasználják a testüket a zene és a versek kifejezésére. Ez alá zongorázok általános iskolában, egyébként fellépéseim vannak. Szóló-, illetve kamarakoncertek ezek, zenekarral nem szoktam játszani.
Milyen fóti kötődése van?
Nincs kötődésem a városhoz, ezt az előadást az első zongoratanárnőm, Deményné Fegyó Viola szervezte meg. Kaptam tőle egy sms-t, hogy keresni fognak Fótról. Nagyon meglepődtem, hogy ma mennyien eljöttek. Az eddigi előadásokat 20-30 iskoláskorú gyerek hallgatta meg 2-3 felnőtt kísérővel. Itt pedig több volt a felnőtt érdeklődő, mint a gyerek hallgató, bár gondolom, hogy elsősorban szülők jöttek el.
Mik a tervei a közeljövőben?
Holnap Székesfehérváron, egy hét múlva, 30-án a Magyar Zene Házában lesz szólóműsorom. Decemberben Svájcban, egy Gstaad nevű településen lesz egy szólókoncertem.