„Jöjjenek ki Fótra, nézzék meg, mi történt már és minek kell még megtörténnie. Segítsenek jó szívvel abban, hogy ez a kis telep, mely országunk megcsonkíttatásának szomorú idejében szinte meseszerűleg keletkezett, valaha – adja Isten minél előbb – Nagymagyarországon is példája lehessen annak, miképp lehet a magyarságnak várat építeni kő híján téglából, gazdaság híján szeretettel”- írta Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska, aki az I. világháborút követően megalapította a hadirokkantak és hadiözvegyek számára a Suum Cuique-telepet, és az állami gondoskodást megelőzve karolta fel a rászorultakat, és adott mintát a szociális intézmények szervezésére.
A világszerte unikumnak számító telep avatásának 100. évfordulóját a Fóti Értéktár Bizottság rendhagyó módon igyekszik megünnepelni. A telep múltját feldolgozó kiállítás május 22-én nyílik meg a Vörösmarty Művelődési Házban délután 3 órakor. A tárlat főszervezőjét, kurátorát, Balogh Dávid művészettörténész-muzeológust kérdeztük a hamarosan megnyíló kiállításról.
Hogyan készült a Fóti Értéktár Bizottság a telep avatásának 100. évfordulójára?
Egy évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni az Értéktár Bizottsággal közösen ezzel a különleges témával. Egy ilyen jellegű helytörténeti kiállítás kutatómunkája körülbelül ennyi időt vesz igénybe. A Suum Cuique-telep abszolút specifikus téma, egyedülálló az országban. Voltak ugyan más katonatelepek országszerte, de ilyen jól kiépített és megszervezett, ennyi külföldi országot adakozásra buzdító kezdeményezés példa nélküli a korszakban. Gróf Károlyi Lászlóné, született Apponyi Franciska egy rendhagyó szociális rendszert épített ki az I. világháború során, 1914-ben megalapította a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottságot”. Rengeteget segített a hadba vonuló fótiaknak. Kerestette őket, tanácsadó irodát is létrehozott, hogy az otthon maradt asszonyok, családtagok fel tudják venni a kapcsolatot a távolban harcoló férfiakkal. Apponyi Franciska több nyelven formanyomtatványokat készített, attól függően, hogy milyen országba küldték ezeket. A beérkezett leveleket lefordították, segítették elérni a külföldön harcoló katonákat. Ezt a rendszert ő építette ki, de közben Fóton is segítette a családokat. Felparcelláztatta a kastély mögötti területet, amit megművelhettek a rászorulók, varrodát nyitott, ahol meg tanultak varrni az asszonyok, lányok. Különböző egészségügyi szolgáltatásokat nyújtott a lakosságnak, például ingyenes orvosi ellátást, házi ápolást, vándor fürdőkádat, mellyel a lakosság higiéniai lehetőségeit javították. Nagyon érdekes, hogy már ekkoriban itt, Fóton fertőtlenítő autó is rendelkezésre állt a tbc és más betegségek megfékezésére. Ennek az átgondolt, jól szervezett szociális rendszernek a kiteljesedése a fóti hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat megsegítő Suum Cuique-telep, ahol lakhatást biztosítottak a rászorulóknak.
Mennyi anyag maradt fenn a 100 évvel ezelőtt történtekről?
A gyűjteményünkben volt négy növényornamentikával díszített, adományozó kerámiatábla. Ehhez rendeltem hozzá az időközben felkutatott fényképeket, dokumentumokat, tárgyakat. Ezek a táblák tanújelei annak, hogy melyik ország, illetve melyik konkrét személy támogatásából épült fel az adott ház. 1922 és 1932 között összesen 61 ház épült a telepen 18 ország támogatásából. A többi ház magyar felajánlások segítségével készült el, de volt olyan ország, amely több házra való összeget is adományozott. Olyan országok adakoztak akkoriban, mint Amerika, Argentína, Brazília, Dánia, Japán, Franciaország, Svájc, Svédország, Olaszország, Hollandia, Sziám (a mai Thaiföld), Németország, India, vagy a Vatikán. Olyan személyek, mint XI. Pius pápa, a sziámi herceg, Kumataro Honda rendkívüli japán követ, indiai maharadzsák vagy Mussolini. A telepen lakók minden házat úgy hívtak egymás között, amelyik ország adományából felépült. Például „Vatikáni ház”, „Holland ház”, „Olasz ház”, „Magyar ház”.
A kerámiatáblákat Borszéky Frigyes festő-iparművész tervezte és saját műhelyében készítette el. A kutatás során sikerült még több adományozó táblára bukkanni, így összesen kilenc darabot tudunk bemutatni, ez lesz a kiállítás egyik kuriózuma. Többnyire 100 éves tárgyakról beszélünk, melyek az idők folyamán sokat szenvedtek és kibírták a történelem viharos évtizedeit: több darab összetört és össze kellett ragasztani, vagy megkopott és átfestették, de mindegyik őrzi az egykori ház és lakói múltját. Fóton a mai napig él még pár család, akik az egykori telepen lakók leszármazottjai. Velük természetesen felvettem a kapcsolatot és interjúkat készítettem. Ezek a szomorú és viszontagságos történetek lelkileg megérintettek és teljesen bele tudtam helyezkedni a kutatás során a korba. Nagyon tanulságos és ugyanakkor felemelő érzés volt ezzel a témával foglalkozni, egy 100 éves évfordulóra készülni. Időközben az egyik interjú során kiderült, hogy dédnagyapám, Bánhalmi József egyik lánytestvére is egy ilyen házban lakott, de erről sajnos többet eddig nem tudtam kideríteni. A kiállításon külön szekciót szentelek a telepen lakó családok mindennapjainak, közülük tíznek sikerült elmesélni a történetét. Az adatközlők a telepről megmaradt dokumentumokkal, fotókkal gazdagították a kiállítás anyagát. Gróf Károlyi Lászlótól is kaptunk értékes képanyagot Apponyi Franciskáról, a grófnő személyes tárgyai közül néhányat, továbbá két adománytáblát is. Indítottunk egy cikksorozatot az Értékőrzők című hírlevelünkben, ahol a telep egy-egy házának történetét mesélem el. Tudatosan készültünk erre a 100 éves évfordulóra.
Az Suum Cuique-telep egykori házai közül van olyan, ami megmaradt?
Mindössze két ház maradt meg eredeti állapotában. Magántulajdonban van az egykori „Holland ház”. Hollandia 3 házat adományozott összesen. Az egyik, a Haraszti-féle ház, majdnem eredeti állapotában maradt meg, csak a tornácot építették be. A másik épület a Kölcsey u. 3. szám alatt található, ezt 2019-ben az önkormányzat megvásárolta. Magyar alapítású ház volt, Magyar Lajos családja lakott benne. Az egyik unokával sikerült felvenni a kapcsolatot. A kiállítás 7. szekciójában lesz szó a telep jelenéről, jövőjéről. Ezt a házat emlékházzá szeretnénk alakítani a felújítás során. A május 22-én kezdődő kiállítás anyagát ebben az emlékházban szeretnénk majd elhelyezni, reményeink szerint állandó kiállításként.
Külön szekció fogja részletesen elmesélni a nagyszabású avatóünnepséget, mely 1922. május 25-én volt, áldozócsütörtök napján. Magyar és nemzetközi méltóságok jelenlétében Horthy Miklós kormányzó avatta fel a Suum Cuique-telepet. A vendégek létszáma tízezer volt! Ez Fót akkori lakosságának a másfélszerese, egészen elképesztő szám. Ahogy az építkezésben, úgy az avatóünnepség lebonyolításában is részt vett szinte a teljes fóti lakosság. Az avatóünnepség részleteiről egy korabeli újság segítségével alkothatunk képet (Újpest-Rákospalota, Független-Ujság, 1922.06.04-i száma), amelynek egyik eredeti példánya látható lesz a kiállításon. Nagyjából fél évvel ezelőtt megkeresett egy kedves fóti lakos, akinek a felesége egy ilyen házban lakott a telepen, ők ajánlották fel ezt a helytörténeti gyűjtemény számára.
Apponyi Franciskának kiváló üzleti érzéke volt, hogy a telepet eladhatóvá tegye a külföldi és a magyar arisztokrácia számára, ezért egységes arculatú PR-kiadványokat tervezett (képeslapokat, egy füzetet a telepről és a fejlesztéseiről), és mindenféle felhívásokat készített több nyelven (angolul, németül, franciául). Ez abban a korban szintén ritkaságszámba ment. Telek Antalné, született Csemez Jolán, a telepen működő műhelyek vezetője tervezte többnyire ezeket a kiadványokat. Ő rajztanár volt és Gróf Apponyi Franciska lányait is tanította rajzolni. 1929-ben megjelent egy füzet, amely a telep addig alapított házainak történetét mesélte el, „Egy falu, amelyet az egész világ épít” címmel. A kiadvány megható bevezetőjét Apponyi Franciska írta.
Keresve se találhattam volna jobb címet ennél ennek a kiállításnak, hiszen annyira adta magát, hogy nem is gondolkodtam tovább rajta, amikor találkoztam vele. A kiadvány arculatát Kaesz Gyula iparművész tervezte. Az ezekből befolyt összeget Apponyi Franciska visszaforgatta a telep működésébe. Az volt a víziója, hogy a beköltöző lakosok kamatmentesen kapják 25 évre a házakat, amelyeket negyedévente törlesztenek, a törlesztőrészletből pedig új házak épülnek majd. A nagy gazdasági világválság sajnos azonban közbeszólt és a fejlesztések elmaradtak.
Milyen korabeli dokumentumokat lehetett fellelni és honnan?
Az egyik „amerikai házról” találtam egy képeslapot, melynek angol nyelvű felirata tulajdonképpen egy felhívás arra, hogy a nemzetek adományozzanak. Egy internetes aukción szereztem azt a fotót, amely a telep 50. házának az avatását ábrázolja 1928-ból. Ezen a fényképen látható a grófnő is, illetve felismerhető még Fót akkori főjegyzője, Erdélyi Zoltán és Pest-Pilis-Solt- Kiskún vármegye alispánja, Agorasztó Tivadar. Fantasztikus, hogy még mindig fellelhetünk ilyen kincseket.
Izgatottan várjuk a kiállítást, amely a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósulhat meg, ezt ezúton is köszönjük.
Mindenkit szeretettel várunk a kiállításmegnyitóra! A Suum Cuique-telep megismerésében segít elmélyedni az általam több alkalommal tartandó kurátori tárlatvezetés is, illetve az a teleptörténeti séta, amelyet az eredeti helyszínen fogunk megtenni.
A kiállítás május 22. és június 17. között látogatható a Vörösmarty Művelődési Ház Szalkai termében.
