Az igekötős igék írásában határozott szabályok érvényesülnek. Így például ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll, amelyhez tartozik, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeszállva. Mindezek után nézzük, Ön hogyan írná az alábbiakat?
De ha az igekötő követi az igét (vagy az igenevet), különírjuk tőle. Például: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza.
Az igekötő külön szó marad, ha közte és az ige (vagy igenév) között más szó is van. Például: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve.
Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran jelentéskülönbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követő szóhoz. Más és más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve.
Mindezek után nézzük, Ön hogyan írná az alábbiakat?
A képek csak illusztrációk.
A nyelvészeti cikksorozatunk a Magyar Nyelvőr Alapítvány közreműködésével készült.