Egy igazi húsvéti különlegesség Mexikóból: a hatalmas papírmasé-szobrok, vagy, ahogy ott nevezik, a júdások elégetése.
A „júdás” kifejezés félrevezető egy kicsit, a bábuk ugyanis ördög- vagy szörnyalakúak, annak ellenére, hogy eredetileg Jézus halálát volt hivatott megbosszulni az őt eláruló Júdás figurájának elégetése. A népi képzeletben viszont Júdás és a Sátán összekeveredett, és különben is, az utóbbit annyival izgalmasabb volt megformálni a nagy, vörös fejével, a szarvaival vagy a fejéből kinövő kígyókkal, hogy egy idő után a júdásgyártás tétje az lett, hogy ki tud rémisztőbb szörnyet készíteni – ebben pedig a mexikóiak mindig is jók voltak.
És hogy mit ábrázolnak a júdások? Nos, a tolucai középiskolások simán lefordították a több száz éves hagyományt a maguk számára értelmezhető formátumba: a júdások a világ bajait szimbolizálják, melyeket szimbolikusan elégetünk. Így készült tehát például a drogmaffiát szimbolizáló júdás, de a földrengések és a cunamik is megihlettek egyet, sőt, készülnek politikusok is, félig ördögtestben, a kezükben bombával. A kedvencem mégis a magas benzinárat szimbolizáló júdás, amit biztosan egy friss jogosítványos középiskolás készített, aki nem tudta, hogy kevésbé szerencsés helyeken a benzin litere nem 170 forint, mint Mexikóban.
A júdások nagypéntekig a múzeumban várnak a sorsukra, aztán körmenetben végigviszik őket a belvároson, nagyszombaton pedig felgyújtják az összeset a főtéren. Erről a drámai eseményről egy amerikai műgyűjtő pár évvel ezelőtt írt. „Műgyűjtőként az első reakciónk az volt, hogy be kéne rohannunk, hogy megmentsük ezeket a gyönyörű népművészeti tárgyakat a pusztulástól” – írja Debra Hall. „Akkor viszont ezek a színes óriások nem tudnák betölteni a funkciójukat. Miért ne testesítsük meg a politikát, a világ retteneteit és a rossz gondolatokat mulandó műalkotásokban? Miért ne képzeljük el, hogy elpusztítunk mindent, ami rossz a világban? Úgyhogy inkább örömmel mondom: kezdődjön a tűzijáték!”
A húsvét az újjászületés ünnepe, ami előtt meg kell tisztulnunk a bűneinktől, a sok szeméttől, ami lerakódott bennünk. Oké, erre való a böjt, az elmélkedés, a vezeklés, kinek-kinek a saját szájíze szerint. De a világgal sincs minden rendben: a sok igazságtalansággal is kezdeni kell valamit. Ha mást nem, hát azt, hogy színes papírmasé szobrot csinálunk belőlük, kivisszük a főtérre, és felgyújtjuk. Hátha a Jóisten is észreveszi.