Rendhagyó ez a húsvét szinte minden szempontból. Jóformán semmi sem olyan, mint eddig bármikor volt.
A feltámadást interneten ünnepelhetjük, a gyülekezet helyett magunkban vagy szűk családi körben. És szerencsések vagyunk, ha van internetünk. De sokaknak nincs – leginkább azoknak a gyakran magányos időseknek, akiknek társaságot és reményt jelent rendesen a templomban töltött idő. Ők most a televízió előtt hallgatják az örömhírt, mondják az imát, éneklik a szent dalokat – nem ritkán magukban. Azok viszont, akik családban élnek, sokkal intimebb, meghittebb környezetben tudják megélni az ünnepet.
Elmaradnak a rokonlátogatások is. Ilyenkor többnyire azok is elutaznak a szüleikhez, gyerekeikhez, unokáikhoz, testvéreikhez, akiknek év közben ritkán van erre idejük. Most másképp van ez is. A nagyszülők nem rejtenek el csokinyuszikat a vidám tojáskereséshez a kertben, mert az unokák otthon maradnak. Az apukák nem fogják kézen a kisfiúkat, hogy meglocsolják a rokonokat, szomszédokat, barátokat.
A kedvenc szállodák, vendéglők, sőt a kirándulóhelyek is bezártak. Nem lehet bringázni vagy sétálni a parkok egy részében, lekordonozták a folyópartok, tavak melletti parkolókat, el kell kerülnünk az olyan kedvenc helyeket, mint a Fóti tó vagy a Somlyó. A húsvéttal járó szokásos turistaáradatnak sok városban próbálják elejét venni, Miskolctól Szentendréig, Hollókőtől Győrig, Tihanytól Zebegényig.
A húsvéti bevásárlás sem volt most a régi: a különböző korosztályoknak megadott idősávban csak úgy nyüzsögtek az emberek a boltokban. Már ott, ahova korlátozás nélkül beengedték őket. Viszont sonka, kalács, tojás a hírek szerint mindenhol volt. A húsvéti reggeli talán az, amin a legkevésbé lehet tetten érni a mostani ünnep furcsaságát.
A remény ünnepe van most, a feltámadásé és az újjászületésé. Ez segíthet abban, hogy megtaláljuk azokat a technikákat, melyektől jobban érezzük magunkat. Hisz gondoljunk bele: valószínűleg soha ennyit nem beszéltünk egymással, mint most. Igaz, hogy telefonon, skype-on vagy chaten, de mégis. Soha nem gondoltuk, hogy virtuálisan is ennyi mindent csinálhatunk együtt: társasozhatunk, főzhetünk, táncolhatunk, koccinthatunk, nevethetünk. Sőt még locsolóverset is mondhatunk és a gyönyörűen kifestett tojásokat is megmutathatjuk. Mert együtt könnyebb átvészelni a nehéz időket.
A pszichológusok azt ajánlják, hogy azokat a dolgokat, melyeken nincs hatalmunk változtatni, tegyük be egy képzeletbeli dobozba és rakjuk félre. Képzeljük magunkat egy kellemes, szép és biztonságos helyre, hogy menedéket találjunk a stressz elől. Aztán majd csak vége lesz. És jöhetnek újra a régi, megszokott ünnepek. Sokkal jobban fogunk örülni nekik, mint eddig bármikor.
Fotó: MTI