A jövő sportcsillagai című interjúsorozatban a népszerű magyar sportokat és azokat a feltörekvő, fiatal magyar sportolókat mutatjuk be, akik a jövő reménységei lehetnek. Azokkal a szakemberekkel is beszélgetünk, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot.
A futball barátai Vácon – számos jelentős budapesti klubot megelőzve – 1899-ben hozták létre saját egyesületüket. A váci foci a 90-es években érte el legnagyobb sikerét, mikor a VÁC FC 1994-ben megnyerte az NB 1-et. Ekkor már létezett a váci focigimnázium, amely sikeresen gyűjtötte össze a térség legtehetségesebb labdarúgóit. A váci utánpótlásképzés napjainkban is kiváló eredményeket tud felmutatni. Az edzői stáb tagja Hegedűs Csaba is, aki bár váci, az MTK már idejekorán elcsábította Budapestre. A kék-fehérben töltött esztendők után Soroksárra került, majd 2008 nyarán hazatért Vácra, aztán 2012-ben Mezőkövesdre szerződött, amelynek színeiben 17 élvonalbeli bajnokin is pályára lépett. Profi pályafutását végül Vácott fejezte be, de ekkor már a focival párhuzamosan az edzői stábot is erősítette.
Mióta dolgozol edzőként, és milyen korosztályokkal foglalkozol?
2010 környékén kezdtem el ismerkedni az edzősködéssel. Akkor még az U 13-as csapat pályaedzőjeként, Greff Ádám segítőjeként dolgoztam. Ekkor még aktív sportoló voltam, ezért amikor kis időre máshova igazoltam, szüneteltettem ezt a fajta „ismerkedést”. Mikor 2017-ben visszaigazoltam a Vác VLSE-be újrakezdtem az edzősködést. Az U 11-es korosztályokat szoktam átvenni és U 13 végéig vagyok velük. Ez mellett 2021 óta a Vác VLSE Körzet Központ vezetője vagyok, ahol a körzetünkhöz tartozó 18 egyesületeknek szervezünk U6-U7, U8-U9 fesztiválokat és U10-U11 tornákat kéthetente.
Hol tart szerinted az utánpótlás nevelés, miben erős és miben lehet még fejlődni a rendszeren belül?
Azt gondolom, hogy az én gyerekkoromhoz képest nagyon sokat fejlődött az utánpótlás nevelés, viszont más európai országokhoz képest még mindig le vagyunk maradva. Biztos, hogy több potenciál van a magyar gyerekekben és edzőkben. Azért az elmúlt időszakban már egyre több fiatal játékosunk szerepel európai bajnokságokban. Az én véleményem, hogy az akadémiai rendszeren kívül felnövő gyerekekre is lehetne több energiát, erőforrást fordítani.
Hogyan lehet elkerülni, hogy az ígéretes fiatalok idő előtt lemorzsolódjanak?
Itt szerintem abban lehet a megoldás, hogy kiskorban kell velük annyira megszerettetni a labdarúgást, hogy szinte az legyen az életük. Ezt a sportot is – ahogy sok minden mást is az életben – csak úgy lehet magas szinten elsajátítani és hosszú távon magas szinten űzni, ha szenvedéllyel csinálod minden egyes percét. Így amikor a nagyobb korosztályoknál előforduló más ingerek érik a sportolót továbbra is ki fog tartani a labdarúgás mellett, mert mindennél jobban érdekli ez a játék.
Mi az edzői filozófiád lényege?
Megfelelő fegyelem és rend mellett, megfelelő kommunikációval, a hibákat javítva, de közben vidám környezetet teremtve nevelni a gyerkőcöket. Közben igyekszek a saját karrieremben szerzett tapasztalatokhoz visszanyúlni: mi volt pozitív és mi volt negatív az edzések során; ebből próbálom a jó dolgokat megtartani és a rossz dolgokat pedig jóra változtatni, kizárni.
Milyen szerepe van a szülőknek a fiatal sportolók fejlődésében?
A mai világban nagyon függ a gyerek fejlődése a szülőtől. Ahhoz, hogy a gyerek szenvedéllyel tudja csinálni, elengedhetetlen a szülő segítsége. Gondolok itt az anyagi háttér megteremtésére, kiskorban az edzésekre hordásra, a mérkőzések, sportesemények látogatására. Ezeket öt, hat, hét éves korban már meg kell, hogy ismerje a gyermek, hogy megszeresse ezt a sportot.
Hogyan lehet hatékony együttműködést kialakítani szülő-gyerek-edző között?
Csak alapos és folyamatos kommunikációval. Nyilván a szülő szeretne minél jobban mindenbe bele folyni. Ekkor el kell mondani neki, hogy meddig jöhetnek el, mi az a határ, amikor már lehet, hogy ártanak. Illetve van amikor meg igenis kell, hogy otthon bíztassák a sportolókat, amikor épp nem olyan fejlődési szakaszban vannak a gyermekek, nem úgy alakulnak a dolgaik, ahogy azt elképzelték vagy ahol épp kortársaik tartanak.
Milyen hatással van a digitális világ és a közösségi média a fiatal sportolókra?
A mai világban ezzel foglalkozni kell és együtt kell vele élnünk. Nyilván van egy negatív hatása olyan szempontból, hogy az ezzel eltöltött időt lehetne sportra is fordítani. De van pozitív oldala is, például, hogy videókon keresztül több mérkőzés jelenetet meg lehet mutatni a srácoknak vagy saját mérkőzéseket lehet megnézetni velük vagy akár több, újabb edzésgyakorlatokat lehet felfedezni, megismerni.
Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik focisták szeretnének lenni?
Azt, hogy szeressék a focit, és ha ezt szenvedéllyel teszik, akkor szinte minden percben csak focizni szeretnének. Ha ide el tudnak jutni, akkor a labdarúgással töltött perceik, óráik száma nem lesz kevés, így fognak tudni eljutni magasabb szintre. Ehhez persze nagyon nagy kitartás és alázat kell a labdarúgás iránt.