A közalkalmazottak napján Racskó György, a Garay János Általános Iskola pedagógusa két elismerést is kapott – nyugdíjba vonulása alkalmából a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet és a város önkormányzatától a Fót Gyermekeiért és Ifjúságáért díjat. Lakásán beszélgettünk a kitüntetettel.
Gratulálunk az elismerésekhez. Milyen életpályát ismer el a Fót Gyermekeiért és Ifjúságáért díj, illetve az emlékérem?
- 1979 óta vagyok tanár, az év végén megyek nyugdíjba 42 év tanítás után. 1983-tól dolgozom Fóton és 1989 óta a Garayban. Szegeden diplomáztam a tanárképzőben, matematika-fizika szakon, és amikor a Garayban beindult a drámaoktatás, akkor elvégeztem Gödöllőn a drámapedagógiai szakot is. Attól kezdve az iskolában a drámát én tanítottam, és volt drámaszakköröm is. A gyerekekkel szerepeltünk az iskolai ünnepségeken, rengeteg darabot is bemutattunk, például Lázár Ervintől a Gyere haza, Mikkamakkát és Karinthy Frigyestől a Visszakérem az iskolapénzt. Egy időben a fóti faluszínpadot is vezettem – velük Erdélyben is felléptünk több helyen.
Nem lesz furcsa ennyi év tanítás után elszakadni az iskolától, a gyerekektől?
- Most a szabadságomat töltöm és gyakorlatilag az év végétől leszek nyugdíjas. A több mint 40 év nem kevés -szeretnék pihenni és több időt tölteni a két unokámmal. A ház körül is mindig van teendő. A tavalyi karanténidőszak alatt például lefestettem egy csövet, amit már régóta terveztem. Több időm lesz írni, és például egy festő barátom megnyitóira is szoktam happeningeket rendezni. Nagyon szeretem az irodalmat, én is írok verseket hosszú idő óta, műveim sok antológiában megjelentek. Most erre is több időm lesz. Érdekel a csillagászat, a TIT tanfolyamokat és vizsgákat letettem annak idején, sőt egy szakkönyv, az Ifjú csillagászok kézikönyve szerzői közt is szerepeltem. Unatkozni nem fogok, az biztos.
Mióta élnek Fóton?
- Dunakeszin születtem 1956 októberében. Még gimnáziumba is oda jártam, szeretem ezt a régiót. Feleségemmel, Klárival még a főiskolán ismerkedtünk meg Szegeden és 44 éve vagyunk házasok. Egyszerre végeztünk ugyanazon a szakon, nagy szerencse volt, hogy a Nógrád megyei Palotáson és a szomszédos Héhalmon éppen két matematika-fizika szakos tanárt kerestek. 1979-től 1983-ig Palotáson voltunk, Nógrád megyében. A körülmények kemények voltak, például az elején vödörrel hordtuk a vizet. Később Palotáson felépült egy szolgálati lakás, amit megkaptunk, de ott is sok probléma volt. Persze azért nagyon sok kellemes élményünk is maradt, például a művelődési házban volt egy néptánccsoport, akiket és kísértem zongorán, a próbákon és az előadásokon is. A nehézségekbe végül beleuntunk, akkor jöttünk el Fótra, 1983-ban. Itt különböző helyeken és különböző színvonalú lakásokban laktunk, aztán elkezdtünk építkezni, 1990 óta élünk a saját házunkban.
Milyen emlékei vannak Fóttal kapcsolatban?
- Az első élmények még gyerekkoromból valók. Dunakesziről jöttünk át a barátokkal a tóhoz táborozni. Nagyon sokat dolgoztam a művelődési házban, a gyerekekkel csináltuk ott az előadásokat. Pechem van , mert az én időmben még nem voltak ilyen szép fények és nem volt így felújítva. Akkoriban az iskolából vittünk saját készítésű reflektorokat, ezeket kimustrált iskolai padok asztallábaiból és halogénlámpákból csináltam.
A beszélgetés végén a feleségéhez fordulok: milyen ember Racskó György?
- Több mint negyven éve élünk együtt, ami bizonyíték arra, hogy szerethető és kedves ember, rendes férj. Szerteágazó az érdeklődési köre és például szeret főzni is.